Majk ma Oroszlányhoz tartozik, amelyről az idősebb korosztálynak az egyik kiemelt hazai bányászváros jut eszébe. A szocializmus évtizedeiben korszerű munkáslakások épültek itt, olyan panelházak, amelyeket művészi sgrafittok díszítettek, és amelyeket a közelmúltban felújítottak. Nagyon helyesen, mert 100 év múlva ez is a régmúlt történelméhez tartozik majd, akárcsak a néma remeték, az Esterházy-kastély vagy a Bányászati Múzeum monstrum gépei.
A főutcai rövid séta után Majk felé vesszük az irányt. A fehér ruhás szerzeteseket galánthai gróf Esterházy József 1733-ban telepítette le itt. A remeteség területére belépve elámulunk a páratlanul érdekes cellaházakon. Ezekben laktak hajdanán a remeték, akiknek az volt a munkája, hogy imádkozzanak az arisztokrata családok helyett – méghozzá egész nap, egész életükben – a bűneiket megbocsátandó. Ennek fejében a főurak ellátták őket.
A csinos, 80 négyzetméteres házak mindegyikén ott díszelgett az adományozó család címere, valamint saját belső oltárral és kerttel is bírtak. Az ételt, italt, a mosást a személyzet intézte, de éppen csak beadták az ebédet, meg a tiszta ruhát, nem is találkozhattak a remetékkel.
Fotó: Kupcsok Lajos
A közelmúltban több mint másfél milliárd forintnyi állami támogatásból felújították az egész komplexumot, a cellaházakat is, utóbbiak közül hetet belülről is. Van, amelyik, mint múzeum látogatható, másik kettőben múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak. Vendéglátóinkkal, Gerenday Zsuzsanna alpolgármesterrel és Kupcsok Lajossal, a Majki Kamalduli Nonprofit Kft vezetőjével arról beszélgetünk, hogyan lehetne ezeket akár elegáns szállásokként üzemeltetni. A kft. portfóliójához hamarosan hozzátartozik a városi médiacentrum, a Bányászati Múzeum és a település káptalanfüredi üdülőtábora is.
Itt az elmúlt években komoly felújítási és értékmegőrzési munka zajlott. Látogatóközpont épült, a hajdani barokk eleganciájú kastély, a templomrom is megszépült. A kastély hajdani refektóriuma, azaz közös ebédlője – amelynek freskói eredetiek és szépen rendbe vannak hozva – ma elegáns rendezvényeknek ad helyet.
A múzeumi látogatók a kft. megújított turisztikai, üzemeltetési szemléletmódjának köszönhetően idén már az ország egyre több részéből érkeznek. Az ügyvezető szavait igazolandó, ottlétünkkor is több nyugdíjas és diákcsoport érkezett.
Fotó: Kupcsok Lajos
Őket követve, olyan történelmi helyszínen nézelődünk az Esterházyak egyik – mert az országban több helyütt laktak – pompázatos kastélyában, „amely ma már nemcsak egy statikus múzeum, hanem egy élő kulturális, közösségi, vállalkozói és spirituális élményközpont” – emeli ki a cégvezető.
De miért spirituális? A remeteség központja a móri földrengést túlélő impozáns templomtorony, ahová fel lehet menni a látogatóknak és mindenki megkongathatja a harangot, amely régen csak a remetéknek szólt. Nem véletlenül választották anno ezt a helyet, a mérések szerint ugyanis itt találkoznak a föld jótékony energiái, az úgynevezett Szent György vonalak, és ez sokakat különleges nyugalommal tölt fel.
Igaz vagy sem, mindenesetre ez is része lehetne egy nemzetközi turisztikai vonzerő csomagnak, akárcsak az angolpark és a szigorú mértani alakú kert. Ami különösen vonzza a látogatókat, az a közeli Majki-tó – amelynek látványa ma, az aszály idején különösen kellemes –, valamint a családoknak szóló kávézó, a shop, a modern játszótér, a különféle közösségi programok. Ezek a kézműves foglalkozástól a tárlatvezetésig és a gyógyító kezelésekig terjednek.
Fotó: Kupcsok Lajos
A vértesszentkereszti romok meglátogatása után a közelben lévő Bokodi- tó felé indulunk, amely nemcsak a szépségéről és a nyugalmáról híres, hanem lebegő – vagy inkább úszó – házairól is. Hajdan bányászok építtették családjaiknak ezeket a cölöpökön nyugvó, csöndes, horgászoknak ideális házakat, de ma már, ha egy megüresedik, rögtön akár budapesti gazdára is talál, annyira romantikus a helyszín, szép a panoráma. Elvégre alig egy-másfél órára vagyunk Budapesttől.
Az Oroszlányi Bányászati Múzeum nemcsak azért fontos, mert emléket állít a város múltjának, egy több évezredes múltú mesterség összes kellékével, szerszámával együtt, hanem mert eloszlat egy olyan közhelyet, miszerint hajdanán a bányában csak a szenet hasogató, szénporos arcú bányászok dolgoztak. Ahova először – egy felszínen lévő terembe – belépünk, az volt a bánya agya, ami emlékeztet egy reptér irányító központjára. Persze, múzeum lévén, megmaradtak a retro számítógépek, írógépek is.
Kovácsok, lakatosok, mérnökök egész hada, egészségügyi, kiszolgáló, és logisztikai személyzet is tartozott egy-egy bánya kollektívájához. Akárcsak a kisvasút vezetője. A kiszuperált kocsikból álló, jelenleg a felszínen kattogó kisvasút adja vissza igazán a tárnák hangulatát. Ma a gyerekek kedvence a játszótérrel és a toronykilátóval együtt.
Milyen íze van a brána kalácsnak?
Oroszlány hajdanán szinte tiszta szlovák település volt, de a történelem viharai megváltoztatták népességének szerkezetét. A régi családnevek, az ófalu közepén álló szobor, az emléktáblák emlékeztetnek erre a korszakra. Akárcsak a Szlovák Tájház, ahol minden csupa fehér és kék, mintha Görögországban lennénk. Lelkes lokálpatrióták és a város vezetői egyaránt segítenek fenntartani a hagyományokat és befogadni a régi, szlovákok által használt tárgyakat. Brána kaláccsal kínálnak – ez egy tipikus lakodalmi, édes perec –, miközben bekukkantunk a módos ház tisztaszobájába és böngésszük a falvédők feliratait.
Milyen infrastruktúra egészíti ki ezt a sok attrakciót, látnivalót? Nos, ami a szálláslehetőségeket illeti, ezen a téren még van előrelépni való – állapítja meg az újságíró. Ahogy Kolcsár Katalin, a Kata panzió vezetője megjegyzi, vendégei többsége az ipari park és a máshol lévő üzemek alkalmazottaiból áll. Szerencsére telt házzal működnek, sőt, az utóbbi időben fejlesztettek is. Ezt a vendégkört is fontos kielégíteni, ráadásul ők nem egy-két éjszakára érkeznek. De ha felerősödik a városi turisztikai marketing és átformálódik ezáltal a település imázsa, elkelne egy igazi, legalább háromcsillagos szálloda is.
Beugró a boldogságért
Ami a gasztronómiát illeti, a stílusosan Négy Remetének nevezett vendéglő tulajdonosa, Péter József nem panaszkodhat a forgalomra. Sokan Bécs felé tartva, letérve a pályáról, direkt azért állnak meg, hogy megkóstolják a fine dining szintű, de normális magyaros adagú ételeket. Szerencsére, a munkaerővel sincs gond, a többség hosszú évek óta dolgozik itt, Oroszlány egyik, 1800-as évekből származó parasztházában. Itt a napi menü sem szokványos.
Beindult az üzlet a csupán pár éve nyílt Beugró a boldogságért nevű cukrászdában is. Ma már a hazai cukrászdák kínálata – főleg, ha közel vagyunk Budapesthez – globalizált, mint ez is. A közösségi média korszakában nem lehet lemaradni. Művészi szintű, több rétegű tortaözön és dubaji csokis fagyi is kapható, de a kedvencek elsősorban a retro desszertek – tudjuk meg Sallói Duics Szilvia tulajdonostól. A több mint százféle sütemény között a mignon vezet, követi a francia krémes, a Rákóczi túrós, a sós rudak, de nagy sikere van a Remeteszeletnek is.
