A két világháború közötti Budapest egyik legmenőbb szórakozóhelye az 1932-ben a Nagymező utcában nyílt Arizona mulató volt. A Rozsnyai Sándor birtokolta műintézmény jelentősen eltért társaitól: nem tűzött műsorra kabarét, jeleneteket vagy színészi magánelőadásokat, hanem csak revüt és énekszámokat.
Hosszas felkészülés
Rozsnyai kiváló zeneszerzőként és lendületes karmesterként szerzett magának nevet a New York-i Metropolitan Opera tagjaként, ahol többek közt Toscaninivel is együtt dolgozott. Feleségét, akit a közönség csak Miss Arizonaként tisztelt, eredetileg Senger Mariskának hívták - ő egyébként az első háború előtt és alatt Sugár Mici művésznéven táncolt a Casino de Parisban.
A két fiatal 1915-ben találkozott, majd rögvest össze is házasodtak. A pár 1931-ig járta a világot: a szorgalmasan gyűjtögetett tőkéből végül 1931 végén vásárolták meg a Nagymező utcai ingatlant.
A mulató felfuttatásába komoly erőt fektettek: Rozsnyainé tervezte a kosztümöket, a táncoslányokat külön fodrász és kozmetikus szolgálta ki, s akadt olyan produkció, amelyet csaknem egy hónapig próbáltak, mielőtt kiengedték a közönség elé. A férj a Metropolitan Operában ellesett technikákat adaptálta a magyar viszonyok közé, így az Arizona néhány hónap alatt ismert és kedvelt lett, hazánkban s külföldön egyaránt.
Táncosnők a levegőben
Mivel a mulató nem volt túl nagy méretű, ezért a tulajdonosnak minden ötletességre szüksége volt, hogy a rendelkezésre álló helyet maximálisan kihasználja. Középen forgószínpad állt, amelyet akár másfél méterre is ki lehetett emelni. A területet könnyen és gyorsan mozgatható függönyök tagolták több részre. A páholyok többsége mozgatható kivitelben készült, a tetőtérben színes, távvezérelhető lámpák és reflektorok kaptak helyet.
A táncosnők részére erős beülő-betéteket gyártottak, amelyeket acéldróthoz kötöttek, így a lányok (vagy olykor akár egy egész tánckar) a levegőből ereszkedtek alá. A számtalan mechanikus gépnek köszönhetően azt is meg tudták oldani, hogy a „görlök” a több ezer pengőt érő kristálycsillárról lépjenek be az egyes szeparékba. A szakma ámult, a közönség pedig tódult a mulatóba.
Maharadzsák és hercegek
Az Arizona vendégei közül érdemes megemlíteni a walesi herceget, aki morganitikus házassága és közvetlen modora miatt nagyon népszerű volt hajdanán. De járt itt kapurtalai maharadzsa, tucatnyi arab sejk, Lord Astor, valamint számos német, olasz és francia politikus, író és hazájából elmenekült orosz emigráns is.
A világháború kitöréséig rendszeres vendég volt Anglia és az Egyesült Államok éppen regnáló nagykövete, akik olykor külön műsort rendeltek Rozsnyaiéktól. Ilyenkor a mulatót kiürítették, majd a tulajdonos maga vizsgálta át a helyiségeket, nem maradt-e benn „véletlenül” valaki. A szekér természetesen kiválóan futott: a házaspár földbirtokot vett, az asszony ékszereit pedig négy-hatszázezer pengőre becsülték a kortársak.
És jött a háború...
A háború kitörésével minden megváltozott. A régi közönség fokozatosan elmaradt, s egyre több olasz, majd német katonatiszt kezdett a mulatóba járni. A vendégek közül néhányan diszkréten figyelmeztették az asszonyt, váljon el zsidó származású férjétől - ám ő erre nem volt hajlandó.
Közben Lajos fiúk, hogy elkerülje a munkaszolgálatot, 1942-ben agyonlőtte magát. Rozsnyainé lassan mindenét aranyra és drágakőre váltotta, de közben arra is jutott pénze, hogy százezer pengőért kiváltsa férjét a fogságból.
Mikor urát harmadszorra is elkapták, a németekhez fordult segítségül. Egy decemberi este, nem sokkal az ostrom kezdete előtt egy autó jött érte: felszólították, hozza magával értékeit, amelyért cserében kimenekítik a fővárosból. Ekkor látták őt utoljára...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
