A színház helyén a középkorban ferences templom állt, amelyet a törökök leromboltak, a kövekből mecsetet építettek, de ez Buda 1686-os visszafoglalásakor a földdel vált egyenlővé. A területre ezután a karmeliták építettek templomot, amely 1736-ra készült el, s 1763-ban szentelték fel. Két évtized múlva, 1784-ben a rendet a kalapos király, II. József feloszlatta, s 1786-os budai látogatása során személyesen intézkedett arról, hogy a templomból színházat alakítsanak ki az 1784-ben Budára telepített központi kormányhivatalok német nyelvű tisztviselői karának szórakoztatására, a szomszédos klastromban pedig kaszinót létesítsenek. A színház tervezésével a kor talán legragyogóbb magyar elméjét, a sakkautomatájáról ismert Kempelen Farkast bízták meg. A munkálatokra tervezett pénz menet közben elfogyott, így az udvari hivatalnak és a városi tanácsnak ismét mélyen a zsebébe kellett nyúlnia.
A színház külsejét copf stílusban alakították ki, a főbejárat fölé erkély, az oromzatra Buda város címere került. A 47 méter hosszú és 17 méter széles belső térben a 19 méter mély színpad a főoltár helyén állt, a cellákból öltözők lettek, a szentély alatti kripta egy részét meghagyták süllyesztőnek. A színházterem három emeletéből az alsó kettőn 33 kétszemélyes páholyt rendeztek be, a nézőtér 1200 fő befogadására lett alkalmas. A pazarul berendezett Várszínház kitűnő akusztikával rendelkezett, s a hideg beállta után fűteni is tudtak benne.
Az első előadást 1787. október 17-én tartották A karmelhegyi barát címmel. Itt rendezték meg az első egész estés magyar színielőadást is: 1790. október 25-én Kelemen László Magyar Játszó Társulata Simai Kristóf Igazházi című darabját adta elő. Ebben az épületben adott kirobbanó sikerű koncertet 1800-ban budai látogatása során a zeneszerző Ludwig van Beethoven.
A Várszínház a 19. században a magyar színjátszás fellegvára lett, 1835-ben Budán először itt adták elő a Bánk bánt. 1870-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza volt, majd magánszínházak működtek benne. Az épületet az idők során többször felújították, átépítették, de miután 1924-ben a karzat leszakadt, bezárták. 1943-ban tűzbiztonsági okokból berendezését lebontották, s Buda második világháborús ostromakor háborús kárt is szenvedett.
1947-ben az épületet szerkezetileg helyreállították, teljesen felújítva 1978. február 13-án nyitották meg. Az ünnepi előadáson Hernádi Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endre című művét mutatták be. Az épület az Állami Déryné Színházból alakult Népszínház otthona lett, 1982-től ismét a Nemzeti Színház, majd a Pesti Magyar Színház kamaraszínházaként működött, 2001-től az új Nemzeti Táncszínháznak adott otthont. A társulat 2014-ben költözött ki a Miniszterelnökségnek átadott épületből, új otthona a Millenárison a tervek szerint 2018 tavaszán nyílik meg. Az egykori karmelita kolostor és templom teljesen megújul, a templomteret 500 fő befogadására képes rendezvényteremmé alakítják át.
MTI
