145 éves a budapesti közlekedés egyik legkülönlegesebb eszköze, a Budavári Sikló. Megépítésének ötlete gróf Széchenyi Ödöntől származott, aki Lyonban látott hasonló közlekedési eszközt. Úgy gondolta, a Várhegy lejtőjén gőzhajtással működtetett kötélvontatású vasút egyszerűbbé teheti a közlekedést a város és a Budai Vár között. A tervezést Juraszek Ödön kezdte el, és végül Wohlfahrt Henrik fejezte be. Az építkezés 1868 és 1870 között zajlott. Az elkészült pálya 95 méter hosszú, az alsó és felső állomás közti szintkülönbség 50 méter - olvasható a BKV oldalán.
A sikló első próbájára 1869. október 23-án került sor. A mozgatóerőt az alsó állomáson elhelyezett 35 lóerős gőzgép biztosította. A sikló kocsija egyedülálló módon három, lépcsőzetesen egymás fölé emelkedő, egyenként 8 fős fülkéből áll. 1944 végén a siklót bombatalálat érte.
A háborús károktól megtisztítva a Budavári Siklót 1986-ban a BKV szakembereivel összefogva állította helyre a főváros, új pályát és kocsikat építve, utóbbit HÉV alvázak felhasználásával az eredeti, korhű állapotához hasonlóan alakították ki.. Ennek köszönhetően már következő évben az UNESCO Világörökség listájára került. A gépház ezúttal a felső állomás alatt foglalt helyet, és a gőzgépet felváltotta a villamos hajtás. A kocsik kezdetben három métert tettek meg másodpercenként, de az utazóközönség kérésére ezt a sebességet 1988-ban a felére csökkentették, így az utasok tovább élvezhetik az utazást a különleges járművön.
Üzembe helyezésének évétől egészen a XIX. század végéig évente átlagosan négy-ötszázezer utas használta a Budavári Siklót.
2014-ben 800 000 utazást számoltak a Budavári Siklón. Manapság az utasok elsősorban nosztalgiázni szállnak fel a Budapest szívében helyet foglaló siklóra, melyről különleges panoráma nyílik a fővárosra.
mfor.hu
