Mit is ért el valójában Orbán Viktor karácsony előtt Brüsszelben?

Orbán Viktor néhány fő céllal utazott el a karácsonyi ünnepek előtti héten az Európai Tanács ülésére. Az egyik az volt, hogy megakadályozza az unió területén befagyasztott orosz vagyon Ukrajna támogatására történő felhasználását. Fontos cél volt az is, hogy Magyarország semmilyen formában ne vállaljon pénzügyi kötelezettséget Ukrajna megsegítése érdekében. Tágabb értelemben pedig a magyar miniszterelnök az unió „háborúpárti” (azaz Ukrajna támogatását folytató, Ukrajna mellett kiálló, az ukránoknak az orosz agresszió elleni további harcát lehetővé tévő) politikájának megváltoztatását tűzte ki célul, hogy az unió „álljon be Trump elnök úr békeerőfeszítései mögé”. Mindezeken túl pedig a magyar kormány uniós elszigeteltségének enyhítése, esetleg bizonyos befagyasztott uniós forrásokhoz való hozzáférés is szerepelhetett az elképzelések között.

Ha a magyar miniszterelnök a csúcs lezárultát követő megszólalásait nézzük, akkor az orosz vagyon tekintetében teljes győzelmet aratott. „A közvetlen háborús veszélyt szerintem sikerült elhárítani” – mondta Brüsszelben, mivel az orosz vagyon elvétele szerinte „hadüzenettel ért volna fel”.

Nagy győzelemként kommunikálja azt is a kormány, hogy Magyarország kimaradt a 90 milliárd eurós, a közös uniós költségvetés terhére felvett hitel finanszírozásából. Ebből Magyarországra nagyjából 400 milliárd forintnyi kötelezettség jutott volna, de Szlovákiával és Csehországgal együtt ebből hazánk nem vállal részt.

De sikerült letéríteni a „hadiösvényről” az Európai Uniót? Ezt Orbán Viktor sem állítja, sőt. „Most először fordult elő az Európai Unió történetében, hogy 24 tagállam közösen háborús kölcsönt nyújtott egy unión kívüli országnak. Ez nem technikai részlet, hanem minőségi fordulat. A kölcsön logikája világos: aki hitelt ad, vissza akarja kapni a pénzét. És ebben az esetben a visszafizetés feltétele nem gazdasági növekedés, nem stabilizáció, hanem katonai győzelem.

Ahhoz, hogy ez a pénz valaha megtérüljön, Oroszországot le kell győzni. Ez pedig nem a béke logikája, hanem a háborúé”

– írta a miniszterelnök például egy szombati posztjában.

Akkor tehát félsikert ért el Orbán Viktor az uniós csúcson? Nem, valójában ennél sokkal rosszabb a helyzet az ő szempontjából.

Miért nem vétózott Orbán Viktor?

Nézzük először is az orosz vagyon felhasználását, azaz a „jóvátételi hitel” tervét. Szögezzük le gyorsan, hogy Orbán Viktornak vajmi kevés szerepe volt abban, hogy ez végül nem valósult meg. A terv legfőbb akadályát az esetleges orosz válaszlépések hatásainak leginkább kitett Belgium makacs ellenállása jelentette. Azóta az is kiderült, hogy a terv végleges összeomlása akkor következett be, amikor Macron francia elnök egy ügyes testcsellel – például a német kancellárt is meglepve – csütörtök este kitáncolt a terv mögül, Giorgia Meloni olasz miniszterelnököt is magával húzva. Tehát az unió második és harmadik legnagyobb gazdaságával és népességével rendelkező két ország fordult szembe a jóvátételi hitellel – megpecsételve annak sorsát.

Csakhogy e manőver sikeréhez kellett az is, hogy rögtön be lehessen dobni a B-tervet is: a közös hitelfelvételt. Mint azóta tudjuk, Macron személyesen beszélte rá Orbán Viktort, hogy ezt hagyja átmenni, miközben a francia delegáció tagjai a magyar küldöttséget puhították. Mint emlékezhetünk, korábban a magyar miniszterelnök kategorikusan kijelentette, hogy szó sem lehet közös uniós hitelfelvételről Ukrajna javára – és mivel ez az uniós költségvetést is érinti, vétójoga is volt a kérdésben.

Mi hangzott el Macron és Orbán beszélgetése során? Nem tudjuk, mindenesetre a magyar miniszterelnök nem vétózott, és ez nyitotta meg az utat Szlovákia és Csehország (Robert Fico és Andrej Babis „patrióta szövetségeseink”) számára is, hogy kényelmesen, a „magyar megoldást” választva átengedjék a közös hitelt, de kimaradjanak annak pénzügyi vonzataiból. Elképzelhető persze, hogy a hitelt valamilyen jogi bűvészkedéssel minősített többséggel (ahogy a jóvátételi hitelt tervezték, az orosz vagyon határidő nélküli befagyasztása esetén pedig meg is tették) át lehetett volna tolni az Európai Tanácson, de ez mindenképpen időbe telt volna, másrészt az optikája is más lett volna. Ahogy azt maga Orbán Viktor és miniszterei is többször elmondták, ez az uniós jog ha nem is mindjárt megerőszakolása, de mindenesetre a határokig vagy azokon túl való feszítése lett volna.

De erre nem volt szükség. Nem tudjuk, miért nem ment el legalább a falig Orbán Viktor ebben a kérdésben. Brüsszeli sajtótájékoztatóján mindenesetre felidézte: volt egy olyan pillanat, amikor felvetődött benne, hogy az Ukrajnát támogató közös hitelfelvételt meg tudná vétózni, ugyanis a költségvetés módosításához egyhangúság kell. Jelezte: beszélt is erről mindenkivel, akivel kell, „a nagyfiúkkal”, de az a meggyőződés alakult ki benne, hogy Magyarország nem bírná ki, hogy egyszerre legyen az „összes nagy európai háborúpárti ország direkt, azonnali és közvetlen ellenségünk”, hogy „egyszerre legyen a mellkasunkon egy német, egy francia, meg egy olasz csizma”. Érdekes.

Korábban mindenesetre arról szólt a magyar kormány retorikája, hogy minden nyomás ellenére, a teljes ellenszélben is kitartanak a „békepárti”, „szuverenista” álláspontjuk mellett a „magyar emberek érdekében”. Úgy látszik, most már nem volt érdeke a magyar embereknek, hogy ne kerüljön több uniós pénz Ukrajnába, amelyből folytatni lehet a háborút.

Zelenszkij örülhet

Ukrajna szempontjából ugyanis szinte mindegy, hogy pontosan milyen háttérrel érkezik a pénz, ha az jön, és gyorsan jön. Kijev uniós segítség nélkül már tavasszal csődhelyzetbe kerülhetett volna, de ezzel a 90 milliárd euróval egyelőre stabil, ha nem is kényelmes a helyzetük (a korábbi megnyilatkozások szerint az Európai Bizottság úgy számolt, hogy a következő két évben ennél több, 135 milliárd euróra lenne szüksége Ukrajnának, de ha később sem sikerül pótolni a hiányzó összeget, a túléléshez mindenképp elég lehet 90 milliárd is).

„Európa döntése, miszerint 90 milliárd eurót különít el – amely mindenképpen az orosz vagyonhoz kötődik –, példátlan, és a béketárgyalásokra is hatással lesz. Ukrajna ezzel erősebb pozícióba kerül”

– fogalmazott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is december 20-án.

Ha ez nem történt volna meg, akkor a kijevi kormánynak komolyan el kellett volna gondolkodnia azon, milyen súlyos kompromisszumokat hajlandó bevállalni egy gyors békekötés reményében – így azonban lehetőségük van tovább harcolni, és reménykedni abban, hogy Oroszország recsegő-ropogó gazdasága sem bírja már olyan sokáig a háborút, és Putyin is hajlandó lehet engedni követeléseiből. Tehát Orbán Viktor azon célja sem teljesült, hogy legyen – bármilyen igazságtalan és az orosz érdekeknek megfelelő – béke minél gyorsabban.

De lépjünk csak vissza egy pillanatra a befagyasztott orosz vagyonok sorsára! Valójában ugyanis azokat sem sikerült megmenteni. Igaz, az unió egyelőre nem nyúlt ezekhez hozzá közvetlenül, de ha megnézzük a 90 milliárdos hitel feltételeit, azokban bizony az szerepel, hogy ezt Ukrajnának csak akkor kell visszafizetnie, ha Oroszország a háború lezárása után jóvátételt fizet. És miből fizetné ezt a jóvátételt? Igen, a befagyasztott orosz vagyonból, amelyet ugyebár a magyar kormányt megkerülve befagyasztva tartanak addig, amíg véget nem ér a háború és (!) Oroszország jóvátételt nem fizet Ukrajnának. Ez tehát azt jelenti, hogy Oroszország még egy háborús „győzelem” esetén sem férhetne hozzá ehhez a pénzhez, amíg abból ki nem fizet Ukrajnának egy komolyabb – mondjuk 90 milliárd eurós – tételt.

A séma tehát majdnem ugyanaz, mint a jóvátételi hitel esetében lett volna. És ezt a jóvátételi hitel legnagyobb szószólói is így látják.

„Az én olvasatomban igen, végső soron Oroszországnak kell megfizetnie, amit Ukrajnában tett” – válaszolta Manfred Weber, az egyik „fő háborúpárti” arra a kérdésre, hogy a befagyasztott orosz vagyonból fizetik-e majd vissza a most felvett hitelt. „A pénzt az Oroszország által okozott katasztrófa megfizetésére fogjuk használni” – tette hozzá, majd leszögezte egyrészt, hogy szó sem lehet arról az amerikai tervről, hogy ezt a vagyont az amerikaiak által vezetett újjáépítési erőfeszítésekhez használják fel, másrészt hogy a jóvátételi hitel terve valójában nagyon is él:

„A végeredmény az, hogy az orosz vagyonok az asztalon maradtak.”

Tény, hogy az Európai Unió számára ez a megoldás jelenleg nagyobb terhet jelent (hiszen most elő kellett teremteni a pénzt, és valameddig a kamatokat is fizetni kell), de Ukrajna és Oroszország szempontjából szinte mindegy.

Minden fronton visszavonulás

Az uniós csúcs tehát valójában Ukrajna, illetve az Ukrajnát támogató uniós államok számára szinte teljes győzelmet, Oroszország, illetve az Oroszországgal barátibb viszonyt ápoló uniós kormányok számára pedig szinte teljes vereséget hozott.

„A végső mérleg ugyanis úgy néz ki, hogy:

• Ukrajna fenyegető csődjét sikerült elkerülni
• Ukrajna finanszírozása a következő két évre jórészt biztosított, a hitelt pedig legvégül orosz pénzből fedezzük majd (vagy jóvátétel formájában, vagy közvetlenül)
• a 210 milliárd eurónyi orosz állami vagyon a háború végéig befagyasztva marad
• megszűnik a Putyin-pincsi magyar kormány vétólehetősége a vagyon „kiolvasztása” kapcsán
• a 210 milliárdból Moszkva 90 milliárdot igen nagy valószínűséggel elveszít, hiszen vagy jóvátétel formájában kell azt kifizetnie Kijevnek (amiből aztán az ukránok visszaadják majd az EU-nak ezt a kölcsönt), vagy az EU elveszi ezt a pénzt a kölcsön fedezeteként”

– összegezte Rácz András Oroszország-szakértő pénteken.

Az i-re a pontot pedig azt tette fel Orbán Viktor céljai (és Oroszország) szempontjából, hogy az uniós csúcsot követő hétfőn az Európai Unió Tanácsa minden különösebb csinnadratta nélkül bejelentette, hogy meghosszabbították az Oroszország elleni szankciókat újabb fél évvel, július végéig (a féléves hosszabbítás alól egyelőre csak az orosz vagyonokra hozott szankciókat vették ki).

Emlékezhetünk, tavalyelőtt ilyenkor a magyar kormány az utolsó pillanatig húzta, hogy beadja a derekát a szankciók meghosszabbítása ügyében, az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot pedig később be is perelte az Európai Parlament azért, mert véleményük szerint ezért cserébe az előzetesen megszabott feltételek tényleges teljesülése nélkül szabadított fel korábban befagyasztott, Magyarországnak járó uniós forrásokat. (A Bizottság hamisnak tartja ezt a vádat – a szerk.)    

Alig kapott a magyar kormány cserébe valamit

És most mit kapott cserébe Orbán Viktor? Nagyjából semmit. 400 milliárd forintról beszél a magyar kormány – ez lenne az Ukrajnának adott hitelből Magyarországra eső rész, de ezt is évek alatt kellett volna csak megfizetni, nem egy összegben. És hát ez sok pénznek hangzik, de valójában nem annyira sok.

Ha ellenállunk a kísértésnek, hogy demagóg módon egyes magyar vállalkozók vagyonával és megbízásainak összegeivel hasonlítsuk össze, akkor is adja magát: ez kicsit több mint egymilliárd euró. Pontosan ugyanennyi uniós forrástól esik el 2025 december végén Magyarország, mert továbbra sem teljesítette az ezek feloldásához szükséges „mérföldköveket” (és ugyanennyit veszített már el 2024 decemberének végén is).

További nagyjából 12 milliárd eurónyi uniós forrás marad zárolva az uniós költségvetésből, és az uniós Helyreállítási Alapból Magyarországnak járó nagyjából 10 millárd eurónyi kedvezményes hitel és vissza nem térítendő támogatás nagy rész is zárolva van. Naponta egymillió euróval nő a menekültügyi szabályozás be nem tartása miatt a magyar kormányra kivetett bírság összege, idén október végére a teljes összeg már 600 millió euró felett járt – és a mai napig is növekszik.

Nem lehet persze teljesen kizárni, hogy Orbán Viktor kapott valamiféle ígéretet arra, hogy bizonyos pénzcsapokat egy kicsit engednek csepegni Magyarország felé, amennyiben most, ha jó képet nem is, de legalább pókerarcot vág a hitelfelvételre és a szankciók meghosszabbítására vonatkozó döntésekhez. És ennek talán feltételéül szabták azt is, hogy a bizottság és az unió arcvesztésének elkerülése végett erről senki nem beszél. De ha így is van, akkor ez semmiképpen nem lesz a magyar kormány számára győzelemként kommunikálható nagy siker, és az összeg sem lehet elég nagy és elég gyorsan kifizetett ahhoz, hogy még a választások előtt érdemi segítséget nyújtson a nehéz gazdasági helyzetben.

Valószínűleg jobban járhatott volna a magyar kormányfő, ha – miután belátja, hogy a lapjai most már nem elég erősek a közös döntések blokkolásához – egy hirtelen fordulattal maga is beáll a sorba, üdvözli a döntéseket, és cserébe hazahoz legalább néhány milliárd eurónyi uniós forrást. Csakhogy ezt Orbán Viktor sem Vlagyimir Putyin figyelő tekintete, sem saját, a végletekig Ukrajna ellen hangolt választói előtt nem vállalhatta be.

Az EU-csúcson történtek hátterével egy másik jegyzetben is foglalkoztunk: