"Nincs nagy differencia" - tette hozzá, látva elképedt arcomat, és én bíztam benne. Bíztam a diagnózisban is, a készítményben is, amit felírt, miért kérdőjeleztem volna meg éppen ezt a kijelentését? Eddig minden olyan jól ment.
A következő macera a patikában ért. "Csak teljes áron adhatom, belejavított a dátumba!" Bizony, elírtam a dátumot, így korrigáltam: már január van és 2007. A kezem még be volt állva arra a szép, kerek kis hatosra. Szerintem Mari néni kezében is benne van még a tavalyi mozdulat, nem beszélve Pista bácsiról, aki különben is olyan feledékeny...
El is mélázok egy percre, mit csinálnak, ha az ő havi gyógyszeradagjuk receptjével történik ugyanez. Azt hiszem, ilyenkor mennek a kis piacra, hogy beszerezzék olcsóbban, vagy spórolnak az e havi adaggal, hogy maradjon a következőre is, vagy végigülik a sort az orvosnál, és felíratják megint. Elvégre nyugdíjasok, van rá idejük...
[ajanlo=1311][igazitas=right/]"Hát ezt meg ki ikszelte be?" - ráz fel gondolataimból a patikus. - "A doktor úr, azt mondta, máshogy macerás lenne, meg amúgy sincs túl nagy különbség."
A gyógyszerésznek egyre tágabbra nyílik a szeme, látszik rajta nem érti. Én sem. Meg is kérdezem, hogy mekkora az eltérés, mert most már engem is érdekel. Végül kiböki, most én képedek el. Tízszer annyiba kerül, hogy ő megússza a macerát. Mentségére legyen mondva, így fizettem kerek 900 forintot. De hirtelen megint eszembe jut Mari néni, no meg Pista bácsi...
Istvánko Viktória
