Százharminc éve, 1888. augusztus 17-én indult meg a közlekedés a szentendrei HÉV vonalán, amely napjainkban Budapest egyik legforgalmasabb elővárosi helyiérdekű vasútvonala.
A második helyiérdekű vasútvonal létrehozásáról 1885 decemberében döntött Kemény Gábor közmunka- és közlekedési miniszter, az egyvágányú gőzvontatású vasút engedélyét 1887-ben adták ki. A terveket a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) dolgozta ki: a vasutat eredetileg Szentendrétől az óbudai Fő térig akarták kiépíteni, s innen lóvasút-csatlakozással a Belvárosba.
Az első ütemben a Szentendrétől Filatorigátig tartó, 16,3 kilométer hosszú szakasz készült el, amelyen 1888. augusztus 17-én indult meg a forgalom, alig több mint egy évvel azután, hogy átadták az első, tíz kilométeres vonalat a Közvágóhídtól Soroksárig. Az új vonal végállomása az azóta felszámolt régi Filatorigát állomás volt Óbudán, a mai Bogdáni úti buszvégállomás és a Szentendrei út között. A szűk óbudai utcák miatt a hatóságok nem engedélyezték a végállomás áthelyezését a Fő térre. A gőzüzemű vasútvonal felépítményét 20 kilogramm/folyóméter tömegű sínekből építették, és 9 tonna tengelyterhelést engedélyeztek.
A szentendrei HÉV-vonal története szoros kapcsolatban áll a jobb parti körvasúttal, amely a MÁV esztergomi vonalát kötötte össze a Déli pályaudvarral. A MÁV az 1880-as évek végén kezdte meg a budapesti pályaudvarok összekapcsolását a körvasutakkal. A Duna jobb partján végighúzódó jobb parti körvasutat a Déli Vasút budai végállomásától, az egykori Császárfürdő állomáson keresztül kezdték megépíteni. Az ideiglenesen a Filatorigát mellett létesült Grünwald és Társa Szeszgyárig tartó, 6 kilométer hosszan kiépült körvasutat 1892. szeptember 1-jén adták át a forgalomnak.
A HÉV Filatorigát állomása és a jobb parti körvasút közötti viszonylag rövid összekötő vágány 1895-ben épült ki a mai Bogdáni út Duna és Szentendrei út közötti szakaszán. Az összekötő vágány átadásával, valamint a jobb parti körvasút budai szakaszának igénybevételével a helyiérdekű vasút szerelvényei az akkoriban komoly tömegközlekedési csomópontnak számító Pálffy térig (a mai Bem József térig) közlekedhettek
A HÉV-forgalmat kezdetben 5 gőzmozdony és 12 pótkocsi bonyolította le. A párhuzamosan futó második vágányt a századforduló után építették meg, és ekkor tértek át a villamos üzemmódra is. Az első világháború előtt tervbe vették azt is, hogy a szentendrei HÉV törzsvonalát Visegrádig meghosszabbítják, de a háború és az azt követő gazdasági válság miatt az elképzelés lekerült a napirendről.
A Margit híd 1935-ös felújítása és kiszélesítése után, 1937-től a szentendrei HÉV új, tágasabb végállomást kapott a budai hídfőtől északra, az alagútba vezető rámpa helyén. (A Margit híd alatt átvezetett vágányokat nem bontották el, ezek tovább szolgálták a jobb parti körvasút teherforgalmát. A 2-es metró építésével összefüggő vízivárosi felszíni átrendezés miatt a jobb parti körvasút Bem József utcai szakasza az 1970-es években szűnt meg.)
A második világháború alatt a városközponttól Filatorigátig terjedő vasúti szakaszt érte a legnagyobb kár, ezért 1945 februárjában csak a viszonylag épségben maradt Filatorigát-Szentendre szakaszon indulhatott meg a közlekedés. Az újjáépítés időszakában a megnövekedett utasforgalom miatt évente emelték a vonatok és a szerelvények számát.
A szentendrei HÉV történetéhez kapcsolódik az egyik legsúlyosabb magyarországi vasúti tragédia. 1952. december 26-án a Császárfürdő megállónál tartózkodó esztergomi vonatba belerohant egy beérkező HÉV-szerelvény. A katasztrófa 26 halálos áldozatot követelt, és 57 sérültet kellett kórházban ápolni. A balesetet okozó váltókezelőt statáriális bíróság elé állították, s másnap kivégezték.
A 2-es metró második szakaszának építésével párhuzamosan, a helyiérdekű vasutat kéregvezetésű megoldással meghosszabbították a Bem rakpart alatt. Az ekkor megszűnő Császárfürdő állomástól induló alagútban, a Margit híd hídfőjében új megállóhelyet, a Batthyány tér alatt pedig egy háromvágányú végállomást alakítottak ki. A Batthyány téri metróállomásig tartó 1,2 kilométeres vonalszakaszt 1972. december 23-án nyitották meg.
A HÉV-vonalak 1952 és 1958 között a MÁV (MÁV-BEV) irányítása alatt működtek, akkor a fővároshoz, majd 1968-tól az újonnan létrehozott egységes közlekedési vállalathoz, a BKV-hoz kerültek. 2016. november 1-jével az üzemeltetést a Budapesti Helyiérdekű Vasút Zrt. (BHÉV) vette át, a társaság MÁV-HÉV Zrt. néven 2017. február 22-től a MÁV Csoport teljes jogú leányvállalatává vált.
A szentendrei HÉV jelenleg Budapest legforgalmasabb elővárosi vasútvonala, amely a Batthyány tértől Szentendre állomásig, a fővárosi betétjárat Békásmegyerig közlekedik. 2011. május 1-jétől ez a helyiérdekű viszonylat a H5-ös számot kapta.
