Ha valaki Orbán Viktort hallgatja – márpedig ezt sajnos nekem szakmámból adódóan, úgymond hivatalból meg kell tennem –, akkor akár azt is hihetné, hogy minden a legnagyobb rendben van. Függetlenül attól, mit mutatnak a számok, amelyeket a kormányfő hivatala, a KSH tesz közzé.
Orbán szerint a magyar beruházási ráta meghaladja az uniós átlagot. Persze hatásosabb ezt a mutatót kipoentírozni, mint arról beszélni, miért kevesebb közel 17 (!) százalékkal a beruházás, mint egy évvel ezelőtt. A kormányszóvivőn keresztül pedig rendre elhitetni, hogy bár a kormány visszafogta a beruházásokat – és nem megszorít, figyeljünk kérem! –, azért hetente tízmilliárdok mennek el állami építkezésekre, felújításokra.
Orbán szerint a fogyasztás jól alakul. Nem tudom, mit ért a „jól” alatt a miniszterelnök, de ha a mindössze 2,5 százalékos kiskereskedelmiforgalom-bővülést (miután a fogyasztás ebben tárgyiasul), akkor mások a jelzőink.
Annak ellenére soványka a mérleg, hogy a bérek az idén hónapról hónapra mintegy tíz százalékkal jobban nőnek, mint az infláció. Orbán azon kijelentése tehát, hogy a bérnövekedésben Európa egyik legjobbjai vagyunk, ül. Sportnyelven: 1:2-re hozta a meccset a fociimádó kormányfő.
És akár a döntetlen is összejöhetne Orbán azon kijelentése által, miszerint a magyar gazdasági növekedés az EU-s átlag felett van. Kétségtelen, hogy az 1,3 százalék több a 0,8-nál. Dehát nem arról volt szó, hogy 1. a GDP az idén 4, majd 2,5, végül már csak 2 százalékkal növekszik (de hol az a másfél)?, 2. ebben az ütemben mikorra fogjuk ledolgozni a fejlett európai országokkal szembeni lemaradásunkat? Emlékezzünk csak, hogy a Nagy Márton kormánytényezővé válása miatt kegyvesztett Matolcsy György 2025. március 3-áig még jegybankelnök polgártársunk mit tűzött ki: évente 2 százalékponttal kell növekednie a magyar gazdaságnak, ha 2030-ra be akarja érni Ausztria életszínvonalát.
Az is megközelítés kérdése, milyen a hazai infláció. Orbán szerint az lassan 3 százalék alatt van. Azt követően, hogy az előző év azonos időszakához viszonyított fogyasztóiár-index júliusban 4,1 százalékkal idei havi rekordot állított fel, augusztusban kétségtelenül óriásit zuhanva már közelebb volt a 3-hoz, mint a 4-hez. (Mondjuk ez a 3,4 százalékos mutató legalább annyira meglepő, mint amikor az infláció tavaly októberben hogyhogynem pont benézett 10 százalék alá, mint a szocializmusban, a határidőnél előbb teljesítve a miniszterelenöki elvárást – volt is mit magyarázkodnia a kozmetikázással gyanúsított KSH-nak.)
Fotó: Facebook
Csak az a bibi, hogy az átlagembernek nem az az érzése, hogy olyan nagyon lassult volna az infláció. Ráadásul a hosszabb távú folyamatokra utaló maginfláció 4,6 százalékos augusztusi mértéke egyáltalán nem a 3 százalékhoz való közeledésre utal, inkább az 5-höz – ezt is jelzik előre az elemzők. Még Mészáros Lőrinc hivatalból elnézőbb bankja is 4,5 százalékot mond, s csak 2025-ben tartja elérhetőnek a 3 százalékos jegybanki célt.
Persze a tények Orbánt nem zavarják. Ahogy péntek reggeli interjújában fogalmazott: az a sok rossz, amit hall a magyar gazdaságról, szerinte részben ismerethiányből fakad, részben meg politikai ferdítés van mögötte.
Az általa jól alakuló fogyasztás kapcsán pedig azt mondta, nem biztos, hogy mindenki jó szemüveget tesz fel, mert az embereknek kell eldöntenie, mit tesz a pénzével, nem a közgazdászoknak.
Helyben vagyunk. Orbán továbbra sem tesz mást, mint (át)hárít. Bár kormánya hibás gazdaságpolitikája készteti óvatosságra az embereket, arra, hogy költekezés helyett inkább megtakarítsanak, ki tudja mit hoz a jövő alapon, a kormányfő mossa kezeit. Ezt teszi akkor is, amikor kijelenti, hogy noha komoly béremeléssel számol jövőre, máris bebiztosítja magát arra az esetre, ha ez nem jönne össze, mondván, ebbe a kormánynak nincs beleszólása, „az a legjobb, ha azok döntenek róla, akik csinálják”, átdobva ezzel a labdát a munkavállalók és a munkaadók térfelére.
Továbbra is várom olvasóink levelét arról, a kormány mikor ismerte el, hogy hibázott is valamiben.
Úgy tűnik azonban, egyre kevesebb választót lehet átverni. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint a Tisza Párt népszerűsége már közel azonos a Fideszével.
A negatív gazdasági adatok pozitív színben való feltüntetése helyett tehát valami más kell. A magyarpéteres módszerek, a fiatalosabb politizálás – a mentaszínű ing, a fogyókúra és az influenszerek bevetése – nem biztos, hogy elég lesz a kormányon maradáshoz.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
