Amikor a politika a nyugdíjak kérdését érinti, az szinte garantáltan élénk kommentháborút indít el – különösen akkor, ha külső szereplőket is beemelnek a vitába. A háború pedig érthető módon megmozgatja az embereket, akkor is, ha kommentelésről van szó.
Beszóltam a Facebookon című rovatunkban azt nézzük meg, hogy az elmúlt héten az Mfor és a Privátbankár Facebook-oldalán mely cikkek posztjaihoz érkezett a legtöbb hozzászólás, és ezek alapján milyen olvasói vélemények, érzelmek és félelmek jelentek meg a témákkal kapcsolatban. Fontos: a kommentek nem szerkesztőségi állásfoglalások, hanem az olvasói hangulat pillanatképei.
Kubatov Gábor a Fidesz bicskei fórumán arra figyelmeztetett, hogy Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása veszélyeztetheti a magyar nyugdíjasok 13. havi ellátását. Szerinte a Szovjetunióval kötött, ma is érvényes egyezmény miatt Magyarország kénytelen nyugdíjat fizetni a hazánkba települő ukránoknak. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára és a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának szakértője viszont rámutatott: az egyezmény Ukrajna uniós csatlakozásával automatikusan hatályát veszíti, és az EU nyugdíjszabályai lépnek életbe, vagyis épp a csatlakozás szüntetné meg ezt a kötelezettséget.
Olvasóink is megosztották a Facebbokon, hogy mit gondolnak: tényleg veszélyeztetik az ukránok a 13. havi nyugdíjat?
„Persze már mind meghaltunk volna, ha nem lenne a Fidesz. Sajnos ez a mondat nem vicc, mert elhangzott egy lepusztult településen élő, »egyszerű« nő szájából” – írta Mária.
„Nem is értem… A közölt adatok alapján egyre többen dolgoznak, a fizetések folyamatosan emelkednek… Akkor mi a gond?” – vetette fel László.
György szinte konteót emleget: „Keresik a fogást, hogyan lehetne egyrészt csökkenteni (biztosan van tömjén a zsebében egy éjszakai levél), csak annyira szétlopták az országot, hogy lépni nem tudnak, mert az amúgy kilátásos bukásuk hatalmas lenne. Így próbálkoznak, hogyan lehetne a hatalmat bármi áron megtartani. És ezért mindenre képesek.”
Sándor pedig egy érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet: „Idáig az EU veszélyeztette, most már az ukránok? A magyarországi lakcímmel rendelkező, itt egy napot sem dolgozó ukránok kapják még a nyugdíjat?”
Gyula is arra jutott, amire talán sokan: van, hogy csak a humor marad. „Sőt, a burkina fasó-i szultán is veszélyezteti, meg a csádi polgárháborús is!” – fogalmazott.
„Ez embertelen kijelentés! Miért kell egy szomszéd népből ellenségképet kreálni?!” – hívta fel a figyelmet egy fontos szempontra Sándor.
Irén kissé indulatosan így fogalmazott: „Na most meg az ukránoktól függ a nyugdíjunk?! Mit talál még ki a Fidesz?! Szégyelljék magukat – ellopják még azt is, és az ukránok a hibásak?! Vagy ez a bejegyzés már megint kamu kitaláció, csak hogy szítsák az ellentéteket?!” (Ha ez nekünk szól: nem, a cikkben ellenőrizhető információk vannak.)
Ha békét akarsz...
Nemcsak a pénztárcát érintő témák foglalkoztatják olvasóinkat, hanem a külpolitika is. A szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár írta meg, hogy a litván főváros, Vilnius evakuálási tervet készített egy esetleges orosz invázió esetére, amely több mint félmillió lakos kimenekítését részletezi. A terv 150 útvonalat és kerületi evakuációs pontokat határoz meg, SMS-ekkel és szirénákkal értesítenék a lakosságot. Az orosz–ukrán háború tapasztalatait is felhasználták, és más válsághelyzetekben is alkalmazható lenne. Litvánia emellett kész katonákat küldeni Ukrajnába egy békemisszió keretében. A teljes cikket itt olvashatja el.
„Ezek komolyan gondolják? Valószínűleg Brüsszel készül bevonulni Ukrajnába, és most készítik fel az embereket a háborúra, mivel válaszcsapás is várható. Putyin már százszor elmondta, hogy nem akar megtámadni senkit, de ha a NATO beavatkozik, akkor kemény válaszcsapás jön” – írta meglehetősen harciasan Gábor. Putyin megtámadta Ukrajnát, ráadásul kommentelőnk teljesen figyelmen kívül hagyta Litvánia történelmi tapasztalatait és jogos biztonsági aggodalmait – nem Brüsszel készül háborúra, hanem egy ország próbál felkészülni a legrosszabb eshetőségre egy kiszámíthatatlan szomszéd mellett.
„Si vis pacem, para bellum” – írta Kriszta, azaz: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”
„Ezek nem normálisak” – osztotta meg véleményét Sándor, de hogy pontosan kikre gondolt, az nem világos.
Litvánia és Oroszország történelmi kapcsolatait évszázadokon át a megszállás és az elnyomás határozta meg. A balti állam a 18. század végétől az Orosz Birodalomhoz tartozott, majd a második világháború után a Szovjetunió részeként veszítette el függetlenségét, amit csak 1990-ben nyert vissza. A szovjet időszak emléke – a deportálások, az erőszakos russzifikáció és az ellenállás elfojtása – ma is mélyen él a litván társadalomban, és alapja annak a bizalmatlanságnak, amellyel Oroszország jelenlegi lépéseit szemlélik.
Aki pedig ennél is több véleményre kíváncsi, lájkolja az Mfor Facebook-oldalát és a Privátbankár Facebook-oldalát.
