Talán még néhány héttel ezelőtt is, de június 9. (vagyis az európai parlamenti választások) előtt Orbán Viktor biztosan kikérte volna magának, ha valaki még csak bátorkodva megjegyezte volna, hogy egyre több megmozdulása olyan, mint a Magyar Péternek adott reakció, horribile dictu: az ő lekövetése, másolása.
Orbán még Magyar nevét sem volt hajlandó kiejteni – ahogy tette azt a 2022-es választások előtt az egyesített ellenzék vezérével, Márki-Zay Péterrel. Hűen másolva a nagy barát, Vlagyimir Putyin politikai ellenfeleivel szembeni hozzállását, aki se Navalnijt, se Zelenszkijt nem nevesítette, csak jól felismerhetően körülírta – ahogy teszi azt Orbán is.
Magyar Péter nevét a kormányfő ma se ejti ki, más jelekből azonban arra lehet következtetni, hogy cseppet sem nézi levegőnek. Azt még nem mondanám, hogy tart tőle, de persze az sem lenne meglepő, annak fényében, hogy egyes közvélemény-kutatások szerint már szinte elolvadt a Fidesz Tiszával szembeni előnye, de még a hardcore kormánypártis Nézőpont által kimutatott 10 százalékpont se egetrengető különbség.
Az még hagyján, hogy Orbán fogyókúrája óhatatlanul összefüggésbe hozható azzal, Magyar mennyivel slankabb nála. Túlsúlya ugyanis, ami például az európai uniós tagországok vezetőiről készült csoportképen is kilógatta őt a sorból, a legutóbbi időkig egyáltalán nem zavarta, még akkor sem, amikor a híres-nevezetes március idusi beszédében Magyar őszülő halántékú, nyugdíjas korú, pocakos férfiakról beszélt, amivel nyilvánvalóan Orbánra utalhatott – a kormányfő négy éve még öniróniát is gyakorolt, mondván, a politikusok legyenek erőteljesek és nehezek, hogy ne fújja el őket az ellenszél.
Ez utóbbira még nem került sor. Mindenesetre, ha hinni lehet Orbán kötcsei felbuzdulásának, akkor súlya közeledhet Magyaréhoz – talán abból kiindulva, hogy ezzel a gesztussal megállítható az a folyamat, miszerint a bizonytalan választópolgárok közül nagyobb számban pártolnak át a Tiszához, mint a Fideszhez.
Fotó: MTI
Más kérdés, hogy ha a közvélemény-kutatóknál még nem is, egy-két más esetben mintha Magyar már átvette volna a vezetést. Arra ugyan még a füle botját se hederítette Orbán, amikor augusztus közepén a Tisza Párt első embere kvázi hazarendelte őt az Adriáról, mondván, amikor fontosabb országos dolgok vannak, akkor nem illő nyaralgatni.
Ám e héten mintha fő politikai ellenfele kottájából játszott volna a kormányfő. Egy nappal azután ugyanis, hogy Magyar azt javasolta Orbánnak, mondja le a strasbourgi utazását, s inkább húzzon gumicsizmát és a gáton legyen legény – azaz irányítsa a hazai árvíz elleni védekezést –, a miniszterelnök bejelentette, minden nemzetközi kötelezettségét visszamondja, így – ezt már én teszem hozzá – fájdalom, Magyarral se jöhet össze a csúcstalálkozó. Amit most persze utóbbi se bán, helyeselte, hogy – mint írta – Orbán elfogadta a javaslatukat. (A többes szám azért indokolt, mert Magyar és Orbán megnyivánulása között Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke és frakcióvezetője is erre buzdított – persze ez utóbbi annak ismeretében, hogy a Tisza ehhez a politikai tömörüléshez tartozik az Európai Parlamentben, aligha meglepő).
Azt nem tudom, hogy Magyar lépéseit a kétségtelenül kiváló realitásérzékei indukálják, vagy a Fideszen belül még meglévő kapcsolataitól érkező fülesek. Mindenesetre kíváncsian várom a további fejleményeket.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
