Ami miatt szkeptikus vagyok, az a vállalati kötvénypiacok igen ramaty állapota. Szinte abszolút semmi jele a részvénypiaci pattincsnak, kisebb shortzárás, privátbankos vételek banki alárendelt papírokban (bottom fishing), de alacsony meggyőződéssel. A piacon inkább az eladás dominál, a csökkenő papírok újabb eladókat vonzanak, a dealereknek semmi kedvük belevenni a "hulló késekbe". Sok piacon csak most indul meg a kitisztulás, a kockázatok beárazása.
A részvénypiac, melyet a politikusok marionettbábuként mozgatnak, meg marad magának. Én, inkább eladnék ha közelítünk a fentebb említett szintekhez, mint itt belevenni. Bármi megoldás is jön, csak rövidtávú lesz, a görögöknek át kell strukturálniuk adósságukat és lehet a portugáloknak, íreknek is. Ez mindig ott fog lebegni a piacok felett.
És miért nem csodálkozok már azon, ami otthon történik? Mire jók ezek a nagy bejelentések? Mintha mindenki kompenzálni akarna a kimaradt óvodás és általános iskolás évek miatt, amikor megverték, vagy nem, játszottak vele.
Orbán Viktor nem Barack Obama, Magyarország nem az USA. Főleg olyan eseteknél, amikor az ország felrúg minden épeszű "genteleman's agreementet" és nemzetközi jogi paragrafust, hogy aztán valószínűleg néhány telefon után módosítsa, hogy az intézkedés csak idényre érvényes, etc. Ez megint egy jó példája a kormányváltás óta zajló átgondolatlan kommunikációnak, mely nem vezet máshoz, csak növekvő eszközvolatilitáshoz, mely kockázati prémiumként beépül az ország által fizetett finanszírozási szintbe, növelve az ország vállalatainak finanszírozási költségét is. Vajon ezt végre figyelembe veszi a kormány?!
Nem elég a sok jó intézkedés a háttérben, az ország stabil elfogadható pályára állításának a vágya, a magyarságtudat megerősítése, melyben óriási deficitünk van. De hogyan tudunk hinni egy jobb jövőben, ha a felvázoltat mindig átfestik, nem hagyva mást a vásznon, mint egy színkavalkádot?
