Hétfőn reggel ismét csökkent a földgáz tőzsdei jegyzése, pontosabban a holland Title Transfer Facility (TTF) gáz ár a 100 eurós szinthez közelített, sőt a délelőtt folyamán már az alá is ment. Hogy ez ne egy levegőbe szórt adat legyen, mindenképpen érdemes ehhez hozzátenni, hogy az eurós ár egy megawatt óra (MWh) mennyiséget takar. Ami persze egy átlagfogyasztó számára vélhetőleg nem sokat mond, hiszen a számlákon köbméterrel (m3) és megajoule-lal (MJ), illetve MJ/m3 értékkel találkozhatunk. Ha segítségül hívjuk a fizikából esetleg ismert váltószámot (1 MwH = 3600 MJ), és figyelembe vesszük, hogy a háztartásokban használt földgáz nagyságrendileg 34 MJ/m3 fűtőértékű, akkor azt kapjuk, hogy egy köbméter gáz szűken 10 kWh (9,5) energiával egyenértékű. (Cikkünkben némileg pontatlanul, de az egyszerűbb követhetőség miatt 10-es váltószámmal számolunk). Az egy MWh energiaegyenértékű földgáz tehát nagyságrendileg 100 m3 térfogatnak felel meg.
A hétfő reggeli tőzsdei ár (100 euró) tehát forintban (410 forintos euróárfolyammal) és köbméterben számolva 420-as árat ad ki. A hatályos kormányrendelet szerint 2022. október–december hónapok vonatkozásában: 22,002 Ft/MJ az úgynevezett kedvezményes lakossági ár, akkor az köbméterenként nagyjából 750 forintos árat jelent. Ehhez képest a mostani piaci ár kifejezetten olcsónak tűnik. Más ugyanakkor a helyzet, ha megfordítjuk a dolgot és egy bő hónappal visszatekerjük az idő kerekét, amikor a tőzsdei árak 300 euró felett is jártak. Akkor ugyanis a rezsicsökkentett mennyiség feletti fogyasztás díja a tőzsdei árak felét tették ki, és mint arról anno megemlékeztünk, félő volt, hogy menet közben árat fognak emelni.
Noha az a korábbi adatokból kiderült, hogy a betárolási időszak elején viszonylag lassan töltődtek a hazai gáztárolók, és igazán akkor pörgették fel ezt, amikor a nyár folyamán lokális csúcsra került a gáz ára. Ennek ellenére egy erősen elnagyolt becslés lehet, hogy nagyságrendileg 170-180 eurós átlagára lehet a tárolási időszak során begyűjtött gáznak. Ráadásul azt továbbra sem tudjuk, hogy az elszámolás pontosan hogyan történik, a közelmúltban Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter csupán annyit osztott meg a közvéleménnyel, hogy a Gazpromnak fizetendő ár a TTF árakhoz van kötve. Azt már mi tesszük hozzá, hogy akkor csúnya választási blöff volt az olcsó orosz gáz és az annak köszönhető rezsicsökkentés. (Orbán Viktorék számára persze maximálisan bejött, hiszen újabb kétharmadot hozott, más kérdés, hogy ennek árát most az egész társadalom fizetheti.)
Persze a becslésünket árnyalja az is, hogy a napokban derült ki, hogy az úgynevezett különleges gázkészletet, amelyet a földgáz biztonsági készlettől elkülönítetten tartanak nyilván sokkal többe került, mint amire számítani lehetett. Ahogy arról az mfor.hu beszámolt, az oroszoktól megvett 740 millió köbméter gáz finanszírozására korábban 1,85 milliárd eurós hitelt terveztek felvenni, ezt módosította egy kormányrendelet 2,012 milliárd euróra. Mindez azt jelenti, hogy a tranzakció keretében egy MWh energia értékű gázt 257,50 euró lehetett. Érdemes megjegyezni, hogy az ügyletről Szijjártó Péter július 21-én számolt be, ekkor az irányadó tőzsdei ár (TTF) 200 euró alatt volt.
A valós beszerzési árat egyébként azért is jól lenne ismerni, mert a gázbeszerzés miatt Magyarország évekig „lekötelezettje” lesz a háborús agresszor Oroszországnak. Vélhetőleg emiatt is a magyar vezetők, közülük is elsősorban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szorgalmasan gazsulálnak a „moszkvai uraknak”, és képviselnek látszólag a magyarok által követett szövetségi rendszerekkel szembenálló érdekeket. A halasztott fizetés kapcsán annyi konkrétum ismert, hogy amikor Nagy Márton bejelentette a megállapodást, akkor az ár nagyjából 160 euró körül mozgott. Azt ugyanakkor a politikus nem mondta el, hogy mely érték feletti részt kell később törleszteni. Az viszont kiderült, hogy a megállapodás értelmében 2022 októberétől 2023 márciusáig, vagyis hat hónapig halasztva fizetjük ki a gázár egy bizonyos (üzleti titkot képező) küszöbérték feletti részét. A nem részletezett érték fölötti árat egy, két és három évvel később, vagyis 3 egyenlő részben fizetjük ki 2026 márciusáig.
Érdemes mindazonáltal még visszatérni az általunk – még egyszer hangsúlyozva a szükségesnél sokkal kevesebb információ birtokában – végzett becslésünkre. A jelzett 170-180 eurós tőzsdei átlagár ugyanis elég magas, a kormány mozgástere emiatt is meglehetősen szűk. Érdemes felidézni azt is, hogy amikor a rezsiemelésről döntöttek, vagyis az átlagfogyasztás feletti részt piaci árassá tették, akkor a tőzsdei kurzus hasonló szinten volt. Ebből logikailag véleményünk szerint az következik, hogy
amíg a mostani drága gáz „ki nem ürül” a tárolókból, addig a fogyasztók aligha reménykedhetnek alacsonyabb árakban. Tehát elvileg hiába esik esetleg tovább a tőzsdei jegyzés, és lesz a közeljövőben akár 100 euró alatt a TTF ára, attól a számlán nem lesz kisebb összeg.
Ugyanakkor, ha direktben nem is, indirekt módon nagyon is számít az árfolyam alakulása, több szempontból is. Az egyik, hogy a lakosság jelentős mennyiségű energiahordozót kap a piaci árnál olcsóbban. Amennyiben ezen az állam, illetve az elosztásban résztvevő MVM sokat bukik, akkor benne van a pakliban, hogy még ezt a mennyiséget is korlátozzák a veszteség csökkentése érdekében. Arról nem beszélve, hogy a veszteséget valakinek finanszírozni kell, és a politikusok ugyan rendre igyekeznek elhitetni, hogy az ő jóindulatuk teszi lehetővé a kedvezményes árakat, azt valójában a társadalmi teherviselés terhére teszik meg. Magyarul, azt a veszteséget, amit az MVM elszenved, az adóforintjainkból finanszírozzák. Ráadásul igen komoly összegről van szó, a közelmúltban Csepreghy Nándor államtitkár egy konferencián azt mondta, hogy a magas gázárak miatt az MVM-et idén 1000 milliárd forinttal, míg jövőre 2000 milliárd forinttal kell kisegíteni. Ha tehát az ár „túl magas” akkor a rezsivédelmi alapba tervezett adók nem fedezik majd az alacsonyabb árakat.
A jövő évi költségek persze jelen pillanatban meglehetősen képlékenyek, és egészen széles spektrumon szórnak a várakozások. Vannak, akik azon az állásponton vannak, hogy Európa bebizonyította idén, képes eredményesen ellenállni az orosz zsarolásnak, így azok az extrém kilengések, amelyek az idei évet jellemezték jövőre várhatóan nem következnek ismét be. Ráadásul azok az országok, amelyek eddig túlságosan az orosz gázra támaszkodtak, felébredtek és elkezdték az energiamixüket és a gázszállítókat is diverzifikálni. Németország például több LNG terminál építését is megkezdte, az elsők pedig már a mostani fűtési szezonban képesek lesznek fogadni a cseppfolyós gázt szállító tankerhajókat.
Sajnálatos, ahogy azt lapunk is többször megírta, hogy Magyarország nem csak az alternatív beszállítók becsatornázása, de az energiahatékonysági projektek elindítása is fájóan hiányzik. Sőt, hab a tortán, hogy gyakorlatilag ismét mellőzve a szakmai egyeztetést sikerült a napelemes beruházások alól is kirántani a szőnyeget azzal, hogy az új (házi)erőművek esetén felfüggesztik a hálózatokba való betáplálás lehetőségét. (A cikk keretei nem teszik lehetővé ennek kifejtését, de számos szakmai érv látott napvilágot, amely cáfolja a kormányzatnak a témában felhozott indoklását.)
Jövőre tehát lehet, hogy még az idei mennyiségnél is kevesebb orosz földgáz érkezik a kontinensre, de más energiaforrások és gázszállítók miatt ez nem okoz kezelhetetlen helyzetet az Európai Unióban.
Nehéz helyzetbe azok az országok kerülhetnek, amelyek képtelenek a Moszkvához fűződő kapcsolatukat lazítani.
Ráadásul fordulhat is a kocka, hiszen az Oroszország képtelen lesz egyik évről a másikra lecserélni az európai vevőket, így ha nem akarnak drasztikus bevételkiesést elszenvedni, akkor akár még növelni is fogják a gázszállítást. Vannak tovább érvek is amellett, hogy a magyar kormány állításaival szemben Moszkva a jelenlegi helyzet legnagyobb vesztese, így például a gázban bővelkedő volt szovjet tagköztársaságok szemrebbenés nélkül belépnek azokra a piacokra, ahonnan az oroszok kivonulnak, így például Azerbajdzsán is növelte az európai szállításokat. Ráadásul Európában új lendületet vett az energiatakarékosság is, így elve kevesebb lesz jövőre a fogyasztás.
A másik véglet szerint most az európai fogyasztók megértőek voltak mind a magas árak, mind pedig az esetleges ellátási nehézségeket illetően. Ugyanakkor jövőre már aligha lehet mindezt fenntartani, és
erőteljes politikai nyomás kerül majd az ukránokra, hogy bármi áron zárják le a háborút. Továbbá az európai vezetők ki fognak egyezni Putyinnal, hogy ismét kapjanak olcsóbb gázt. Természetesen ez utóbbi forgatókönyv valószínűségét sem lehet kizárni, de jóval kisebb valószínűsége van ennek, mint EU-s és ukrán szempontból pozitívabb kifejlettnek.
Ami a hazai fogyasztói árakat illeti a szakértők úgy látják, hogy a nyáron látott 300 euró feletti tőzsdei árakra viszonylag kicsi az esély, így vélhetőleg nem kell azzal számolni, hogy a rezsicsökkentett ár megszűnne az átlagfogyasztás alatt. Ugyanakkor a várható piaci árak nagy valószínűséggel azt sem fogják lehetővé tenni, hogy az efölötti rész esetén az árak komolyabban mérséklődjenek. Persze, ha tartósan 100 euró alatti tőzsdei árak lennének, akkor az árcsökkentésre lenne fedezet, ám az utóbbi hetek áresése ellenére sem biztos, hogy ilyen árszint hosszabb ideig megmaradhat.
