A király elhagyta a színpadot

Bizony, kólát, chipset meg focicipőt nehéz ilyen mozdulatokkal eladni. Ezért hát a FIFA-nak mindenképp ki kellett nyilvánítani elhatárolódását, mielőtt még a Zidane-mocsokból bármi rátapadna. Egyetlen balesetet azonban ők sem tudtak elkerülni. Zidane lett a világbajnokság legjobb játékosa (Adidas-aranylabda - nocsak, egy multicég neve!), mert a FIFA-kandidáltak többsége már a döntő közben leadta rá szavazatát, és ezeket a kiállítás után már nem lehetett visszavonni. A világszervezet hivatalnokainak Zidane-nal szembeni kisstílű bosszúja végül az lett, hogy nem írtak szokásos kísérőcikket elhamarkodott döntésük mellé.

Legjobb tudomásom szerint a vb-aranylabdát kiemelkedő futballteljesítményért osztják, nem pedig jó magaviseletért. Nem azért, hogy az illető milyen példát mutat a jövő generációinak, hanem hogy a világbajnokság meccsein mennyit tesz csapata győzelméért. Sepp Blatter FIFA-elnök ennek ellenére a torna után telekürtölte a sajtót azzal, hogy ő a maga részéről azt fontolgatja, hogy visszaveszi Zidane-tól a torna legjobbjának címét.

Szeretném tudni, hogy milyen alapon? Zidane rosszabb futballista lett attól a brutális szabálytalanságtól? Engem kísértetiesen emlékeztet az eset Muhammad Ali világbajnoki címére, melyet a kormány azért vett el a harcos muszlim ökölvívótól, mert az megtagadta a hadbavonulást a vietnámi háború idején. Ha nem vonul be, akkor már nem is ő a legjobb bokszoló?

Széles körben él egy nagyrészt a sajtó által sugalmazott vélemény, mely szerint Zidane fejelésén múlt a döntő kimenetele. Aligha. (Mármint a Buffon által védett fejesén igen, a Materazzi mellkasán csattant fejesen viszont dehogyis!) Miután az egész vébén senki sem tudott gólt lőni az olaszoknak (a Zidane által értékesített kamu 11-est ne számítsuk már), legalábbis kétlem, hogy a hosszabbítás utolsó 10 percében ez Zidane-nal a csapatban a franciáknak csak úgy sikerült volna.

Persze mindig kell egy tragikus hős a médiának, aki felel a kudarcért. Ezt most Zidane-ból kreálják. Ne feledjük, ha ő a pályán marad, a 11-es párbajban hibázó Trezeguet akkor is rúg büntetőt, azt pedig nem hiszem, hogy az olaszok rosszabbul céloztak volna.

A Blatter úr segédhadai gyanánt szolgáló média a döntő után széleskörű kampányt indított Zidane ellen. Akit tegnapelőtt még ajnározva istenítettek, azt tegnap pont olyan lelkesen hurcolták meg. Nincs a sajtónak olyan orgánuma, ahol ne olvastam volna még a frázist, hogy Zidane azzal a fejessel lerombolta saját szobrát. Nos, akinek a fejében a döntő alatt leomlott a Zidane-szobor, az valószínűleg a vb alatti ámulatában készítette azt, és alighanem agyagból.

Aki már korábban is ismerte Zidane-t, az tudja, hogy ez a csávó mindig is médiaképtelen volt. Aki valóban szerette, nem csodálkozik, s talán nem is bánja, hogy ilyen önazonosan, ezzel a piros lappal lépett le a labdarúgás színpadáról! Világ életében egy utcagyerek volt, a vékony kultúrmáz pedig pályafutása során jópárszor lemállott már róla, fejelt ő már a pályán, ütött, sőt taposott is, mindig kiélezett és nagyon nagy tétre menő szituációkban.

Világbajnok már volt, de eddig még nem állították ki vb-döntőn, pedig Zidane-ban ez pontosan ugyanúgy benne van. Méltóbb volt hozzá ez a búcsú, mintha az elvesztett szétlövés után sírt-rítt volna Makelele vállán. Legendássá tette őt, hogy nem jött vissza az öltözőből az ezüstéremért. Így mindenkiben az utolsó hatalmas, magasztos pillanatok maradnak meg róla, ahogy pirossal lemegy és elvonul a trófea mellett.

Egy grandiózus karrier méltó vége: Zidane, akivel senki nem bírt, még önnön maga sem. Akhilleuszi figura, akinek egy kis senkiházi Materazzi megtalálta a sarkát. A Legnagyobbhoz méltó búcsú volt.