„A kémek nagy titkok tudói, képesek egy Peugeot-val nagyon gyorsan navigálni Párizson keresztül, vagy nyomtalanul eltűnni egy budapesti kis sikátorban. Mindig tudják, merre vannak a legjobb kávézók és bárok, gyönyörű és egyben biztonságos házakban szállnak meg, és a város legikonikusabb nevezetességeit szemelik ki az izgalmas cselekmény kulcsfontosságú helyszínévé” – véli a szerző. Ezt szem előtt tartva, tervezett utazást Európába, hogy meglátogassa kedvenc hidegháborús és újkori kémfilmjeinek és regényeinek helyszíneit.
Nem turistaként járta be tehát az európai városokat, hanem csak nézelődött, leste a titkokat, és fotózgatott – mintegy valamilyen kémfilm állóképeit megalkotva –, hogy megvalósítsa John le Carré Suszter, szabó, baka, kém című Oscar-díjas művének saját verzióját. Először Párizsba utazott, ahol a Montmartre macskaköves utcái és neontáblái mindent moziszerűvé tettek, a Doppler-rendőrségi szirénák pedig egy Jason Bourne-film félelmetes hangjait idézték meg. Minden járókelőre potenciális kapcsolattartóként tekintett, akivel fel kellene vennie a kapcsolatot.
Berlin, a Fal meg a Kabaré
Párizsból Berlinbe repült, ahol talált egy olyan panziót, amely nem különbözik attól, ahol Bernie szállhatott meg, Len Deighton színdarabjában. A Hotel Pension Funk meg olyan, mintha megállt volna az idő a weimari korszak és a Kabaré napjai óta. A kristálycsillárokkal, különleges tapétával és dísztárgyakkal tökéletes helynek bizonyult az időutazáshoz.
„Nappal e mesés „kémfővárosban” sétáltam, a hajdani Kelet és Nyugat között átlépve – metaforikusan és szó szerint is –, és elképzeltem, hol állt egykor a Fal. Az éjszakáimat a Paris Barban töltöttem, a város hidegháborús korabeli kísértethelyén, ahol úgy tettem, mintha egy híres nemzetközi kém lennék, miközben lehallgattam a vendégeket" – számol be kalandjairól.
A prágai vonaton a kelet-nyugati törésvonalak még erőteljesebbek. Közép-Európa régóta a birodalmak közötti határvonal – állítja a szerző. A hidegháború mindkét oldalán a politikusok fekete-fehér eszmeháborúként folytattak. De az igazi dráma mindig a szürke területeken játszódik. Éjszaka Prága úgy világít, mintha egy thrillert néznénk – jegyzi meg. A Liechtenstein-palota előtt állva az ott forgatott jelenetekre gondolt a Mission: Impossible című filmből.
Milyen furcsa ötlet besurranni egy titokzatos budapesti Bauhaus bérházba? Vagy a tetőn függeszkedni, ahogy Brad Pitt és Robert Redford tette a Kémjátszmában? Vagy vacsorázni a Párisi Udvarban, ahol a fent említett John la Carré-regényből készült film egyik horogkeresztes jelenetét forgatták?
Fotó: Depositphotos
Gulyást rendelni, a dunai hajóutak után
„A magyar fővárosban ehhez a 19. század építészete adja a varázsos hátteret. Bejelentkeztem az Anantara New York Palace Hotelbe – ahol Redford Pittel szerepelt együtt a Kémjátszmában –, és annyira tetszett az egész, hogy kétszer is meghosszabbítottam a tartózkodásomat. A híres New York Café szerintem a Belle Époque korabeli Budapest egyfajta Disneyworld-je, ahol a turisták elképzelhetik, milyen is lehetett abban a korszakban élni.” Az újságíró napokig szemlélte, amint a turisták fáradtan leülnek az asztalokhoz a dunai hajóutak után, gulyást rendelnek, és rengeteg szelfit készítenek, örülve annak, hogy a saját kalandjaik főszereplői lehetnek.
Turisztikai szempontból eddig aligha foglalkozott amerikai szakújságíró ilyen behatóan a filmforgatások helyszínével, ami mára turistavonzerő lett. Ezek közül is kiemelkedik Budapest, ahová sok forgatócsoport érkezik és dolgozik itt hónapokig. A szubjektív hangvételű úti beszámoló arra kiváló, hogy a Travel and Leisure olvasói – akik naponta sokmillióan kattintanak az online lapra – kíváncsiak legyenek Budapestre.
