Én még úgy tanultam, hogy van egy íratlan szabály, miszerint más lappal, írással, kollégával nem foglalkozunk. Ezt a szabályt már régen átírta a rendszerváltoztatás után kialakult hírháború. Igen, kérem, hírháború folyik a magyar sajtóban. Igaz, van, aki hírversenynek mondja, de a lényeg, hogy megelőzzük a másikat, lehetőleg exkluzíve. A hírverseny nyertese pénzben is mérheti az eredményt. Mondhatni, kapitalista szellemben folyik a hírgyártás.
Csakhogy. Azt is tanultam anno, hogy a hír forrását illik megjelölni. Na, erről aztán végképp leszokni látszik a magyar újságíró-társadalom. Ma már örülhetünk annak, ha egy-egy valóban elsőként megszerzett és megírt információból dolgozva azt írja, mondja az újságíró, hogy "mint ahogy azt egy napilap megírta." Pedig nálunk fejlettebb vidékeken nem derogál leírni, hogy "mint ahogy azt The Times megtudta", még akkor sem, ha a konkurencia lapjában hivatkoznak a nyilvánvalóan ellenérdekelt lapra.
[ajanlo=1311][igazitas=left/]
Egyébként nem csodálkozom a hazai helyzeten. A hírek összegereblyézése, a témák elemzése, értékelése és a jelentés (vö.: például újságcikk) megírása tipikusan hírszerző módszer. A hírszerzők szokása, hogy a forrást csak titkos jelentéseikben jelölik meg pontosan, egyébként marad a "mint ahogy azt egy napilap megírta" fordulat. A politikai döntéshozóknak ennyi is elég.
Kijelenthető hát, hogy a magyar sajtómunkások jó része hírszerzést folytat, nem pedig újságírást. A klasszikus hírlapírói munkásságról már nem is szólnék. Ma már nem sokan értik, hogy mit is jelent ez a szó.
Félreértés azonban ne essék! Léteznek olyan helyzetek, amikor a forrás nem jelölhető meg. Törvényben megszabott kötelességünk ugyanis az informátor személyének a megvédése, ha ő ezt kéri tőlünk. Mint ahogy mi sem írtuk meg, kik informáltak bennünket a gumimaffiáról. Ám, ha jól emlékszem, gumimaffia ügyben mi nem kértük nevünk elhallgatását.
Szemán László
Kapcsolódó anyagok:
A hamiskártyás média
Bedarál a bürokrácia
Juszt is lesz körgyűrű Budapest körül!
