Somossyt már életében legendák övezték. Egyesek tudni vélték, hogy fehérneműit a monarchia fővárosába, Bécsbe küldte mosatni, öltönyeit pedig Párizsból és Londonból rendelte. Egy-egy ebédjére és vacsorájára két-háromszáz koronát vert el, de a nőktől sem sajnálta a pénzt.
Az egykorú tudósítások szerint ha egy cég új itallal vagy egyéb termékkel akart kirukkolni, Somossy Károlyt kérték meg, hogy vigye be a köztudatba a cikkeket. Napi keresete máig nem ismert, de talán nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, "roppant bőséggel" volt mit a tejbe aprítania. Ő volt akkoriban az élet császára, akihez minden, magára valamit is adó világfi igazodni igyekezett…
Menetrendszerű csőd
A Somossy Orfeum nem állt magában: tartozott hozzá egy bámulatos pompával berendezett Télikert (sic!), ahová rengeteg író, költő és egyéb művészember járt.
A hajdani viszonyokat Krúdy Gyula és Ady Endre is megörökítette – tőlük tudjuk, hogy a melléképület falait bársony és damaszt drapériák, drága perzsa faliszőnyegek burkolták, a díszesen kovácsolt, lámpákkal felszerelt vasoszlopok tartotta üvegtető alatt pálmafák bólogattak a huzatban, a plafonról pedig "szénásszekér" méretű villanycsillár lógott le.
S ha már itt tartunk, mindenképp érdemes megemlékezni a válogatott szépségű büféslánykákról, akik a bőrkanapékon elterülve lesték a vendégek hívó szavát.
E műintézményben dolgozott többek mellett a Mágnás jelzővel illetett Turcsányi Elza is, aki idővel Schmidt Miksa bútorgyáros, a Kiscelli Kastély hajdani tulajdonosának szeretője lett. Ám a hölgy szomorú véget ért, ugyanis Nick Gusztáv, Elza komornájának a szeretője megfojtotta és kirabolta, majd egy kosárban a Dunába dobta a holttestet.
Visszakanyarodva a Somossy Orfeumra, a szórakozóhely hihetetlenül jól ment - ám a világhírű művészek gázsija, a fényűző berendezés és a tulajdonos nem épp spórolós életmódja együtt 1899-ben mégis csődbe vitték a boltot.
Az épületet dobra verték: a vevő Albrecht Károly, a Bécsi Sörház tulajdonosa, majd 1900-ban Waldmann Imre lett. Utóbbi férfiú - ki korábban a hamburgi Thalia Orfeum igazgatójaként dolgozott - Fővárosi Orfeumra keresztelte át a sokat látott házat.
Szomorú vég
Waldmann biztosra kívánt menni - értve ez alatt, hogy nem akart magának konkurenciát. Ezért megállapodott Somossyval, hogy havi hatszáz korona apanázsért cserében nyugton marad a fenekén.
A férfi alig háromnegyed évig bírta a fizetett tétlenséget - majd 1901 végén megnyitotta az Új-Somossy Orfeumot a Király utcában. Emberünk mindent bevetett: a debütáló színdarabot Heltai Jenő írta, s ismét színre lépett Carola Cecília.
A vendégeket külön omnibuszjárat vitte haza Budára - ám 1904-ben közel hatvanezer koronás hátraléka miatt kénytelen volt lehúzni a rolót. A sors szomorú fricskája, hogy Somossy végül a régi orfeumával szemben álló hónapos szobájában halt meg.
Más kezekben
A Fővárosi Orfeum világot jelentő deszkáin a megszokott előadók mellett arab és indiai akrobaták, amerikai és német énekesek kellették magukat. Itt lépett föl többek mellett Huszár Pufi, Baumann Károly, de Waldmannak írt rövid színdarabokat Nagy Endre, Molnár Ferenc és Heltai Jenő is.
A műsort gazdagította az úgynevezett élőkép - amely éjfél közeledtével olykor egészen pajkos dolgokat ábrázolt. A publikum körében különösen nagy sikert aratott a vízi játékokkal felszerelt Csodabarlang, ahol testhez simuló, a nőiességet különösen kiemelő dresszbe öltöztetett fiatal lányok szórakoztatták a bámész polgárokat.
S ha már itt tartunk, essék néhány szó a kínálatról: az itallapon a legelőkelőbb francia pezsgők és „cognacok” mellett Tokaji Aszú, pálinka, rum, meggylikőr, magyar és külhoni minőségi fajborok - és nagyon kevés, mindössze kétféle sör szerepelt.
Ha valaki netán megéhezett, könnyű vagy nehezebb vacsorát is kaphatott - bár nem ez volt a fő irány, hiszen az új birtokos németországi tapasztalatai alapján inkább a büféárukat részesítette előnyben.
S bár Somossyval ellentétben Waldmann Imre zárkózott és takarékos ember volt, a csődöt ő sem kerülhette el: miután 1910-ben megtudta, hogy orfeumát dobra verik, Bécsben hatvan évesen felakasztotta magát…
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
