Nem túlzás azt állítani, hogy ez a hét a tanárok tiltakozó akcióitól, tüntetéseitől hangos. Igaz, a múlt heti után újabb mélypontot sikerült megütnie a hazai fizetőeszköznek is az elmúlt napokban, és bár elkeserítő ez a fejlemény, olyan nagy meglepetést, letaglózódást mégis nehezen tud már kiváltani az emberből. Hogy hol lesz a vége? Senki sem tudja, ám egy dolog egyre világosabbá kezd válni: rég nem a háború gerjesztette problémákat bünteti a piac, és rég nem tud már a jegybank érdemben beavatkozni, itt hitelességi és bizalmi válság van. Lévén, hogy az Orbán-kormány csak bizonyos határokon belül, úgy tessék-lássék módon "ítélgeti el" Oroszországot és Putyint, üzleti viszonylatban (és feltehetően egyfajta ideológiai azonosulás miatt is) még mindig sokkal inkább keletre húz a miniszterelnök, mint nyugatra, ahova elviekben, papíron tartozunk.
És miközben rég nem látott mértékben áll ki és fog össze a tanártársadalom az oktatásban érintett sok más emberrel (szülőkkel, nagyszülőkkel, diákokkal) együtt, a kormányzat mintha tudomást sem akarna venni a kialakult helyzetről. Vagyis nem mintha, hanem ténylegesen sem vesz tudomást. Mint, aki jól végezte dolgát és minden a legnagyobb rendben lenne, ül a babérjain, melyek már egyáltalán nem olyan "fényesek", szépek, helyenként már talán a száradás nyomait is látni. Kormányzati részről ugyanis egyetlen megszólaló nem volt, egyetlen kétsoros közleményt sem adott ki a felelős minisztérium a tanárok helyzetével, az elmúlt napok történéseivel kapcsolatban. Cserébe megszólalt az orvosi kamara, a mozdonyvezetők is kiálltak a pedagógusok mellett és lehetőségeikhez képest a közszolgák is a támogatásukat fejezték ki a tanárok felé.
Persze a kormány a maga rendelkezésre álló eszközeivel már régen letudta a feladatát a tanárok ügyében. De fogalmazhatnék úgyis, hogy megadta a választ az összes létező és jövőbeli kérdésre, egyben bizonyos mértékben mentesítette magát az alól is, hogy például kötelessége legyen külön reagálni a szerdai tüntetésekre és akciókra. Egyszer ugyan már idéztem ezt a kormányzati tényállást, ám be kell valljam, irigylésre méltó logikát és kommunikációs taktikát véltem benne felfedezni, ami a megjelenése óta nem felejtődik. És mindemellett az "egészen elképesztő" jelzős szerkezettel is illetni tudom a következőket:
addig nem tudják emelni a tanárok fizetését, amíg a baloldal azon munkálkodik Brüsszelben, hogy Magyarországnak ne fizessék ki az uniós pénzeket.
Ez olyan joker-magyarázat, mely bármikor és bármilyen események esetén előhúzható a kalapból. Tényszerűsége és valóságtartalma azonban már hagy némi kívánnivalót maga után. Ezzel egyébként olyan tényezővé emelik a "baloldalt" az EU-ban, ami jelentősebb a kormánypártok képviselőinél. Viszont felmerül a kérdés, hogy az a néhány baloldali képviselő mozgatna több százat?! Kicsit abszurd elgondolás.
Mindeközben Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter épp a tanársztrájk napján jelentette be, hogy a hivatásos katonák megkapták a negyedével megemelt fizetésüket. Nem kommentálnám. Inkább rátérnék arra, amiről eredetileg írni szerettem volna.
Az állami tulajdonú MVM ugyanis hétfőn kiadott egy közleményt, miszerint sikerült a téli időszakra tehermentesíteni a költségvetést a rezsiárak emelkedésével összefüggésben. Mégpedig oly módon, hogy halasztva fognak fizetni a Gazpromnak. Ennek részleteiről nem sokkal később Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter egy rendkívüli sajtótájékoztatón árult el részleteket, amire most nem térnék ki, az alábbi cikkünkben elolvashatják.
Voltak azonban más mondatok, melyek igazán szemet szúrtak, ugyanis ilyenre eddig még egyszer nem volt példa. Idézem is például az Infostart tudósítását, de más portáloknál is megtalálható ez a szövegrész:
"a szerződés szerint mindig az előző havi rotterdami tőzsdei átlagár alapján számlázzák ki havonta a szállítást, és a magyar fél euróban fizet, amit Oroszországban egy technikai számlán váltanak át rubelre."
Ezzel pedig nem tett mást a miniszter, mint elismerte azt, amit eddig kormányzati részről még soha senki sem: nincs itt semmiféle kedvezményes árszabás az orosz gázra.
Ugyan a Népszava a Központi Statisztikai Hivatal külkereskedelmi statisztikája alapján folyamatosan figyelte és megírta az elmúlt hónapokban, milyen áron jutunk a gázhoz, a kormányzat mégis február óta egészen mostanáig az orosz putyini narratíva finomított változatát mantrázta, vagyis, hogy az új hosszútávú szerződésnek köszönhetően olcsón kapjuk a gázt.
Szóval akkor mégis milyen olcsó orosz gázról beszéltek hónapokon keresztül? Egyáltalán miért mondták, hogy olcsó, ha nagyon jól tudták, hogy a piaci áron vesszük? Mi volt akkor a választások idején az, hogy az olcsó orosz gáznak köszönhető a rezsicsökkentés (és amíg Orbán Viktor és kormánya marad, addig lesz rezsicsökkentés is)? Egyáltalán miért volt szükség arra, hogy ilyen kijelentéssel validálják az orosz gázszerződések létjogosultságát? Persze, tudom, választás volt, de értelmét még ennek fényében sem látom annak, hogy az orosz bizniszt tették a rezsicsökkentés zálogává.
Jó, nem kerülgetem a forró kását: hazudtak és hülyének néztek mindenkit. Bár lassan már ez sem megy újdonságszámba. Nettó hazugság, hogy az olcsó orosz gáz = rezsicsökkentés. Ahogy az is, hogy olcsó az orosz gáz. Így pedig már teljesen érthető az is, miért volt a hirtelennek tűnő pálfordulás nyár közepén a rezsicsökkentést illetően. Emlékszik mindenki: nemcsak a választások előtt, de azt követően is azt harsogta a kormány: nem kell aggódni, marad a rezsicsöki. Hát nem maradt. A kormány ceruzája pedig vastagon fogott és rögtön hétszeres szorzót alkalmazott az átlag feletti fogyasztásra. Még a németek sem fognak annyit fizetni, mint a magyarok. És most, hogy a társadalom az elszálló árak, a tanárok, az oktatás helyzete miatt és az olykor brutális emelt összegű gázszámlák miatt háborog, a kormányzati hazugság valahogy a lábtörlő alá került. Pedig ez nem egy senkit sem érintő, mondjuk állami vagyont privatizáló történet és nem is valami jogi maszlag, hanem egy tök egyszerű dolog. Még csak körmondatok sem szükségesek ahhoz, hogy leírjuk a jelenséget. Hazugság. Átverés. Hát csoda, hogy ütik-vágják a fizetőeszközünket, ha ilyen megbízhatatlan a kormány? Igaz, Orbán Viktor megmondta: ne azt figyeljék, mit mondok, hanem, hogy mit teszek. Na azt mindenki a bőrén érzi.
