Ha a közszférának van egy csöpp esze, a jövőben mindent meg fog tenni azért, nehogy még egyszer sztrájkbizottság alakuljon a béremelésük érdekében. Az most egy dolog, hogy a törvény eleve kizárja, hogy a köztisztviselők sztrájkoljanak - kivehetnek ugyan pár nap szabadságot, és elmehetnek szimpátia tüntetni, de hát az ugye mégse az igazi. A közalkalmazottak azért simán utcára vonulhatnak.
Illetve vonulhattak volna, ha nem egyezik meg a kormánnyal a sztrájkbizottság. De megegyezett. Csak azt nem értem, minek. A nagy dérrel-durral bejelentett keresetnövekedésről szóló megállapodás ugyanis annyit ér, mint egy marék lepke. Vagyis még annyit sem.
A nagyszabású, 8,3 százalékos keresetnövelés csak egy trükk. A megállapodásban ugyanis az szerepel, hogy július 1-jétől "havonta a 13. havi illetményelőleg jogcímen a közszolgálatban dolgozók az illetményük 8,3 százalékának megfelelő összegben részesülnek". Vagyis parasztvakításként a 13. havi fizetés egy részét leosztják havonta, majd a maradékot odaadják 13. havi címén. Kösz, hogy helyettem gazdálkodsz!
Hol törhetett meg a lendület a sztrákbizottságban? November 16-án alakultak, vagyis négy hónapig bírták. Mikor facsarodhatott el a szívük, mikor mondták ki először, hogy fiúk, ez most nem fog menni? Megfenyegették őket? Biztosan.
Magam előtt látom a sztrájkbizottsági feleségeket, amint meglátják férjeiket éjjel kettőkor, amint a bejárati ajtó kulcsával matatnak gyűrött ingben, kócosan, nikotinfoltos ujjakkal, a zakójuk helyenként kiégetve, hónuk alatt a több hónapos egyeztetések jegyzőkönyvjeit szorongatják. És akkor a feleségek villogó szemmel, ellentmondást nem tűrő hangon azt mondják: "Endre, ha holnap sem jössz haza vacsorára, nem mosom ki a zoknidat." És a családi béke mindennél előbbre való.
F. Sz. E.
