Krisztus király kilóra

Mit játszom itt Krisztusnak magam?

Ennek alternatívája az az értelmezés, mely szerint az idős asszony, akiben láthatóan szétáradt az ökumené szelleme, a belépődíj intézményének politikai korrektségére hívta fel ezzel a figyelmemet. Hiszen ha még a zsidók is szedik, akkor próbálja meg valaki kétségbe vonni a jogosságát. Mellesleg teszem hozzá, Mózes sosem kergette szét a kufárokat, emellett a zsidó nem térítő egyház, nem akar több és több juhot egy akolba terelni, ugyanakkor, ha egy izraelita felekezetű hívő sérelmezni fogja a zsinagóga-belépőt, könnyen együtt fogok érezni vele.

Naiv vagyok, tudom, kicsit persze rá is játszom, de annyira azért nem, hogy ne lássam be, keveseket háborít fel az a kétszáz forintos beugró, amit fizetni kell a templom kapujában. Akik a dóm látványosságaira kíváncsiak, megszokták már, hogy más nevezetességek megtekintésekor, például múzeumokban is belépőt szednek. A rendszeresen templomba járó híveket pedig biztosan felismeri és ingyen is beengedi a templom kincseit és hasznát őrző ajtónálló csapat. Lehet, hogy csak engem zavar. Mégsem vagyok képes elfogadni a tényt, hogy az alanyi jogon való belépéshez már a templom előtt gyónnom kell arról, ami csak rám és az Úrra tartozik.

Önváddal vegyes szégyent éreztem távozáskor. Mit játszom itt Krisztusnak magam, aki majd jól szétcsap a kufárok közt?! Kit akarok félrevezetni ezzel a képmutatással? Egyszerűen csak megint smucig voltam. Kétszáz forintot sajnáltam a templomtól, melynek szépségére azért persze agresszívan jogot formálok. Felháborítóan viselkedtem, hangoskodtam, veszekedtem, és éppen ott, ahol a csend, az imádság helye lenne.

Puzsér Róbert

Kapcsolódó anyagok:
Az igazság a madárinfluenzáról
Vírusterror!
Valentin nap: a vallomásvásár
Államfarm
Ki a világpiaccal a nappalimból!