Az első ezirányú nemzetközi megállapodást, a Kiotói Jegyzőkönyvet 174 ország írta alá 1997-ben, de csak 36 fejlett ország állapodott meg konkrét vállalásokban is, azon az alapon, hogy ők viselik a legnagyobb felelősséget, és ők a legnagyobb kibocsátók. Az Egyesült Államok nem iktatta törvénybe az egyezményt, mert szerinte az szükségtelenül akadályozza a gazdasági növekedést, és túl engedékeny a fejlődő országokkal szemben. Az amerikai kormány álláspontja mostanában egy szélesebb nemzetközi megállapodás támogatása felé hajlik.
A 2012-ben lejáró Kiotói Jegyzőkönyv általánosságban azt írja elő, hogy a résztvevők a 2008-2012 közötti időszakra legalább 5 százalékkal csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az EU 8 százalékos csökkentést vállalt. Ennek megfelelően 2005. januárban széndioxid-kibocsátási kvótarendszert vezettek be az EU-ban 12 ezer erőmű és más kibocsátó üzem számára. A kvótákkal egyébként kereskedni is lehet.
A klímaváltozás már a vállalatokat is foglalkoztatja. Egy nemrégiben publikált felmérés szerint a témával foglalkozó vállalatok 95 százaléka indított programot az üvegházhatás-kibocsátás csökkentése érdekében. A válaszadók háromnegyede jelezte, hogy a klímavédelmi program indítása után fele annyi kibocsátásuk keletkezett 2006-ban.
Az amerikai cégek többsége ugyanakkor attól tart, hogy a klímaváltozás miatt inkább kereskedelmi kockázatokkal kell majd szembenéznie. Az amerikai vállalatoknak 29 százaléka vezetett be eddig klímavédelmi programot.
