1932. október második napján öles hirdetés látott napvilágot több budapesti napilapban: a Corvin áruház kürtölte világgá legújabb, akkor még szokatlannak számító akcióját. Eszerint a „bevásárlóközpont” vezetése a forgalom egyenletesebbé tételének érdekében elhatározta, hogy a hónap valamelyik napján mindazok, akik déli tizenkét óráig vásároltak, teljes egészében visszakapják pénzüket - bármekkora legyen is számlájuk. Bizonyítékként a blokk szolgál, s a sorsolás közjegyző előtt történik.
Elsők voltak
Magyarán fogalmazva: a tulajdonosok nem tettek mást, mint kitalálták a ma is igen gyakran és előszeretettel alkalmazott "apró veszteségszigetek a profit tengerében" módszert. A vevők - ismerős jelenség napjainkban - szabályosan megrohamozták a „bevásárlóközpontot”, s volt olyan nap, amikor a tumultuózus jelenetek miatt rendőrt kellett kivezényelni a Nemzeti Színház mellett álló áruházhoz.
A nagy gazdasági világválság „áldásai” alatt nyögő pest-budai kereskedők természetesen egy emberként hördültek fel a korabeli multi - szerintük - tisztességtelen eljárása miatt, s azonnal pert kezdeményeztek. Az eljárás abban az időben szokatlanul sokáig, másfél évig húzódott: Isten malmai - különösen, ha a magyar igazságszolgáltatás emberei állnak a garatoknál - igen lassan őrölnek, írták némi éllel az akkori lapok. Közbevetőleg érdemes megjegyezni: vélhetőleg sok honfitársunk örülne egy hasonló futamidejű bírósági hercehurcának.
Természetesen a másik fél sem hagyta magát, s az akkori idők legnevesebb ügyvédjeit vonultatta fel vélt igazsága védelmére. A kiskereskedőket az ipartestület jogtudorai képviselték.
A korabeli szokás szerint három fórum - a törvényszék, a Tábla és a Kúria - foglalkozott a kérdéssel, s végül minden helyen a kiskereskedőknek adtak igazat. A közönség által nagy érdeklődéssel várt ítéletében a törvényszék hangsúlyozta, hogy a versenyben a kereskedőnek kizárólag portékájának kiváló minőségével, megbízhatóságával és nem utolsósorban olcsóságával kell elérnie, hogy a vevők őt válasszák.
Jól jött a reklám
A Corvin természetesen nem nyugodott bele az ítéletbe, s fellebbezett. A Táblán helybenhagyták a korábbi határozatot, s mindehhez hozzáfűzték, hogy az ajándékozás eltereli a figyelmet az áruról, s ilyen formán nem megengedett eszköz, azaz tisztességtelen.
Az áruház vezetése ebbe sem nyugodott bele, s újra fellebbezett. Az 1934. február 2-án elhangzott végső határozata indoklásában a Kúria megerősítette a két korábbi ítéletet, továbbá kimondta, hogy a szerencsejáték semmiképpen sem egyeztethető össze a kereskedelemmel. Mindezek mellett kötelezte a nagyáruházat a tisztességtelen verseny abbahagyására.
Az már más lapra tartozik, hogy e másfél év olyan óriási bevételt hozott s oly nagy ingyen reklámot jelentett a Corvinnak, melynek fényében az áruház vezetése már könnyű szívvel tudott lemondani e sajátos vevőcsalogató módszerről.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
