Nyolcvan éve, 1937. május 6-án következett be a légi közlekedés egyik legismertebb balesete: New York közelében leszállás közben felrobbant és lezuhant a német Hindenburg léghajó. A balesetet csodával határos módon a fedélzeten tartózkodó mintegy száz ember többsége túlélte, de a zeppelinek elvesztették a versenyt a repülőgépekkel szemben.
A német Ferdinand Zeppelin a magyar Schwarz Dávid terveinek felhasználásával építette meg az első merev testű, kormányozható és motorral hajtott, a levegőnél könnyebb hidrogéngázzal töltött járművet. A repülő szivarhoz hasonlító szerkezeteket az első világháborúban katonai célokra használták, a német légierőt megszüntető párizsi béke után polgári célú felhasználásuk került előtérbe.
A friedrichshaveni gyárból 1928-ban került ki a legsikeresebb merev szerkezetű léghajó, a Graf Zeppelin (típusjelzése szerint LZ 127), amely a világ első menetrend szerint közlekedő interkontinentális légi járataként állt szolgálatba. A Graf Zeppelin 1928-ban repülte át az Atlanti-óceánt, a következő évben 21 nap alatt körberepülte a földet, 1931-ben az Északi-sark közelébe vitt tudósokat, a látványos utak nyomán kitört a "zeppelin-láz".
A transzatlanti utakra épült meg 1936-ra a zeppelin-flotta ékköveinek szánt Hindenburg (LZ 129), 1938-ra pedig a Graf Zeppelin II (LZ 130), az ember által valaha készített legnagyobb repülő szerkezetek. Magasságuk 45 méter, hosszuk 245 méter volt - több mint három Boeing 747 gépé, és csak 24 méterrel kevesebb, mint a Titanicé. A tiszta dúralumínium váz 16 celláját eredetileg a nem robbanékony héliummal akarták feltölteni, a hajó azért is lett ekkora, mert a hidrogénnél nehezebb héliumból ugyanakkora teher felemeléséhez többre volt szükség. A rendkívül drága és akkoriban csak az Egyesült Államokban előállított hélium exportját azonban Washington már 1927-ben betiltotta, így maradt a robbanásveszélyes hidrogén, és a léghajó szerkezetét is át kellett tervezni.
Az első világháborús hős tábornokról, későbbi államfőről elnevezett Hindenburg már a nácik hatalomra jutása után készült el, és ők nem is haboztak propagandacéljaikra használni. A Harmadik Birodalom erejét jelképező Hindenburg oldalára hatalmas horogkeresztet festettek, első útján a demilitarizált Rajna-vidékre bevonuló német katonák fölött repült, majd elhúzott a nürnbergi náci pártnapok és az 1936-os berlini olimpia közönsége felett is.
A Hindenburg ingajáratban közlekedett a New Jersey állambeli Lakehurst és Frankfurt között 135 kilométer óránkénti sebességgel, így két és fél nap alatt tette meg az utat, fele annyi idő alatt, mint egy hajó. Az utasok kabinjai ugyan kicsik voltak, de a 400 dolláros jegy fejében bár, étterem és csodálatos kilátást biztosító sétafedélzet várta őket; kisebb kényelmetlenségnek csak az számított, hogy a dohányozást csak egyetlen helyiségben engedélyezték. A léghajó olyan stabilan repült, hogy a toll nem esett le az asztalról, és olyan simán landolt, hogy a földet érést sokszor észre sem lehetett venni.
A Hindenburg utoljára 1937. május 6-án hajnalban érkezett meg Amerikába 36 utassal és 61 főnyi személyzettel. A rossz időjárás miatt a landolásra várni kellett, a kapitány addig New York és Boston fölé vitte utasait városnézésre. A leszállást reggel 7 órakor kezdték meg a lakehursti repülőtéren, a kapitány közben kétszer is hidrogént engedett ki, hogy a viharos időben kiegyensúlyozza a járművet. A horgonykötelek kiengedése után lángok jelentek meg a jobboldali függőleges vezérsík közelében, a léghajó pillanatok alatt lángba borult és lezuhant, de nem robbant fel. A balesetnek 36 halálos áldozata volt - egyikük a földi személyzet tagja -, a zeppelinen tartózkodók többsége, akik kivetették magukat az ablakokon, életben maradtak. A közhiedelemmel ellentétben nem ez a léghajózás legsúlyosabb balesete: 1933-ban 73 ember vesztette életét, amikor az amerikai haditengerészet Akron léghajója a tengerbe zuhant. Érdekesség, hogy a Hindenburg fedélzetén szállított levelek közül 176 darab egy vaskazettában épen maradt, ezeket később ki is kézbesítették.
A balesetről számos film- és hangfelvétel, tanúvallomás maradt fenn, okát mégsem ismerjük. Feltevésekben nincs hiány, egyesek szerint Hitler által elrendelt, mások szerint éppen a Hitler-ellenes emigráció által elkövetett merénylet történt, de szabotázsra utaló jelek sem akkor, sem azóta nem kerültek elő. Akadnak, akik szerint villámcsapás, statikus elektromosság, avagy a motor keltette szikra borította lángba a robbanásveszélyes hidrogént. Vannak, akik a léghajó szerkezeti hibáira, megint mások az üzemanyag szivárgására gyanakodnak. Az akkori bulvárlapok arról cikkeztek, hogy a robbanás azért következett be, mert a fedélzeten valaki öngyilkosságot követett el; állításaikat arra alapozták, hogy a maradványok között találtak egy pisztolyt is. A roncs alumíniumrészeit visszavitték Németországba, ahol a Luftwaffe számára készítettek belőle repülőgépeket.
A lángoló Hindenburg képe 1969-ben járta be ismét a világot, lemezborítóként, a Led Zeppelin együttes első albumán. 1975-ben nagy sikerű - és a merénylet-teóriára alapozó - film készült a katasztrófáról.
A Hindenburg balesetével leáldozott a léghajók napja. Többé senki sem akart a robbanásveszélyes járművekkel közlekedni, így 1940-ben minden különösebb hírverés nélkül bezárták hangárjaikat, a roncstelepre került zeppelinek vázát a hadiiparban használták fel. Az utóbbi években ismét feltámadt az érdeklődés, a csendes, környezetbarát és gazdaságos léghajók iránt, javított változataik több helyen is szolgálatba álltak, természetesen héliummal töltve.
MTI
