A Goldberger család az 1700-as évek közepén Cseh- és Morvaországból települt be Magyarországra, Goldberger Ferenc 1785-ben alapított Óbudán kis kékfestő műhelyt. Az üzem az 1800-as években rohamos fejlődésnek indult, megvásárolták az akkor legkorszerűbb textilnyomó gépet és 1856-ban az első gőzgépet. A család 1867-ben Buday előnévvel nemesi címet kapott. A gyárat Goldberger Bertold (1849-1913) modernizálta, újabb gépeket szerzett be, és elkezdte a kötővászon készítését. 1905-ben az ő vezetésével alakult meg a Goldberger Sámuel és Fiai Rt.
Goldberger Leó, Goldberger Bertold második fia Budapesten született. Középiskoláit a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, majd a budapesti és a lipcsei egyetemen jogot tanult, a doktorátust 1900-ban szerezte meg. Bátyja halála után, apja kívánságára, bekapcsolódott a cég irányításába: 1905-ben ügyvezető igazgató, 1908-ban vezérigazgató lett.
Amikor a harmincöt éves Goldberger Leó apja halála után, 1913-ban átvette a gyár irányítását, a cég csaknem a csőd szélén állt. A gyár az első világháború kitörése után hadiüzemként jelentős megrendelésekhez jutott, helyzete stabilizálódott, de a háború utolsó két évében akadozott a nyersanyagellátás. Ekkor született meg Goldberger Leó fejében egy fonó- és szövőgyár létesítésének ötlete. Ám ez csak később valósulhatott meg, a család a Tanácsköztársaság kikiáltása után Svájcba menekült.
Az 1920-ban hazatért Goldberger Leó a vállalat elnök-vezérigazgatójaként nyomban hozzákezdett a korszerűsítéshez. Az addig kizárólag pamutszövetek nyomására és készítésére szolgáló gyárat fonó- és szövőgyárral egészítette ki. A szövöde 1923-ban, a fonoda 1927-ben épült fel Kelenföldön. Az újításokra mindig kész vállalkozó kiváló gazdasági érzékkel fordult az innovatív, korszerű technológiák felé. Azonnal felismerte a század elején megjelent rézoxid műselyem jelentőségét, amelyből a természetes selyemhez hasonló fényes, puha szöveteket lehetett készíteni. Ennek felhasználásával kezdte "Parisette" márkanevű termékeinek (ruha-, blúz- és fehérneműanyagok) gyártását, megszerezve a német Bemberg cégtől a kikészítés kizárólagos jogát. A termék népszerűségét jelzi, hogy többen hamisították is. Az 1930-as években bevezette a filmnyomást és a szintetikus indigószínezék használatát.
Az 1929-1933 közötti gazdasági világválságot a gyár viszonylag jól vészelte át. Mivel 1934-től külföldön (többek között Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, sőt még ázsiai és afrikai országokban is) több leányvállalatot alapított, a Goldberger a magyar textilipar legtekintélyesebb gyárává és legnagyobb exportőrévé vált. A cég 1936-37-ben több mint 2 millió dollár értékű kivitelt bonyolított le, az 1935. évi brüsszeli világkiállításon új termékei nagydíjat nyertek.
Goldberger Leó több gazdasági vezetői tisztséget is betöltött: elnöke volt a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének, igazgatósági tagja a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ), a Magyar Külkereskedelmi Intézetnek és főtanácsosa a Magyar Nemzeti Banknak. 1935-től felsőházi tag is volt, 1937-ben az ő anyagi támogatásával jött létre a József Nádor Műegyetemen a textilkémia tanszék. Tevékeny szerepet játszott a zsidó közéletben, tekintélyes összegekkel támogatta az óbudai zsidó hitközséget. A gyáros, aki egy szentendrei villában élt feleségével, két fiával és lányával, Horthy Miklós kormányzó kártyapartnere volt.
A második zsidótörvény 1939-es életbe lépése után az iparügyi miniszter külön engedélyével megtarthatta elnök-vezérigazgatói beosztását. 1944 márciusában, Magyarország német megszállása után a Gestapo az elsők között fogta el. A mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1945. május 5-én, a tábor felszabadításának napján éhen halt.
1948-ban az öt nemzedék óta családi tulajdonban és irányítás alatt álló Goldberger textilgyárat államosították, Goldberger Leó leszármazottai azóta külföldön élnek. A nagy múltú cég jogutódját a rendszerváltás után felszámolták, a gyár helyén ma a Goldberger Textilipari Gyűjtemény mutatja be a Goldberger család, a gyár és a textilipari technológiák kétszáz éves változásának történetét. "A Goldberger..." című állandó kiállítás 2013 szeptembere óta látogatható.
MTI
