Azt minden magyar iskolás tudja, hogy Petőfi Sándor hol és milyen körülmények közt halt meg (Erdélyben, Segesvár környékén, az elvesztett csata utáni menekülés során), és hogy valószínűleg tömegsírba kerülhetett. Pontos, hiteles adat azonban nincs róla.
Kicsit hasonlatos ez a születése körüli bizonytalansághoz. Abban a faluban, amelyben meglátta a napvilágot, nem volt lutheránus (evangélikus) lelkész, aki megkeresztelje, ahol meg volt, oda szekérrel kellett átvinni a véznácska újszülöttet, de sebtiben, hogy addig ki ne lehelje a lelkét. Ennélfogva
a keresztlevél Kiskőrösön lett megírva, 1823. január elsején, és bár nem ott született, a köztudat (meg a Magyar Tudományos Akadémia) Kiskőröst fogadta el végül szülőhelyként.
De még ez sem olyan egyértelmű, mert egyes vélekedések szerint, ha január 1-én lett bejegyezve a nagy könyvbe, akkor valószínűleg egy nappal korábban születhetett. Esetleg több nappal. És ha már hivatalos iratokra hivatkozunk, mint megbízható forrásra, a császári hadseregbe történt belépési irat szerint az Alexander Petrovics nevű regruta 1821-ben született, a delikvens saját állítása szerint. Ami azért szükségeltetett, hogy beléphessen az ármádiába, amelynek szigorú felvételi korhatára volt.
Voltak évek-évtizedek, amikor hét falu és város versengett Petőfi szülőhelyének dicsteljes címéért, és ennek bizonyságaként szobrot emeltek neki, talapzatára vésve: Petőfi itt született. E nemes verseny jelentőségét mutatja, hogy a világirodalomban Homérosz volt az elődje, akinek szülőhelyéért hét ógörög város versengett.
Kányádi Sándor (1929-2018), a kiváló költő egy televíziós nyilatkozatában a következőket mondta: Petőfi akkora költő, hogy akár minden magyar faluban és városban lehetne szobra.
Nos, hát, ha szobra még nem, de rézkarc technikájú portréja minden magyar faluban és városban fellelhető volt, mindenki látta, fogta, szerette. Ugyanis az akkori világ legnagyobb, világcsúcsot elérő inflációja után, 1946. augusztus 1-én született új, magyar forint tízforintos címletén ott volt Petőfi Sándor, Horváth Endre, Európa-hírű grafikusművész alkotása (talán az egyetlen, Petőfiről készült és megmaradt fotó alapján).
Az idősebbek közül bárkit megkérdezünk, így emlékszik. A valóság azonban más. Az új, magyar forint születésnapja nem egyezik a Petőfi-tízforintos születésnapjával. Ugyanis az eredeti bankjegy egészen másképp nézett ki.
Nem úgy, mint az ugyancsak aznap napvilágot látott 20 forintos (Dózsa György) és 100 forintos (Kossuth Lajos) bankók. Az eredeti 10 forintos kibocsátását követően valószínűleg valakinek (talán a Magyar Nemzeti Bank, vagy a Pénzügyminisztérium valamelyik felelős vezetőjének) eszébe juthatott, hogy közeleg 1848. március 15-e centenáriuma. Mivel pedig a centenáriumi dátum és Petőfi emléke szorosan egybeforrt, akkor mi sem természetesebb, mint egy Petőfi-arcképpel díszített bankjegy.
Tíz forint akkoriban sok pénz volt: sokat ért. Tíz forintért az egykori feljegyzések szerint a budapesti háziasszony a piacon tele vásárolhatta a kosarát. (Laptársunk, a Privátbankár Árkosár-felmérése szerint 2022 decemberében 30 féle élelmiszerért átlagosan 35 251 forintot kellett a kasszánál hagynunk – a szerk.).
A Magyar Nemzeti Bank fasiszták által elrabolt teljes aranykészletének és más rablott kincseknek (az Aranyvonatnak) a visszaérkezését követően létrehozott új magyar valuta besorolt az 1944-ben létrehozott Bretton Woods-i rendszerbe (amelyben minden ország kötelessége volt a monetáris politika elfogadása, ami meghatározta valutájának rögzített átváltási arányát az aranyhoz mérve – a szerk.), s a nemzetközi megállapodások szerint egy dollár pontosan 11,72 forintot ért. Ez – mai szemmel nézve – hízelgő volt a háború utáni magyar gazdasági állapotokat tekintve. De abból a szempontból is, hogy egy dollár forintban kifejezett árfolyama 2022 utolsó napján mintegy 373 volt.
Az amerikaiak egyébként megtartották az ugyancsak az Aranyvonaton utaztatott koronázási jelvényeket és Fort Knoxban őrizték, amíg vissza nem kaptuk tőlük 1978-ban. A szovjeteknek (és másoknak) háborús jóvátételt kellett fizetni még évekig, a meglehetősen legatyásodott magyar gazdaság csekélyke pénzfölöslegéből. Ráadásul ők (Mravik László művészettörténész meghatározása szerint: Sacco di Budapest) kitakarították azokat a műkincseket, amelyekhez hozzáfértek és amelyek nagy része ma is ott rejtőzik valahol a hatalmas ország valamelyik rejtekében. Kivéve Petőfit, aki nincs Barguzinban (de máshol sem).
Az eredetileg 10 forintosnak szánt papírpénzt igyekeztek mielőbb bevonni, mert
1947. július 25-én már az emberek kezébe került az új bankó, tehát ez a Petőfi-tízforintos valódi születésnapja. Vagyis a forradalom kitörésének centenáriumát már az egész ország Petőfi-tízessel ünnepelhette (a korábbit eltüntették 1948.március 31-én).
A Petőfi-tízes elég sokáig élt. Többször kisebb-nagyobb átalakulásokon ment át. Például az ország címerének megváltozásakor. A Kossuth-címerrel indult, a Rákosi-címerrel folytatta, majd a Kádár-címerrel fejezte be, amellyel kitartott 1992-es végső bevonásáig. Összesen 45 és fél évig élt, közel húsz évvel tovább, mint a költő.
Ma meg milyen tízesünk van? Nem éppen fabatka. Fémbatka. Érhet annyit, mint a korábbi lyukas garas: a kétfilléres? Jobb is, hogy Petőfi hiányzik róla.
Petőfinek egyébként nem valamelyik magyar pénzen van a helye, hanem minden magyar ember szívében. A korábbi évtizedekben minden magyar család otthonában volt legalább egy Petőfi-kötet (most nem tudom, van-e). Kellene, hogy legyen, mert Petőfi időszerű. Folyamatosan az. Még azzal az igaz legendával együtt is, hogy életének szinte minden órájáról tudunk (visszaemlékezésekből, irodalomtörténeti kutatásokból, elemzésekből). Csak születésének és halálának körülményei homályosak. Azonban így időszerű igazán. Még ma, a kétszázadik születésnapján is tud munkát adni az utókornak. Elemezzük csak egyetlen versszakát.
Itt a nyilam! mibe lőjem?
Királyi szék áll előttem.
Belelövöm bársonyába.
Hogy csak úgy porzik kínjába’.
Éljen,
Éljen a köztársaság!
(Debrecen, 1848. december)
