Miközben a fejlettebb országokban a rugalmas munkaidő alkalmazása egyre népszerűbb, Magyarországon lassan épül be a vállalatok gyakorlatába. A munkavállalók mindenekelőtt attól tartanak, hogy hátrányt szenvednek, ha speciális munkaidő-beosztásban szeretnének dolgozni, a munkaadókat pedig a foglalkoztatás túlzottan magas terhei riasztják el attól, hogy a szokványostól eltérő módon alkalmazzák dolgozóikat.
Igény lenne rá - ez az, ami bizonyosan állítható a rugalmas munkaidő-beosztásról. Elméletben a munkaadók és a munkavállalók is egyetértenek azzal, hogy a hagyományos munkaidő-beosztásnál szélesebb "kínálatra" lenne szükség, azonban sokan azzal sincsenek tisztában, hogy miben rejlenek az egyes formák előnyei és hátrányai.
Sok cégnek nincs tapasztalata
Ezt támasztja alá egy 2007-es, döntően magyar kkv-k körében készült vállalkozói felmérés szerint, a cégek 61 százalékánál nincsen rugalmas komponense a munkarendnek, míg 39 százalék alkalmaz ilyen elemet is. 51 százaléknak tapasztalata sincsen rugalmas munkarendi tényezővel. A rugalmas munkarend tekintetében tapasztalattal rendelkező cégek közül tehát 20 százalékuk nagyon jó, 70 százaléka jó, 8 százalék rossz, míg 2 százalékuk nagyon rossz tapasztalatokkal rendelkezik. A módszer előnyei között legnagyobb számban az optimális munkaidő-kihasználás és az alacsonyabb bér- és járulékterhek, jóval kevesebben mondták a túlóra megszűnését, vagy a kedvező munkahelyi légkört.
A jelenlegi szabályozás miatt, azok a cégek, melyek törvényesen akarnak eljárni, a kiugró forgalmú időszakokban (például a kereskedőknél karácsonykor) nem tehetnek mást, mint hogy részmunkaidősök alkalmazásával oldják meg a helyzetet, s erre rákényszerülnek még a kisebb vállalkozások is. Utóbbiaknak több fejtörést okoz egy-egy nehéz időszak átvészelése, hiszen ezek jó része gyakorta csak egyetlen alkalmazottal dolgozik, illetve kizárólag a vállalkozó és/vagy családtagjai működnek közre a napi tevékenységben.
Egyes szakemberek szerint a rugalmas munkaidő-beosztás szerény elterjedtségének több magyarázata is van. A munkavállalók nem szívesen kötelezik el magukat a hagyományosnál rövidebb munkaidőre, cáfolva ezzel azt a közkeletű vélekedést, hogy a cégek miatt találkozhatunk ritkábban az ilyen foglalkoztatási formákkal. Persze az is tagadhatatlan, hogy a munkaadók sem eléggé motiváltak, hiszen a szabályozók és a közterhek nem ösztönzik a részmunkaidős foglalkoztatást.
Pedig számos előnnyel kecsegtetnek az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák. A rugalmas időbeosztás miatt például nő a munkavállalók elégedettsége és lojalitása, ami további érték a foglalkoztató számára. A felmérések szerint távmunka esetén átlagban 30-40 százalékkal csökkenthető a fluktuáció, ami komoly költségmegtakarítást hozhat a vállalatoknak.
Emellett a már idézett vállalkozói felmérés szerint a rugalmas munkarend pozitív tapasztalatai között minden harmadik cég megemlítette a hatékonyság-növekedését, minden ötödik pedig azt, hogy sikerült kiegyenlíteniük a munka-periodicitás. Kevesebb alkalommal, de többször elforduló válasz volt a pozitívumok említésekor a dolgozói érdekek (mint például az egyenletesebb bér, a csökkent munkaképességűek alkalmazásának a lehetősége), a jobb munkahelyi légkör, vagy éppen a költségtakarékosság szerepelt.
És még nincs vége…
Szintén a fenti felmérés szerint a rugalmas munkarend a megkérdezett cégek 34 százaléka szerint segíti a munkaerő-toborzást, míg 15 százalék szerint semleges ilyen szempontból. Mindössze 3 százalék gondolja úgy, hogy megnehezíti a lojalitás kialakulását, miközben 46 százalék éppen a cég iránti elkötelezettség erősítését tapasztalta.
Azzal a felvetéssel, hogy a rugalmas munkarend csupán rosszul kvalifikált munkaerő alkalmazásánál lenne megfelelő eszköz, egyetlen válaszadó sem értett egyet, sőt, 49 százalék kifejezetten cáfolta ezt. A válaszadó cégek 35 százalék vélekedik úgy, hogy a módszer csupán bizonyos beosztások és munkakörök esetén alkalmazható, míg 14 százalék szerint ilyen korlát nincsen. A cégek 8 százalék szerint jelent kevesebb biztonságot a munkavállaló számára e megoldás, miközben a válaszadók 41 százalék szerint nincsen hatással a munkavállaló biztonságára.
