A harmincas évek második felében a Magyar Árucsereforgalmi Intézet Rt. a Külkereskedelmi Hivatal irányítása alatt dolgozott. Számos esetben előbbi firma intézte az egyes országokkal való kompenzációs áruforgalmat, de ügykörébe tartozott az ilyen lehetőségek keresése, kiaknázása és maradéktalan kimerítése is.
A piackutatással kapcsolatban a hivatal a külföldi szervezetek bevonásával kiterjedt hírszolgálatot szervezett - 1937-ben kereken egy tucat kirendeltsége volt, amelyek többek közt Bécs, Prága, Hamburg, Róma, Párizs, London, Bukarest, Belgrád és New York városában működtek. Emellett több száz levelező ügynök és magányos képviselő dolgozott hazánk érdekében.
Mindenre figyeltek
A kivitel adminisztrációja terén a kereskedelmi tárgyalások anyagának előkészítése is a hivatal munkakörébe tartozott. Emellett megállapította az egyes külhoni piacok előnyeit és hátrányait, figyelemmel kísérte a kontingensek alakulását és előterjesztést tett azok megváltoztatására. Hasonlóképp állandóan szondázta a vámtételeket, a díjakat, illetékeket és az árkalkulációt. Belföldi szempontból ez azért volt fontos, mert a hazai termelők többsége nem volt tisztában az elérhető maximális árral, így - úgymond - gyámkodni kellett fölöttük. Ugyancsak ő osztotta fel az exportkontingenseket – ez utóbbi, talán mondanunk sem kell, állandó vitákat, olykor bűnügyeket szült. Mindenképp érdemes közbeszúrni: a csúcsszerv természetesen akkor is a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium volt.
A kivitel elősegítésének fontos eszköze volt a propaganda, amelyben ugyancsak domináló szerep jutott a hivatalnak. A hírverés leginkább a különböző külföldi vásárokon való részvétellel történt: ezekre az eseményekre előadások, nyomtatványok, 1937 tavaszától pedig filmek készültek. A legnagyobb – s ez az állítás a mából nézve is igaznak mondható – hatást a ló, szarvasmarha, juh, baromfi, sertés és báránytenyésztésről, valamint a magyar gyümölcs és bortermelésről készült anyagok tették a külföldiekre.
A nagy tetszés láttán a hivatal elhatározta, hogy hasonló alkotásokban mutatja be a háziipari, népművészeti, vas- és gépipari, idegenforgalmi és textilipari szakmák produktumait is. A koronát minderre az 1937-es berlini Nemzetközi Vadászkiállításon bemutatott Vadászat Magyarországon című propagandaanyag tette föl. E mű még az amerikai kiállítók tetszését is elnyerte – pedig a jenkiknek már akkor is nehéz volt imponálni.
Utazó gyümölcsök
A közlekedési intézmények ugyancsak jelentősen támogatták a magyar vállalatok exporttevékenységét. Ezek sorában elöl járt a Magyar Királyi Államvasutak, amely az 1936/37-es gazdasági évben a mezőgazdasági termények kivitele érdekében 5,7, iparcikkek esetében 3,1 millió pengő fuvardíjkedvezményt biztosított.
A kiviteli díjszabásokból keletkezett veszteséget a MÁV a nemzetközi átmenőforgalomból pótolta, egyben számos olyan szerződést kötött, amellyel a kölcsönös előnyök révén szinte minden fél jól járt. Az exportforgalom gördülékeny lebonyolítását szolgálta a nemzetközi teher- és gyorsvonatok menetrendjének egyeztetése érdekében kifejtett munka is.
A hazánkból Svájcba irányuló gyümölcskivitel fejlesztésére tíz vagonból álló különszerelvényeket állítottak össze. A Kecskemétről induló „barackvonatok” Bécset tizenkilenc, Zürichet hetvenkettő, Párizst kilencvenkettő, Berlint negyvennyolc, Londont hetvenkettő, Prágát harminc, Boroszlót pedig negyven óra alatt érték el. A menetrendek egyeztetése előtt ezekhez legkevesebb négy-hat, míg London esetében tíz órát kellett hozzászámolni.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
