Először is két problémára hívja fel a figyelmet: a kisebb az, hogy a gazdaságpolitikusok túlfűtötték a gazdaságot az elmúlt években, aminek előbb-utóbb meg kell fizetni az árát.
Eljött egy válság, és a fizetség ideje: a felelőtlen gazdaságpolitika mindig megbosszulja magát, ezt lehetett sejteni már egy ideje. Mindenképpen lennének tehát problémák, de most extra méretű viharba került Magyarország. A nagyobbik baj leegyszerűsítve arról szól, hogy Magyarország évente több, mint 10 mrd m3 földgázt használ, de csak körülbelül 1,5 mrd m3-t termel, tehát importálnia kell évente körülbelül 9 mrd m3-t, és ennek az ára köbméterenként 10-20 eurócentről felment kb. 2 euróra. Azért ment fel, mert Európa gazdasági háborúban áll Oroszországgal.
A fenti adatokból könnyen belátható, hogy ha behozunk 9 milliárd m3 gázt 2 eurón az eddig 20 centes ár helyett, az 16 milliárd euró többletköltség a korábbiakhoz képest – ez oszlik szét a gazdaságban. Tekintve, hogy a magyar gazdaság nagysága nagyhából 150 mrd euró, ez azt jelenti, hogy a jelenlegi gázárak mellett a teljes megtermelt össztermék 11 százalékát hirtelen kivonják a gazdaságból. Ki kell fizetnie valakinek. Az, hogy ki fizeti ki, és hogyan, már „csak” egy elosztási kérdés, az azonban biztos, hogy valakinek állnia kell a cechet. Az a kérdés, hogy mennyit fizessen a lakosság, mennyit a vállalatok, és mennyit közösen, mint magyar állam, elsősorban jövőbeni eladósodás formájában. De bárhogyan is fizetjük, ez a 11 százalék hiányozni fog a gazdaságból. Ismét csak nagy leegyszerűsítéssel élve: ha eddig elkölthettünk 100 forintot, akkor most már csak 89-et.
Kitől hiányozzon ez a 11 forint? - teszi fel a kérdést Zsiday Viktor
Akárhogyan is osztjuk a lapokat, a vége azonban ugyanaz lesz: kevesebb lakossági fogyasztás, nagyobb eladósodás, magasabb infláció, magasabb munkanélküliség. Az, hogy az előbbiek milyen arányban történnek: tehát, hogy inkább nagy munkanélküliség, de kisebb infláció, vagy nagyobb eladósodás, de cserébe egyelőre nagyobb fogyasztás, az részben kormányzati politika, részben külső tényezők függvénye. Ha rosszul csináljuk, akkor lehet belőle nagy munkanélküliség, nagy infláció, és még nagy eladósodás is, összeomló fogyasztás mellett.
A forint gyengülése és a kamatok emelkedése ennek a gazdasági kirakósnak a részei, ami mind azon alapul, hogy Magyarországról hatalmas mennyiségű pénz szivattyúzódik ki ebben az új felállásban. A jó hír talán az, hogy valószínűleg megvolt a pánik gázárakban, és az LNG kapacitások kiépülésével a következő években várhatóan fokozatosan csökkenni fognak az árak – még nulla orosz gáz beérkezése mellett is, tehát a terhek szép lassan bár, de csökkenni fognak idehaza.
Magyarországról a fenti pénzösszeg hiányozni fog, és ez súlyos helyzetet okoz: a hiányzó pénz azt jelenti, hogy a legtöbb ember rosszabbul fog élni.
"Habár a kormányzati válságkezelés véleményem szerint számos hibát vétett, de hacsak nem csinálnak bődületes hülyeségeket, ebből nem lesz államcsőd, nem dőlnek be a bankok. Az államcsődhöz az kell, hogy vagy a devizás, vagy a forintos adósságunkat ne tudjuk kifizetni. Devizában nagyon kevés jövőben lejáró kifizetés van, és bár a jegybanki devizatartalék szintje nem túl magas, ilyen célokra bőven elegendő még nagyon sokáig vészhelyzetben. A forintadósság finanszírozása szintén nem tűnik problémásnak, ráadásul saját devizában, saját jegybankkal rendelkező ország nehezen tud csődbe menni, hiszen a jegybank forintot bármikor, bármennyit teremthet (természetesen ennek ára nagy forintgyengülés és inflációnövekedés lenne). Az államcsőd ebből a képletből elég nehezen tud kijönni, így elég valószerűtlennek tartom, hogy valaki amiatt aggódjon, hogy a kormányzat a lakossági állampapírjait nem fizetné vissza, vagy hogy a bankokban lévő betétjét kivegye és párnacihában tartsa." - írta Zsiday Viktor.
