Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című munkájában Szolón bemutatásakor tárgyalja a kósziak és a milétosziak között kirobbant, végül háborúval végződő polémiát. Történt, hogy egyik alkalommal, amikor néhány halász Kósz szigetén szokás szerint kivetette hálóját, milétoszi polgárok tartózkodtak a városban, és látatlanban előre megvették a leendő fogást.
Nem halat fogtak
A kivetett, s szemmel láthatóan csak nagy nehézséggel felhúzható háló látványa már a legszebb reményeket keltette bennük, ám még nagyobb lett meglepetésük, amikor végül kiderült, hogy a bevont halfogóban nem egy muréna vagy egy-két tucat ízletes polip, hanem egy aranytripusz - magyarul áldozati háromláb - lapult.
E párját ritkító sajátos leletről az egyik írástudó azonnal kijelentette, hogy a tárgy egykor a Trójából hazatérő Heléné tulajdona volt, aki e helyen egy régi jóslatra emlékezve vetette azt a tengerbe.
Az ókori Görögország városállamainak polgárai nem éppen békülékeny stílusukról voltak közismertek. Elegendő csak fellapoznunk a történelemkönyveket, s máris láthatjuk, hogy ennél sokkal jelentéktelenebb dolgok miatt is egymás torkának ugrottak az európai kultúra első képviselői.
Könnyen elképzelhetjük tehát, hogy e véletlenül előkerült, s misztikus múlttal felruházott aranyháromláb micsoda kavarodást okozott a két város között. Mint Plutarkhosz leírja, a halászok és a vendégek először csak szavakban sértegették egymást, majd az ügyet magáévá tette a két város is, s így a civódásból végül jelentős, több száz ember halálával járó háború támadt.
Delphoihoz fordultak
Mivel az erőszakos cselekmények nem vezettek eredményre, s a két polisz vezetése is belátta, hogy értelmetlen dolog egy lelketlen tárgyért polgártársaik vérét, s nem utolsósorban saját kincstáraik vagyonát elfolyatni, a vezetők megegyezésre törekedtek.
Mivel akkortájt a Hágai Nemzetközi Bíróság még nem létezett, történetünk hősei a delphoi jósdához fordultak tanácsért. Arra voltak kíváncsiak, miként tudnák békésen elrendezni e kellemetlen ügyet. Az akkori világban legfőbb bírósági tekintélynek elismert Püthia őrjöngő papnője útján úgy nyilatkozott, hogy a véletlenül előkerült tripuszt a görögség legbölcsebb férfijának kell odaajándékozni.
Mivel az állítólag Heléné által vízbe vetett háromláb abban az időben még mindig a megtalálók, azaz a kósziak birtokában volt, így azok először a milétoszi Thalésznak küldték el azt. Mint ahogy a jeles író megemlékezik róla, a kósziak szívesen cselekedtek így, annak ellenére, hogy korábban nem kevés kockázatot vállalva háborút viseltek a hálóba akadt emlék miatt. Thalész azonban kijelentette, hogy nála bölcsebbek is vannak, így továbbadta a tripuszt.
A már-már komikus jelleget öltő ide-oda ajándékozgatás utolsó állomása ismét Thalész lett, aki, hogy a felfuvalkodottság látszatát elkerülje, Thébai Apollón Iszméniosz szentélyének ajándékozta az oly sok viszontagságot okozó aranytárgyat...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
