A 2006-os választások után komoly utcai megmozdulások voltak, miután nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde. Az akkori miniszterelnök abban elismerte, hogy óriási gazdasági problémák vannak, és ezt hazugságokkal fedték el.
Ha valaki nem egy elefántcsonttoronyban ül, alumínium sisakkal a fején, amely megvédi a káros hullámoktól is, ahhoz eljutott már az, hogy most is óriási gazdasági problémák vannak.
A kormány pedig követhetetlen kapkodásba kezdett, a megtett lépések viszont egyre többször mondanak ellent a propaganda ferdítéseinek.
Azokkal ugyan megpróbálják elfedni a valóságot, és vélhetőleg még mindig óriási számban vannak olyan elvakult hívei a kormánynak, akiket a tények nem tudnak kizökkenteni. Ám egyre több jel mutatkozik, hogy rés keletkezett a pajzson.
Érdemes megnézni például a pénteki termést. A kormány hetek óta azt sulykolja, hogy az elszabadult infláció nem az ő felelősségük, háború van, amelyet Oroszország indított (erre majd még visszatérünk!) és amint véget érnek a harcok, az infláció megszelídül. Ezt a panelt Orbán Viktor is elsütötte reggeli rádiós nyilatkozatában, ahol azt is hozzátette, hogy
"Harcolni kell mindenért". Két harc lesz: az energiáért és a munkahelyekért.
Elmondta, hogy a háború miatt az áram ára az öt-, a gázé a hatszorosára emelkedett.
Nem kétséges, hogy komoly áremelkedés volt, de ez már a háború előtt megindult, hiszen 2021 októberében az Európában irányadónak tartott TTF-tőzsdei ár a 132 eurót is elérte, majd decemberben volt egy újabb hullám, amikor 176 euró felett is kereskedtek vele. Ezzel szemben most, amikor kimondták, hogy a háború miatt tarthatatlanná vált a helyzet, akkor 175 euró a tőzsdei ár. Ergó már jó ideje tudja mindenki, hogy a helyzet tarthatatlan, de a választások előtt még el kellett hitetni, hogy a kormány mindenható, és a világpiaci viszonyokat Jedi harcosokat megszégyenítő módon bármikor képes csupán az akarata révén megváltoztatni.
Ha már energia és gáz, érdemes azt is újra megemlíteni, hogy a hazai energiafogyasztásban nem csak a fűtésben van kulcsszerepe a gáznak, hanem az áramtermelésben is. Így, ha tényleg akkora a baj, mint amivel felvezették a rezsicsökkentés kivezetését, vagyis energetikai vészhelyzet van, és nincs elég földgáz, akkor az áramfogyasztással is lesznek majd gondok. A témánál leragadva és feltehetőleg azért, mert az első reakció még a hardcore fideszes szavazótáborban is megdöbbenés és felháborodás volt, a rezsiügyek nehézsúlyú harcosa gyorsan azt nyilatkozta, hogy ha béke lesz. (…) Ha eljön a béke, visszaállhat a régi rend.
Tessék kérem átgondoltabban hülyíteni a népet. Ha azt mondjuk, hogy a háború miatt mentek fel az árak (ami, ahogy fent írtuk, csak részben igaz), és a háború végével hirtelen minden olcsóbb lesz, akkor mi szükség van visszaterelni mindenkit a „rezsicsökkentésbe”? Hiszen akkor piaci áron sem lesz drága az energia.
Vagy ebben az esetben azt reméli a kormány, hogy ismét két legyet lehet ütni egy csapásra, hiszen a rezsicsökkentés 2013 és 2020 között óriási porhintés volt. A piaci árak átlaga ebben a periódusban ugyanis alacsonyabb volt, mint a lakosságnak bekamuzott rezsicsökkentett.
Orbán Viktornak péntek reggel volt egy meglehetősen komikus kijelentése, hiszen azt mondta, hogy a katát a nyugdíjrendszer miatt is meg kellett változtatni. Mondja ezt egyrészt az az ember, aki egy fenntartható rendszert a célegyenesben felszámolt, amikor a kötelező magánnyugdíjpénztárakat beszántották. (Igen, addig sok pénzbe került, de mostanra az állami kötelezettségek látványosan csökkentek volna.) Ha valóban ez volt a probléma, akkor az adóemeléssel meg lehetett volna oldani, több lépcsőben a minimálbér szintjéig fel lehetett volna hozni azt.
Mondott olyat is a miniszterelnök úr, hogy a szankciókkal az európai gazdaság "tüdőn lőtte magát, és levegőért kapkod".
Ahogy arra fent már utaltunk, az energiahordozók ára a háború nyitányát megelőző szinten van, tehát ha valaki azt állítja, hogy itt a szankciók okozzák a problémát, akkor az vagy valamit félreért, vagy szándékosan nem mond igazat.
Ráadásul, ahogy fent hivatkoztunk, maga a kormányzati propaganda is azt harsogja a háborús infláció kapcsán, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. Ráadásul Kovács Zoltán a héten elmondta, hogy Putyin nem a barátunk, akkor talán nem lehet, hogy a háborús retorikában az oroszokra is kellene valami felelősséget tenni, nem csak azokra, akik próbálják megállítani Mordort?
Orbán Viktor szerint a szankciók miatt komoly európai gazdasági recesszió jön.
Kíváncsi lennék, hogy az USA esetén, ahol a közgazdászok vagy éppen a befektetők szintén recessziót várnak, mivel magyarázható mindez? Már csak azért is, mert a kormánypropaganda és annak holdudvara hónapokon keresztül azzal szédítette a szekértábort, hogy itt Amerika a fő felelős, az ő kesztyűbábjuk Volodimir Zelenszkij, és a háború az ő érdekük, ők fognak ezen nyerni.
De mondok még durvábbat. Kína, amely szavak szintjén mindenképpen Oroszország mellett áll, szintén komoly gazdasági nehézségekkel küzd, úgy, hogy kvázi haszonélvezője a történteknek, hiszen számos, a szankciókkal érintett terméket, alapanyagot tudnak a piaci árak alatt megvenni.
Nem biztos, hogy az információs kavalkádban mindenki képes átgondolni az egymásnak is ellentmondó kormányzati szövegeket. De így is mind többeknél fog kilógni a lóláb, sőt, a helyzet lassan azzal fenyeget, hogy még a kormányt támogató szavazóknál is átalakul majd a hangsúly, és az eddigi „Gyurcsány talán jobb volt?” helyett azt mondják: „Gyurcsány talán jobb volt.”
