"Új korszakba lépett a posta? Inkább megboltott a küszöbén, és pofára esett"
Az év utolsó hónapjában, karácsony előtt két héttel kritizálni a Postát nem szép dolog? Kivéve akkor, ha a problémának semmi köze a közelgő ünnepekhez és a miatta kialakult túlterheltséghez.
Egészen abszurd olvasói élményt jelentett a következő cím és cikk: "Bártfai-Mager Andrea szerint új korszakba lépett a posta". A tudósítás lényege, hogy a modernizáció, digitalizáció terén tartja a lépést az állami postai cég. Lesz itt digitális alapra helyzett levélfeldolgozás, elektronikus kézbesítő rendszer, és az eAláírást, az eSzemélyit is fogadják a posta PDA-i. Sőt, ehhez fogható méretű vállalati informatikai rendszer szinte nincs is ma Magyarországon. Talán naív felvetés eme sorok írójától, de nem úgy és akkor kellene haladni a korral, ha már a régi is tökéletesen működik?
Történetünk főszereplője - jelen sorok monitorra vetője - a fent említett, modern kor vívmányait rendszerébe építő céggel szerzett friss tapasztalatokat, melyek után igencsak megkérdőjeleződik a haladásba és fejlődésbe vetett hite. A sztori egy internetes vásárlással kezdődött még november 28-án, amikor is már a rendelés feladásakor felhívták a figyelmemet arra, hogy postai kiszállítás esetén lehet kicsit később érkezhet meg a pakk. Karácsonyi dömping, elhavazódás, túlterheltség, blabla - rendben, nem dől össze a világ, ha a választott termékek majd csak 2-3 hét múlva érkeznek meg. A tipp végül nem is állt távol a valóságtól, hiszen 11 nappal később kaptam kézhez a csomagot.
A sztori izgalmasabb része nem is itt, hanem a bankkártyás fizetésnél kezdődik. Ha már ugyanis adott a lehetőség, haladunk a korral, és a "szorítsuk vissza a készpénz-használatot" jelmondatot kellene követni, akkor tegyünk is így. Spoiler-veszély: ennyire azért nem zökkenőmentes ez a modern világ.
A futár a jelzésemet követően izzítja a készüléket. Előre szól: lehet fél perc, mire feláll a kártya-leolvasó rendszere. Türelmesen várok. Összeg beír, kártya érint, PIN-kód beüt, majd a kütyü szépen küldi az adatokat. És küldi és küldi és küldi. 10 másodperc után megelégeli a munkát és hibaüzenetet dob. Semmi gond, próbáljuk újra, a kártyával nem lehet hiba. Megerősíti ezt a futár is: a kapcsolódás lehet problémás, "próbáljuk meg úgy, hogy odaállunk inkább" - mondja.
Három lépéssel arrébb megyünk és kezdődik a folyamat előről. Ezúttal viszont ahogy a térerőhiány esetén emelgetjük a magasba a telefonunkat, abban reménykedve, hogy megoldást hoz, ha fél méterrel közelebb kerülünk a műholdakhoz, úgy emelte magasba a kártyaleolvasót a posta alkalmazottja is. A csoda elmaradt, a hibaüzenet azonban megérkezett. Rendben, álljunk a folyosó másik végére - javasolja a futár, ahol megismételjük az egész folyamatot a leolvasó magasba tartásával együtt. Eredmény azonban 5 méterrel odébb sem lett, de emberünk nem adja fel: menjünk le az utcára a ház elé, ott biztos működni fog.
Aki itt happy endet remél, csalódni fog, mert az adatok küldése ebben az esetben sem sikerült, és a modern technika hibaüzenet formájában űzött gúnyt a készpénz-visszaszorítási törekvésekből.
Szó ne érje a ház elejét, a futár mindent megtett annak érdekében, hogy kérésemnek megfelelően rendezhessem a számlát. A türelmetlenebb én voltam, a megmentő pedig nem valami isteni beavatkozás, a műholdak szerencsés irányba fordulása volt, hanem a sarkon lévő bankautomata. Miután itt kézhez vettem a szükséges értékű papírdarabot, visszaslattyogtam a futárhoz, és készpénzzel kiegyenlítettem a számlát.
Majd visszaültem az asztalomhoz, ahol elolvashattam, hogy új korszakba lép a Magyar Posta. Hova ez a gyors tempó, kérem szépen?!
