A nyugati világban a zsidógyűlölet kiszorult az úri szalonokból, sőt lassanként a kocsmákból is, a cigánygyűlölet sem szalonképes már a nagy nyilvánosság előtt. A homofóbia ugyan széles körű népszerűségnek örvend, a közgondolkodás meghatározó szintjeiről viszont mindenképp száműzve lett.
Miközben azonban örömmel vesszük tudomásul, hogy a faji, vallási vagy szexuális gyűlöletkeltők sok száz véres év után az emberiség pöcegödrének legalsó szegletében találhatók, elsikkad az alapvető kérdés: hová fókuszálódott az az iszonyú mennyiségű frusztráció és gyűlölet, amit az emberiség magában hordoz? Hol vezetődnek le azok a primitív és aljas energiák, melyek egykor pogromokban, "niggerezésekben", "buziverésekben" tárgyiasultak?
Jerry Springer és az alantas szórakoztatás biztosan sokat kiváltott. Az alkalmi drogfogyasztók démonizálása és össztársadalmi megvetése is kiveszi a szelet a vitorlákból. Ne becsüljük le régi, jól bevált szokásainkat: a zsidózás, cigányozás, buzizás, arabozás, nálunk a románozás, szomszédainknál a magyarozás úgyszintén sok gyűlöletet levezet. Csakhogy az ezek mögött az önmagukban sem lebecsülendő jelenségek mögött nem áll ott (vagy legalábbis semmiképp sem állandóan és nyíltan) a közösség szervező ereje, az állam, így ezeknek a gyűlöleteknek a társadalmi legitimációja legalábbis kétséges. Pedig mintha szükség lenne egy nagy, közös vezérlő ideológiára, ami mögé olyan lelki nyugalommal és kollektív megerősítéssel lehet besorakozni, ahogy a dühös perzsák vesznek részt Iránban egy USA elleni tüntetésen.
A nyugati világban ez az egyezményesen gyűlölt társadalmi csoport a dohányosoké. Hamarosan nyilvános helyen nem is lehet majd rágyújtani egy cigarettára. A most születő törvények nem a nemdohányzók védelmét igyekeznek biztosítani, hanem a dohányosok teljes társadalmi ellehetetlenítését szolgálják. Magyarországon a munkahelyeken kijelölt dohányzó-lukak ritka kivételtől eltekintve undorítóak, nevetségesen kicsik és a szellőztetés sincs megoldva.
Persze ez ellen senki sem meri felemelni a szavát, mert rögtön jön a hisztérikus kirohanás, melynek során megvádolják az emberi méltóságára esetleg még valamit adó dohányost, hogy füstjével meg akarja mérgezni a kollégákat. (Pedig csak egy olyan szobát szeretne, ahol emberi körülmények között tud rágyújtani, és nem zavar mást.) Esetleg a nemdohányzó kollégák nekiesnek azzal - ez is gyakori eset -, hogy mennyibe fog ez kerülni az egészségbiztosításnak, amit tudjuk jól, a nemdohányzók is fizetnek. Holott önmagában már az is nonszensz, amilyen mértékben a dohánytermékek árát megemelte az állam az egészségügyi költségekre hivatkozva.
A csokoládé, a zsír, a hamburger vagy az alkohol egészségügyi kockázatai sem alacsonyak. Talán nem olyan magasak egyenként, mint a cigarettáé, de egy elhízott, hamburgerzabáló alkoholista sem kerül össztársadalmi szinten kevesebbe, mint egy étrendjére, életmódjára adó dohányos. És akkor még nem is beszéltünk az extrém sportok szerelmeseiről, akik minden egyes hétvégén a kórházat kockáztatják, és ezzel bizony a mi zsebünkre, a mi egészségpénztárunk kontójára szórakoznak.
Hol van az extra csoki adó? Hol van a gyorséttermek extra adója? Hol van az extrém-sportfelszerelések és cégek extra adója? És hol vannak a civil szervezetek, akik követelik ezen jelentős egészségügyi kockázattal járó tevékenységek reklámozásának tilalmát? Sőt, teljes eltávolítását a közbeszéd, a kultúra pozitív tartományaiból! (Ahogy ezt megtették például Réz András egy könyvborítójával kapcsolatban, ahol a népszerű filmesztéta füstbe burkolózva dohányzik. A kép le lett tiltva a kötet címlapjáról.) Sem a cukoradó, sem a hamburgeradó, sem a gördeszkaadó, sem pedig a demonstráló tömegek nincsenek sehol.
Mert a gyűlölet, a kirekesztés mindig irracionális és ostoba. Nem következetes, csupán abban, hogy jelen van az életünkben, ahonnan soha-soha nem tudjuk majd száműzni, mert amint azt hisszük, megszabadultunk tőle, különös hiányérzetünk támad. A gyűlölet pedig új ruhát öltve visszalopózik az életünkbe. Csillogó szemekkel köszöntjük, és megtisztult lelkiismerettel, boldogan gyűlölködünk ismét.
Puzsér RóbertKapcsolódó anyagok:
Írj rosszul, nem lesz gázáremelés! Ki privilegizálta a szexpiacot? Stop tolerance! Mfor-szubjektív
