SZÉKELY SAROLTA:
"Őszintén megvallva nem igazán tudom, mi indokolta az Számvevőszék friss tanulmányának megrendelését, főleg annak időzítését. Hiszen van most fontosabb kérdéskör is, mint azon rugózni, hogy túl sokat akarnak elérni a nők, ezért nem születik elég gyerek."
Az Állami Számvevőszék júliusban publikálta a Pink education (elnőiesedő oktatás) című tanulmányát, melyben konklúzióként ismét sikerült olyan megállapításra jutni, ami csak arra jó, hogy hőzöngeni lehessen rajta. Persze, ezzel a jegyzettel most én is megteszem, de ez valahol munkaköri kötelességem is.
Azt mindenekelőtt muszáj megjegyeznem, hogy egyrészt a "sok a nő a felsőoktatásban" tanulsággal záródó tanulmány 4 szerzője közül 3 diplomás nő, ami egészen érdekes ellentét. Másrészt az Állami Számvevőszék legfőbb feladata nem a költségvetés és a közpénzek felhasználásának felügyelete, ellenőrzése lenne?! (Definíció szerint, de.)
Szóval a tanulmány legfőbb megállapítása, miszerint túl sok a nő a felsőoktatásban és a diplomások között, ellenben nem tudják megtanulni a fiatalok mit kezdjenek, ha csöpög a csap, lefagyott a számítógép és lapra szerelve érkezik a bútor, és még szakember sem lesz, aki megjavítsa. És minden nőnek érdeke, hogy sikeres és eredményes legyen a férfi. Ezért a helyzet további vizsgálatot és intézkedést kíván.
Azt már mondhatni megszoktuk, hogy vezetőnk és kormányunk időről időre késztetést érez arra, hogy olyan kijelentéseket és megállapításokat tegyen, amelyek felett már rég eljárt az idő és évtizedekkel ezelőtti állapotokat, vagy a kultúránktól teljesen eltérő berendezkedéssel és hagyományokkal rendelkező társadalmakat idéznek.
Az viszont egészen elképesztő, hogy egy évtized kormányzás alatt sem voltak képesek nem, hogy felismerni, de még csak kapisgálni sem a valódi okát annak, hogy az EU szinten is kiemelkedő családtámogatási rendszer ellenére, miért nem nő úgy igazán a gyerekvállalási szándék.
A most napvilágra került tanulmány végén sem sikerült a valódi okot azonosítani, hiszen nem azért nem születik gyerek, mert valaki diplomás. És nem azért van több nő a felsőoktatásban, mert a férfiak az elnőiesedés miatt nem jelentkeznek. Ahogy nem ez az oka annak sem, hogy manapság nehéz a pártalálás. Ráadásul ennek némiképp ellentmondanak a házassági statisztikák is és az olyan hírek, miszerint inkább előrehozzák az esküvőt a párok - nyilván gazdasági megfontolásból is.
Költői kérdés következik: mi az aggasztó abban, ha valaki - egy nő - tanulni akar és képezni magát? Hogy a szülők úgy nevelik a lánygyermeküket, hogy ma már nincs lehetetlen, nincsenek korlátok úgy, mint mondjuk körülbelül 70-80 éve. Bármi lehet belőle; ha tanár, akkor az, ha repülőmérnök, akkor az. Mi az aggasztó abban, hogy esetleg nem szeretne a férfiaknak, munkáltatóknak, főbérlőknek stb. kiszolgáltatottan élni? Elkerülné, hogy bizonyos vállalhatatlan, nem megfelelő szituációkban, helyzetekben kelljen maradnia csak azért, mert a munkaerőpiacon kevésbé számít értékesnek a képzettsége vagy épp annak hiánya miatt?
Ennél sokkal aggasztóbb az a gondolatív, mely a tanulmány megállapításaiból kiindulva rövid úton elvezet oda, hogy jönnek a kvóták a felsőoktatásban? Netán a kedvelt (női) szakok létszámait elképesztően leszűkítik majd? Vagy lesznek női szakok háztartástanismerettel és molekuláris gasztronómiával?
Tisztelt ÁSZ és kormány! Most elárulom, hogy mi miatt kellene aggódniuk, ami mondjuk egy diplomás, gyerekvállalás előtt álló nőt is aggodalommal tölt el. Jogbiztonság. Oktatás. Egészségügy. És ide vehetném akár a szociális ellátórendszert is, vagy a nyugati országokéhoz hasonló árakat, amivel párhuzamosan szemben állnak az attól a színvonaltól bőven elmaradó bérszínvonal. Nem vagyok telhetetlen: kezdetnek az is sokakat megnyugvással töltene el, ha a fentiekből egyet rendezni tudnának a hatalmon lévők.
De mindenekelőtt elmondom, miért nem kellene diplomás nők miatt aggódniuk: mert nagyjából itt ki is merül a nők karrierizmusa - nagyjából eddig tart az egyenlőség. A piacra lépve az üvegplafon megállítja őket, szembesülnek azzal, hogy sokkal kevésbé és nehezebben tudnak érvényesülni, és rájönnek, mennyit is érnek, miután felismerik: ugyanabban a munkakörben dolgozó férfikollégájuk többet keres. Ha pedig állásra jelentkeznek, szembesülnek azzal, hogy a munkáltatók a potenciális gyerekvállalás miatt rizikósabbnak gondolják az alkalmazásukat. És már csak azért is felesleges az aggodalom, mert köztudottan a miniszterelnökünk nőügyekkel nem foglalkozik - leszámítva azt, hogy minden nőt elküldene szülni vagy 2-3 gyereket.
Azt azonban vajon tudják a tisztelt hatalmonlévők, én mi miatt aggódom másokkal egyetemben? Azon, hogy milyen biztonságképem legyen úgy, ha egyik napról a másikra emberek százezreinek megélhetését és terveit zúzzák porrá? Ha kényük-kedvük szerint ad hoc módon hoznak olyan döntéseket, melyekről ordít, hogy a jogbiztonság, mint fogalom ismeretlen számukra? Ha megtakarításokat tesznek közpénzzé "fenyítéssel" és kamu ígéretekkel?
Aggodalommal tölt el, hogy milyen oktatásban részesül majd a leendő gyerekem (zárójelben megnyugtatom Önöket, bár nem tettem még eleget nememből fakadó kötelességemnek, nincs már messze ez az idő, úgyhogy van cirka 8 évük kitalálni valami megnyugtatót az oktatás kritikán aluli helyzetére)? Mert csak azt olvastam az elmúlt hónapokban, hogy néhány tízen jelentkeztek matektanárnak, nem sokkal többen fizikatanárnak és így tovább, miközben már most is nyugdíjasokat próbálnak visszacsábítani a pályára a tanárhiány orvoslására - ez aztán a remek megoldás, tényleg.
Mire a leendő gyermekem iskolás lesz, ki fog tanítani? Tesitanár adja le a fizikát, egy közmunkás pedig a tesiórát, vagy ezt mégis hogyan? A szabad tankönyvválasztás hiányáról, a könyvek minőségéről, a tanárok túlterheltségéről és a megbecsülés általános hiányáról már ne is beszéljünk.
Egészen elkeserítő az egészségügy helyzete. Ha pár éven belül eljön a nap, amikor életet adok gyermekemnek, utazzam körbe a fél országot, hogy melyik kórházban működik a szülészet, vagy ellenőrizzem, naptár szerint azon a napon egyáltalán mehetek-e? És ha beteg lesz a gyerek, fél napot kell ülni a fájdalmakkal küzdő kisemberrel majd az orvosnál? Na igen, tudom, ott van a magánegészségügy.
De értem én: a gyerekvállalás legnagyobb gátja mégiscsak az, hogy túl sok a nő a felsőoktatásban. És cseppet sem megnyugtató a tudat, hogy ha lánygyermekem lesz, akkor lehet, hogy neki sok kérdésben már nem kell döntenie. Hiszen ha így haladunk - előre és nem hátra -, akkor már csak az lesz a kérdés számára, hogy maradjon a konyhában vagy álljon lapra szerelt terméket összeszerelő szakmunkásnak a gyerekszülés mellett. Már ha egyáltalán Magyarországon kellene felnőnie...
KIRÁLY BÉLA:
"Az ÁSZ friss tanulmányáról az embernek a régi székely vicc jut eszébe. Mert ez a szexista, a nők számára egyfajta numerus clausust előirányzó javaslat viccnek azért durva… A hab a tortán, hogy a négy szerzőből három diplomás nő."
Aki a hazai politikai folyamatokat „nyitott értelemmel” figyelte, az az Állami Számvevőszéket eddig sem tartotta komoly szervezetnek. Azt ugyanis az utóbbi években sikerült egy szánalmas kormányzati büntetőeszközzé silányítani. Nos az ÁSZ az eddigi tevékenységét újabb megállapításával megkoronázta, sikerült olyan tanulmányt prezentálniuk, ami nem hogy a 21. században, de még a 20. század második felében is jobb esetben elnéző mosolyt, rosszabban teljes kiábrándultságot hozott volna. Nyilván fejétől bűzlik ez a hal, és sóhajtozhatunk az ország egykor volt nagyságán, de ha egy ilyen, sokkal többre hivatott szervezet csupán ilyen szintű szellemi kultúrát képes prezentálni, akkor tényleg a legjobb lenne lerombolni és sóval behinteni ezt az országot. Az Állami Számvevőszék „Pink education” jelenség Magyarországon?!" című anyaga nem csak valami letűnt kort próbál piedesztálra emelni, hanem ostoba és káros elveket igyekeznek kiforgatva előremutató javaslatként bemutatni, úgy, hogy az állam vezetői az oktatási rendszerre nagyjából úgy tekintenek, mint egy szálkára a körmük alatt.
Biztosan elfogult vagyok, hiszen bár elvileg példaértékű nagycsaládos is lehetnék a három gyermekemmel, ám közülük ketten lányok. Ellentétben az ÁSZ javaslatával, amelyre a Tálib állam képviselői is megnyalnák a szájuk szélét, őket nem valami „ellő állatnak”, hanem értelmes, érző lényeknek tartom, és arra biztatom őket, hogy szerezzenek diplomát, hiszen egy „papíron másik” rendszerben még azt tanultam: a tudás hatalom. Nyilván a Fidesz vezetőit a hatalom szó, ha nem velük együtt hangzik el, akkor irritálja. Ők szívből gyűlölik, ha bármi vagy bárki megkérdőjelezi az autoritásukat. Sőt számukra már az is eredendő bűn, ha valaki képes a hatalomtól függetlenedve autonóm polgárként élni. (Ma már csak bénán röhögünk amikor felmerül, hogy ugyanez a miniszterelnök vezette azt a kabinetet, amely valaha polgári Magyarországgal ámított.)
Az ÁSZ rácsodálkozik arra, hogy megnőtt a nők aránya az oktatásban, mind az oktatókat mind a hallgatókat tekintve. Nem tudom, hogy az anyag összeállítói melyik országban élnek, vagy ha Magyarországon, akkor talán évek óta erős izolációban tartják a szervezet munkatársait, másképp nehéz ugyanis értelmezni mi állhat a „forradalmi megállapításaik” mögött. Igen lassan csak nők maradnak az oktatásban, jellemzően olyanok, akiknek van férjük, aki képes őket eltartani. Sikerült elérni, hogy egy családfenntartó személy számára az oktatói tevékenység ne legyen opció, mert diplomásként olyan megalázó összegeket keresnek, amelyhez képest még egy bolti pénztárosi állás (amelyhez egyébként gyakran „túlképzettek”) álommelónak számít. Ráadásul a kormánynak esze ágában sincs sem az oktatói béreket, sem úgy általában a köz- vagy felsőoktatás színvonalát fejleszteni. Ennek okát sokan sokféleképpen magyarázzák, erre nem szeretnék kitérni.
Az viszont meglehetősen érdekes, hogy a kormányhoz közelállók (például Parragh László kamarai elnök), sőt nem egyszer maga a miniszterelnök Orbán Viktor is gyakran „magasabb polcra teszi” a szakmunkásokat, szakmai versenyekre ellátogatva, ott őket méltatva, miközben az egyetemeken tett kormányfői látogatások a ködbe vesznek. Adott tehát egy olyan szituáció, ahol a kormány számára a képzett emberfő eleve nyűg, a termelőmunkás viszont pozitívum. Ha innen nézzük akkor persze megmagyarázható, hogy az ÁSZ jelentése alapján miért kellemetlen, ha a nők képzettek, diplomások lesznek.
Az ÁSZ agymenésének egy érdekes megállapítása, hogy problémaként kezeli a nők emancipációját, olyan nevetséges észrevételekkel, hogy a lapra szerelve érkezett bútort akkor ki fogja otthon összerakni. (Spoiler, egy diplomás nő erre simán képes, aminek én személy szerint nagyon örülök.)
Lehet persze olyan otromba kijelentéseket tenni – bár ugye 21. század, meg Európai Unió… -, hogy amennyiben a hazai oktatás a nőies tulajdonságoknak kedvez, és ez okozza a nők túlreprezentáltságát a felsőoktatásban, úgy ez jelentősen rombolja a társadalmi esélyegyenlőséget és igazságosságot. De talán, ha az ÁSZ munkatársai nem a kaukázusi és az afgán társadalmat, hanem például a skandinávokat tanulmányozzák, akkor más eredményre jutnak. Most tegyük félre azt a verziót, hogy az anyag vélhetőleg meg sem született volna, hiszen annak négy szerzőjéből három diplomás nő.
Persze lehet azzal jönni, hogy igazságtalan Magyarországot összevetni Svédországgal vagy Finnországgal. Ugyanakkor érdekes módon, a Magyarországhoz képest a rendszerváltáskor jókora lépéshátránnyal induló Észtországban ezt az utat követve egyáltalán nem probléma, hogy a nők diplomát szereznek, sőt kimondani is szörnyű a politika csúcsára – nem csak Novák Katalin-szerű módon valós hatalom nélkül - jutnak el, hiszen a tallini kormány feje egy jogi diplomát szerzett nő. Hab a tortán, hogy az Európai Uniós statisztikák szerint a termékenységi arányszámot tekintve a saját megítélése szerint végtelenül családbarát magyar mutatónál sokkal kedvezőbb az észt arányszám.
Persze, ha a kormány, és a nekik alávetetett szervezetek kritika nélkül terjeszti ezeket a nézeteket, és szívük szerint valami olyan disztrópiát szeretnének megvalósítani, mint amilyet A szolgálólány meséjében láthatunk, akkor ne csodálkozzanak azon, ha a tehetséges, értelmes nők elhagyják majd ezt az országot. Aztán valahol máshol, egy számukra és utódjuk számára sokkal perspektivikusabb országban szülik meg a gyermekeiket, akik rettenetesen hiányozni fognak a magyar statisztikákból.
