Korábban számos, valójában nem vagyonos embert is megkeresett az APEH a gépkocsi- és egyéb nyilvántartások alapján, mutatott rá Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke. Esetükben az eljárással adódó gondok valóban sokszor aránytalannak bizonyultak, de most úgy látszik, hogy ezen a téren változott az APEH gyakorlata.
Az adóhatóság által az idei évben megkeresett vagyonosok mintegy 70 százalékának valóban akadt elmaradt befizetnivalója.
Ezzel együtt lenne még min javítani: a hatóság például - párhuzamosan indított vizsgálatokkal - kezelhetné együtt a házastársak vagyoni, jövedelmi helyzetét. Zara László szerint így meglapozottabb lenne a bizonyítási eljárás.
Noha sem az utazási irodák, sem a kereskedő cégek nem kötelesek jelenteni a nagy összegű készpénzes vásárlásokat, többen mégis félnek pénzt költeni egy-egy nagyobb értékű nyaralásra, autóra, vagy hajóra.
Az APEH-nek ugyanis van arra lehetősége, hogy a már folyamatban lévő vagyonosodási vizsgálat esetén a vizsgált magánszeméllyel szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózóktól - így az utazási vállalkozásoktól is - adatokat, információkat kérjen. Az adóhatóság az ilyen jellegű információkat mind a hazai, mind a külföldi cégektől beszerezheti.
Többen kifogásolják azt is, hogy noha a kapott ajándék értéke illetékmentesnek bizonyult, mégis szemet szúrt az APEH-nak. Ilyenkor vigyáznunk kell, hogy ezeket az eseteket is jelentsük az Illetékhivatalnak.
Nem tekintik adócsalónak az ügyfelet
Fontos, hogy ilyenkor a másik felet is megnézik, és esélye sincs adózónak, ha az ajándékozó vagy kölcsönadó személy minimálbérből élt. A külföldről származó jövedelmek esetében először azt nézi az APEH, hogy azt milyen jogszabályok alapján hozhatták az országba. Ha az érintett vállalkozás vagy magánszemély nem jelentette be, akkor nem igazolt a pénz behozatala. A szakértők szerint azok is nehéz helyzetben vannak, akik valamely ingóságuk eladásából tettek szert pénzre, de nem írtak erről szerződést - és valószínűleg be sem vallották az ebből befolyó jövedelmüket. Míg ezt korábban elfogadta az APEH, mostanában már itt is ragaszkodik a szerződéshez.
Az adóhatóság ezzel együtt állítja: nem tekinti potenciális adócsalónak az állampolgárokat. Ha valaki becsületesen teljesíti adóbevallási kötelezettségét, nincs mitől tartania. Ha viszont azt akarjuk elhitetni, hogy a vállalkozásunk évek óta veszteséges, jövedelmünk nincs, miközben kontrolladatokból, központi nyilvántartásokból kiderül, hogy afrikai szafarin múlatjuk az időnket, mi több, az interneten a saját jachtunkon készült képekkel büszkélkedünk, akkor számíthatunk arra, hogy az adóhatóság megkérdezi, mindezt miből finanszíroztuk.
Az induló vizsgálatok kapcsán sok cégvezető gyanakszik arra, hogy a konkurens vállalkozás dobta fel őket az adóhatóságnál. Tény, hogy előfordul ilyen is. Ugyanakkor a bejelentésre indult vizsgálódások csupán mintegy egy százalékát teszik ki az összes adóhivatali ellenőrzésnek, az ily módon befolyt bevételek azonban nemritkán tízmilliós bevételt eredményeznek.
Noha számos lefülelt ügyfél kíváncsi lenne arra, ki árulta be őket, az APEH mélyen hallgat erről a kérdésről. A szokásos válasz az, hogy a számítógép válogatja ki az ellenőrizni kívánt ügyfeleket.
Előfordul azonban, hogy éppen a bejelentő az, akit elővesz az adóhivatal. Egy cukrászda alkalmazottja például arra hívta fel az APEH figyelmét, hogy fél évig feketén foglalkoztatta őt a munkaadója. A feltárt hiányosságokat szankcionálták a revizorok, de nem felejtkeztek el a bejelentő munkavállalóról sem. Behívatták, és felelősségre vonták amiatt, hogy bár fél éven keresztül fizetést kapott főnökétől, jövedelméről nem tájékoztatta az adóhatóságot. Sőt előfordult az is, hogy lopott munkaeszközt találtak egy-egy lelkes bejelentő háza táján.
