Míg egy évtizede a viszonylag magas költségekre hivatkozva még sok cég kétszer is megfontolta, hogy biztosítson bankkártyás fizetési lehetőséget, ez napjainkban már nem lehet kérdés. Manapság a bankkártyás illetve hitelkártyás fizetés egyre elterjedtebb, erre az üzletek mind nagyobb része válaszul bevezeti a kártyaelfogadást, leolvasó terminált telepít üzletébe.
Kártyás fizetés: több vásárló, magasabb költésA kártyás fizetés bevezetése mellett valóban számos érv szól. Az egyik az, hogy az üzletek egyszerűen elveszítik a vásárlót ha nem biztosítják számára a bankkártyás fizetés lehetőségét. Miután a kártyás fizetés napjaink vásárlói számára nagyobb anyagi szabadságot biztosít, és a felmérések szerint ilyen módon a készpénzes vevőnél általában többet költenek a vevők, a vállalatok számára dupla veszteséget jelent, ha nem biztosítják az elfogadás lehetőségét.
A kártyás fizetés lényege ugyanis az, hogy a kereskedő szerződésben áll a kártyaelfogadó berendezést (POS terminál) jutalékért működtető bankkal, és az minden egyes kártyás fizetés jóváír a kereskedő számláján. Amikor a vevő kártyával fizet, felhatalmazza a kereskedő bankját, hogy a vásárlás összegének megfelelő pénzt "terheljenek" a vevő számlájára. A művelet díját a kereskedő állja, ezért az ilyen jellegű fizetés a vásárló számára nem csak kényelmes, de elvileg olcsó is. Nem véletlen, hogy a legutóbbi jegybanki statisztikák szerint is óriási összegekre rúgnak, az ilyen módon elvásárolt összegek.
A két legnépszerűbb bankkártya a MasterCard és a Visa, melyek elfogadására az MNB adatai szerint hat pénzintézet köt szerződést kereskedőkkel. A fizikai elfogadó helyek mellett három pénzintézet internetes kereskedők szervezésével is foglalkozik. A jegybanki statisztikák szerint 2006 végén az üzletek pénztáraiban 33 766 POS berendezés üzemelt. Miközben évről évre folyamatosan csökken a lehúzók (imprinterek) száma, 2006-ban még így is közel 1100 üzemelt a POS-ok mellett. Hasonló nagyságrendű a szólóban lévő imprinterek száma, ez 929 volt.
A növekedés ellenére még a tavalyi évben is volt olyan szakértői vélemény, mely szerint eddig a kártyaelfogadás szempontjából releváns kiskereskedelmi egységek közül csak 25-30 százalék vezette be a bankkártyás fizetést. Ezen bankárok várakozás alapján 80-90 ezres szám körül áll majd meg a terminálok számának növekedése, arra hivatkozva, hogy Nyugat-Európában a kereskedő/POS-arány a magyarországi háromszorosa, de még a régiós országokban is körülbelül a kétszeres.
Mikor éri meg a kereskedőnek?
A bevezetés költségei elhanyagolhatók. Majdnem az összes bank bérbe adja a kereskedőnek a POS-terminált. Ezzel szervizszolgáltatás is jár, azaz karbantartásra vagy bármilyen felmerülő probléma esetén a bank illetve a vele szerződésben álló - szakemberei szállnak ki. A készülék bérleti díja havi 5 ezer forint körül mozog. Az üzleteknek a bruttó pénzforgalom után jutalékot kell fizetniük. Ennek nagysága bankonként eltérő. A kereskedőt terhelik a működtetés költségei, azaz neki kell fizetni az áramért, ő fizeti a telefonszámlát és kellékanyagokat (például a bizonylati szalagot). Ha egy kereskedő úgy dönt, hogy bevezetné a kártyás fizetést, arra számítson, hogy a kérése beérkezésétől a terminál telepítéséig általában 30 nap telik el. Arra ugyanakkor a kereskedőknek érdemes számítania, hogy a bankok számára 1,5-2 millió forint körüli az a havi forgalom, amely alatt nekik nem térül meg a terminál kihelyezése, így egy pár százezer forintos havi forgalmat generáló társaság számára kihívásokkal járhat a terminál bérlése.
További előny, hogy a kereskedő olyan hasznot is remélhet a bankokkal való együttműködéstől, mint a kártyás fizetés kapcsán bizonyos promóciókban való részvétel, vagy a bankok kedvezményes áron kínálják egyéb termékeiket; gyakran kedvezményes számlavezetési konstrukciókat alakítanak ki számukra. Előfordulhat, hogy a pénzintézetek további módszereket is kitalálnak, így például bankkártya-elfogadó helyek az átlagosnál jobb feltételek mellett juthatnak vállalkozói hitelekhez vagy vehetnek igénybe faktoring szolgáltatásokat, mindez azonban általában a felek megegyezésén múlik.
Gyenge ellenérvek
A kártyás fizetések kapcsán két fő ellenérv szokott előfordulni. Az egyik a kártyaelfogadás után a kereskedő mindig megkapja-e a pénzét, mi van, ha hamis kártyával fizettek. Ennek kockázata igen csekély, ráadásul a gyakorlat szerint, ha a bank engedélyezte a fizetést, de a számlát valamilyen okból mégsem lehet megterhelni, a nemzetközi kártyatársasági szabályoknak megfelelően a kár nem a kereskedőt terheli. Természetesen a kereskedőnek is vannak kötelezettségei, így például össze kell hasonlítania a kártyán és a bizonylaton szereplő aláírást, vagy szólnia kell, ha szemmel látható (például egy nő egy férfi kártyájával), hogy valaki más kártyájával akar fizetni.
Másik gyakori félelem az, hogy a kártyával fizetők miatt lelassul a sor, ezért a készpénzes vevők ezt nem szeretik. Optimális esetben ettől nem kell félni, számos felmérés bizonyítja, hogy a készpénzes fizetési procedúra tovább tart, mint a bankkártyás fizetés. Amennyiben valóban gyors (internetes vagy hálózati) kapcsolat áll rendelkezésre, úgy a kártya lehúzásától a POS-bizonylat aláírásáig fél és egy perc közötti idő telik el.
