Vigyázzunk a sokat ígérő hirdetésekkel!
„Sikeres üzletember életjáradékot keres. Keresztény értékeket valló, fiatal üzletemberként fontosnak tartom az idősebb generáció tiszteletét és támogatását. Életjáradékot kötök, hogy gyermekeimnek biztos jövőt teremtsek, miközben segítek az idős, rászoruló embereknek is” – olvasható az egyik reklámújságban. (Jellemző, hogy nem egy drága képes magazinban, hiszen azt nem biztos, hogy meg tudja venni a rászoruló – nem is online médiában, mert talán nem internetezik, hanem a postaládába bedobott ingyenes lapban.)
A hirdetés feladója ravasz: egyrészt a sikeres jelzővel kezdi, másrészt üzletember, tehát azt sugallja, lesz bőven pénze végig fizetni a járadékot – ettől még lehet persze bárki. Utána rögtön az érzelmekre hat azzal, hogy gyermekei nevelését hozza fel, aztán megint csak az érzelmekre, amikor „segíteni” akar. A segítség persze pontatlan megfogalmazás, hiszen itt keményen pénzről van szó. Gondoskodásról nincs szó a hirdetésben, inkább arról, hogy átutalnak valamennyi pénzt a lakás fejében. Nem véletlen a keresztény jelző alkalmazása sem, ez is egyfajta bizalomkeltést szolgál. Bár furcsa: a feladó úgy véli, hogy ma minden hetven körüli ember vallásos? Negyven évnyi szocialista éra után?
Az életjáradéki szerződés fő jellemzője a rendszeres, fix összegű pénzbeli juttatás a jogosultnak, általában egy vagyontárgy – többnyire ingatlan – átadása ellenében. Ennek akkor van leginkább értelme, ha alacsony a nyugdíj, de a nyugdíjas még jó állapotban van, el tudja látni magát. Ami fontos: ha nem érkezik meg járadék, tudjon bemenni a bankba, illetve később fizetési meghagyást intézni.
A másik oldalon is van kockázat
A következmény attól is függ, mennyire elesett az, aki a szerződést megkötötte. Ha nem kapja meg a havi összeget, akkor először bizonyára telefonál – vagy felveszik vagy nem, lehet, hogy külföldön vannak, időt kérnek. Van-e a rászorulónak megbízható ügyvédje – akinek egyébként már a szerződéskötéskor is jelen kell lennie, és a szerződésből egy példánynak nála lenni, el tudja-e érni, képes-e odamenni, tud-e vele tárgyalni? Ki tudja-e fizetni az ügyvédi költséget?
De a másik oldalon is van rizikó: előfordulhat, hogy az elesettnek tűnő idős ember még akár húsz évig is elél, és neki akkor is havonta ki kell fizetni egy adott összeget. Mintha részletre vette volna a lakást, csak azt nem tudni, mennyi ideig kell fizetni. Egyáltalán, összehasonlítva a többi befektetési formával – kamatokkal, egyébbel –, megéri-e egy ilyen üzlet, amelynek haszna előre nem kiszámítható? Egy ingatlan sokak szerint megbízhatóbb befektetés, mint bármilyen banki betét – pedig definíció szerint ez nem igaz, az ingatlanbefektetés jellemzően kockázatosabb, mint a bankbetét. A hozamok ingadozása nagyobb, az ingatlanárak emelkedése bár jellemző, de egyáltalán nincs kőbe vésve, ráadásul az ingatlan messze nem olyan likvid, mint egy bankbetét – ha szükségünk van a pénzünkre, jóval több időbe telik hozzájutni. Ezzel együtt tény, hogy mostanában a hírekben inkább az ingatlanárak gyors, az inflációt bőven meghaladó emelkedéséről lehet olvasni – de garancia semmiképp sincs rá, hogy az ütem fennmarad.
Arról sem szabad megfeledkezni: a megállapított járadék az évek során az infláció miatt veszít a vásárlóértékéből; arra rávenni az életjáradék kedvezményezettjét, hogy egyezzen bele a szerződésben szereplő összeg megemelésébe, nem egyszerű.
Fotó: Depositphotos
Természetben vagy pénzben?
Sokan összekeverik az életjáradékot a tartási szerződéssel. A legfőbb különbség az, hogy az eltartási – valójában a jogi nyelvezet szerint tartási – szerződés jellemzően természetbeni ellátást jelent, míg az életjáradék rendszeres pénzbenit, cserébe egy vagyontárgyért (például ingatlan), bár a két forma keveredhet vagy átalakulhat. A lényeg az ellátás módjában rejlik: az egyik tettekben (természetben), a másik pénzben (járadékban) fejeződik ki. Míg az eltartási szerződés kiszámíthatatlanabb, az életjáradék – elvben – stabilitást nyújt a jogosultnak.
A tartási szerződésben pontosan fel kell sorolni, hogy mit takar az ellátás: például élelem, lakhatás, ruházat, ápolás, gyógyszer, temetési költségek. Kockázata, hogy a szolgáltatási igény változhat – például az idős ember évekre ágyhoz kötött vagy demens lesz. Az ápolására esetleg külön embert kell felvenni, mert a szerződő fiatal pár dolgozik és nem tud kellő időtartamban vele lenni. Vagy elhelyezni idős otthonban, ami sokba kerül – ráadásul ez a folyamat hosszú évekig elhúzódhat.
Nem árt ellenőrizni, hogy van ellátva az ismerős
A másik fél részéről még nagyobb lehet a rizikó. A szerződéskötéskor nem árt arról intézkedni, hogy ismerősök, barátok, szomszédok látogassák olykor azt, aki már esetleg magatehetetlen vagy rokkant, hogy ellenőrizhető legyen mennyire van ellátva. Lehet, hogy demencia esetén már panaszkodni sem tud, vagy éppen olyan tettekről számol be az ismerősöknek, amelyek nem történtek meg, vagy ha mégis, rosszat sejtetnek. Az effajta „ellenőrzés” konfliktusokat teremthet, de sokak szerint nélkülözhetetlen.
Az ápolási igény szintjét illetően nem árt konzultálni orvossal – például a gyógyszeradagolás kérdésében. Az ellátást a tartási szerződés esetén mindig a szerződést kötő fél végzi, legfeljebb megbíz valakit, ha nem ér rá, hogy menjen fel az idős emberhez és lássa el. Ahhoz, hogy valaki beengedjen rendszeresen a lakásába idegeneket, eleve bizalom kell. Ilyenkor nem árt a – más rendelkezést is tartalmazó, már előzőleg megírt – végrendeletet letétbe helyezni ügyvédnél, mert esetleg rávehetik a nénit, bácsit, hogy újat írjon.
Idővel tartásra szorulhat inkább
Mindkét esetben javasolt, hogy a rokonok időről időre, bejelentés nélkül látogassanak haza és ellenőrizzék a helyzetet – akkor is, ha esetleg külföldön élnek. A jó állapotban lévő, magát ellátni képes személy állapota idővel változhat, és inkább tartásra szorulna, mint a pénzre. Ez sokszor megoldhatatlan, hiszen akik fizetik a járadékot, lehet, hogy nem is itt élnek, viszont a kapcsolattartás elengedhetetlen – lenne. Már persze ha ki lehet nyomozni, hova költöztek, a világ mely tájára. Esetleg eladták az idős ember feje felett a lakást, csak az ott lakó erről mit sem tud, azt sem tudja, kinek a tulajdona, ahol lakik.
Talán még emlékszik valaki a Mici néni két élete című, kissé idealizált filmre, amelyben Kiss Manyi játszotta az idős hölgyet, Tóth Judit és Szokolay Ottó pedig a naiv, gondoskodó, túlféltő fiatal párt. Nos, akkor sem volt minden eltartó ilyen, sőt, habitusuk korántsem felelt meg az akkori általános vélekedésnek sem.
Mi a helyzet az örökléssel?
Ami a jogi apróbetűt illeti, célszerű, ha leinformálható személlyel, esetleg ismerőssel köt szerződést a tartásra szoruló. Az eltartó a szerződéskötés előtt tudakolja meg, van-e rokona, illetve kötelesrészre jogosult örököse a másik félnek. A tartási szerződéssel lekötött vagyont örökölni nem lehet, de egy esetleges – eddig ismeretlen – örökös azért felbukkanhat, aki ennek nem örül.
Együttlakásnál a két félnek alkalmazkodni kell egymáshoz, ha nem alakul ki a felek között egyfajta szimpátia a szerződéskötés előtt, akkor jobb nem is megkötni. A tartási szerződést ügyvéd által ellenjegyzett vagy közjegyzői okiratba kell foglalni és bejegyeztetni a földhivatalban.
Gyógyíthatatlan beteggel nem köthet szerződést a gondozója
Az elmúlt években az idősotthonok alapításával kevesebb lett a tartási szerződés, mert sokan eladják a lakásukat és megvásárolják a lakrészüket valamelyik otthonban, ahol az orvosi felügyelet miatt nagyobb biztonságban érzik magukat.
Mi a helyzet akkor, ha valaki gyógyíthatatlan beteg és erről a tartást vállaló tud? Ahogy az egyik ügyvéd fogalmaz egy témába vágó írásban, ez a jó erkölcsbe ütközik és érvénytelenítheti a szerződést. A semmisségnek kettős feltétele van: egyrészt, hogy a tartást vállaló személy tudjon a gyógyíthatatlan betegségről, valamint arról, hogy – e betegség következtében – közeli időpontban számíthat az eltartott halálára. Ezért a beteg orvosa, vagy a szociális gondozó nem köthet vele érvényes tartási szerződést.
Ugyanakkor az eltartó igyekezzen kivédeni az utólagos szemrehányásokat. Vezessen pontos nyilvántartást arról, milyen módon gondozta az elesett idős embert, és a költségeket igazoló számlákat, valamint az orvosi iratokat őrizze meg.
Kulcsszerepet játszik a közjegyző és az ügyvéd
Azt már az újságíró teszi hozzá, hogy óvakodjunk a gyanús, feltűnően rossz helyesírású hirdetésektől, amelyek már a szerződés megkötésekor milliós összegek lefizetésével kecsegtetik a majdani gondozottat. Ez ugyanis szélhámosságra, lakásmaffiára utal. Azt is tudni kell, hogy manapság sokan az efféle eltartói-gondozói iparból élnek, és nem saját célra akarják megszerezni az eltartott lakását.
Nagyon fontos minden esetben a megfelelő jogi háttér biztosítása. Ebben kulcsszerepet játszik a közjegyző és az ügyvéd. Ők ügyelnek rá, hogy a megállapodás minden szempontból megfeleljen a hatályos jogszabályoknak és törvényeknek, valamint, hogy mindkét fél érdekei megfelelően képviselve legyenek.
A közjegyző feladata, hogy hivatalos formába öntse a szerződést, és hitelesítse azt. Ez azért fontos, mert egy közjegyző által készített okirat nagyobb biztonságot nyújt mindkét félnek, és esetleges jogvita esetén is erősebb bizonyítéknak számít a bíróság előtt. Az ügyvéd szerepe elsősorban a tanácsadás és a felek érdekeinek képviselete. Ő segíthet abban, hogy minden fontos részlet belekerüljön a szerződésbe, és hogy az esetleges vitás kérdéseket már előre tisztázzák. Fontos tudni, hogy amennyiben később problémák merülnének fel, és perekre kerülne sor, egy jól megírt szerződés jelentősen megkönnyítheti a helyzet rendezését és elkerülhetővé teheti a hosszadalmas jogi procedúrákat – figyelmeztet az ingatlan5.hu
Az önkormányzati és állami támogatás így is járhat
Attól még, hogy valaki tartási szerződést köt, ugyanúgy jogosult a központi, önkormányzati, szociális támogatásokra. Ezek kiegészíthetik az eltartó által nyújtott gondoskodást, és további biztonságot nyújthatnak az eltartott számára. Az önkormányzatok gyakran kínálnak különböző szociális szolgáltatásokat, amelyek segíthetnek a mindennapi életvitelben.
Érdemes utánajárni, milyen támogatásokra lehet jogosult az eltartott személy, például gondozási díjra vagy egyéb juttatásokra. Fontos megjegyezni, hogy bizonyos támogatások igénybevétele hatással lehet az adózásra és az esetleges illetékekre is. A folyamat során nagy segítséget nyújthat egy szociális munkás, aki ismeri a helyi lehetőségeket és segíthet eligazodni a bürokrácia útvesztőiben. Ezek a támogatások nem helyettesítik az eltartási szerződésben foglaltakat, hanem kiegészítik azokat, így biztosítva egy átfogóbb gondoskodási rendszert az eltartott számára.
