Mi számít külön- és közös tulajdonnak?
Kezdjük a legelején! A társasház egy olyan speciális tulajdoni forma, ahol egyszerre találhatók külön és közös tulajdonban álló helyiségek. A lakások, irodák, üzletek jellemzően külön tulajdonban vannak, úgynevezett albetétek, külön Tulajdoni lappal rendelkeznek. Minden más pedig a tulajdonostársak közös tulajdonát képezi. Ilyen pl. a pince, a padlástér, a folyosó, a kert.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (társasházi törvény) szerint minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, ez azonban nem sértheti a többi tulajdonostárs ezzel kapcsolatos jogát és jogos érdekét.
Van azonban olyan eset, amikor a lakók úgy döntenek, hogy adott tulajdonostársat feljogosítanak a közös tulajdon egy szeletének kizárólagos használatára. Új társasházaknál a legnépszerűbb a kizárólagos kerthasználat vagy kizárólagos gépkocsi-beállóhely használat. A tetőtér egy leválasztott részének az amelletti vagy az alatti lakáshoz csatolása inkább régebbi társasházaknál gyakori, nyíltan vagy teljes titokban.
Mi van a padláson?
A legtöbb lakó életében nem járt még a társasház padlásán, így a padlás egy részének jogosulatlan hozzácsatolása a szomszédos lakáshoz sokszor rejtve marad. Nem egy esetben évekkel később véletlenül derül fény a turpisságra. Természetesen ilyenkor is szükséges a kérdés jogi rendezése és kötelezhető a jogsértő lakó használati díj fizetésére.
Újak és régiek
A kizárólagos használati jogot új építésű társasházak esetén döntő többségben nagyjából helyesen szabályozzák. Azaz a kizárólagos használati jogot szabályozza az Alapító okirat vagy az SZMSZ és erről az adásvételi szerződés is említést tesz.
Helyesen az SZMSZ-ben kell szabályozni a közös tulajdon használatát a társasházi törvény szerint, azonban még mindig gyakran előfordul, hogy az Alapító okiratban találhatók a szabályok, ezek érvényessége megkérdőjelezhető.
Ebben az esetben az összes tulajdonostárs ennek ismeretében vásárol lakást a társasházban, így rendezett a jogi háttér. Természetesen minden esetben fontos ellenőrizni a fenti dokumentumok tartalmát, nem elég, ha csak az adásvételi szerződés rendelkezik erről.
A teremgarázsok sok esetben külön helyrajzi számon léteznek, így a vevő ebből vásárol egy tulajdoni hányadot, és ehhez hozzárendelik valamelyik beállóhely kizárólagos használati jogosultságát. Ilyenkor tehát nem csak kizárólagos használati jogot, hanem tulajdonjogot is szerez a vevő.
Sokkal több gondot okoznak a régi társasházak. Ezekben ui. sokszor sehol nem kerül írásban rögzítésre és szabályozásra a használati jog és csak szokásjogi alapon történik a használat.
Legtöbbször ez a lakás értékesítésekor bukik ki, amikor is az eladó az adásvételi szerződésben ugyan tájékoztatja erről a vevőt, azonban ennek szabályozott hátterét egyetlen társasházi dokumentum sem tartalmazza.
Amennyiben ilyen helyzetbe kerülünk, és a szerződéskötés előtt nincsen lehetőség a jogszerű dokumentálásra, mindenképp javasolt, hogy az eladó legalább szavatoljon az adásvételi szerződésben a kizárólagos használati jog fennállásáért és tartalmáért. Hasznos lehet továbbá arról is nyilatkoztatni az eladót, hogy közösen milyen összegben határozzák meg a kizárólagos használati jog értékét, mely később alapja lehet akár egy kártérítési igénynek is, ha a valóságban nem úgy festene ez a jog, ahogy az eladó tájékoztatást adott róla.
A használati jog szabályozása
Célszerű azonban akkor is rendezni a jogi helyzetet, ha nem kívánjuk eladni a lakásunkat. Főszabály szerint itt is az SZMSZ-ben történő rendezés a megfelelő, illetve elterjedt még a társasház és a tulajdonostárs közötti használati megállapodás is. A kizárólagos használati jogért általában ellenértéket kér a társasház, amely vagy egy egyszeri összeg, vagy havi rendszerességgel fizetett díj. Gyakoriak a 99 évre szóló megállapodások.
Amennyiben nincs konszenzus a felek között, lehetőség van közgyűlési határozatban használati díj fizetésére kötelezni a használót, aki azonban megtámadhatja a határozatot, ha az lényegesen sérti kisebbségi jogos érdekeit. Egy esetleges perben szakértői bizonyítás tárgyát képezi, hogy mennyi a reális használati díj. Ugyanakkor a bírósági gyakorlat nem tekinthető teljesen egységesnek e jog alapítása tekintetében.
Ki viseli a költségeket?
Miután rendezték a lakók a közös tulajdon kizárólagos használatát, beszélhetünk a költségek viseléséről. Itt hangsúlyozottan nem a kizárólagos használatért esetlegesen fizetett ellenértékről, (többlet)használati díjról van szó, hanem ezen területre eső költségekről.
A társasházi törvény alapján a közös költség a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha az SZMSZ másképp nem rendelkezik. Az SZMSZ rendelkezhet azonban úgy is, hogy a tulajdonostársnak az általa kizárólagosan használt közös tulajdonú terület után is fizetniük kell közös költséget.
Ugyanez igaz a fenntartási és felújítási költségekkel kapcsolatban is, azokat a főszabállyal ellentétben nem minden tulajdonostárs, csupán a kizárólagos használó köteles viselni a csak általa használt közös tulajdonú ingatlanrész vonatkozásában.
Végezetül érdemes tisztában lenni azzal, hogy a kizárólagos használati jog az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be, a Tulajdoni lapon nem jelenik meg (kivéve az új alapítású társasházak gépkocsi-beállóhelyei esetén bizonyos esetekben). A hozzá csupán elnevezésében hasonlító és azzal gyakran összetévesztett használat jogát (tehát nem használati jogot) lehet bejegyezni, amely azonban egy teljesen más jogintézmény. Ezért is nagyon fontos a tulajdonostársak között írásban és megfelelően szabályozni ezen jog gyakorlásának feltételeit.
