Egymásnak ellentmondó fotó- és kommentözön jellemzi az idei balatoni szezont a közösségi médiában. Abban nincs vita, hogy a Balaton ma már nem olcsó szórakozás, és abban sem, hogy kinyílt a világ, így nemcsak a magyar tengerre vágynak az emberek. Újabban mintha nem is a nyár lenne az igazi főszezon – amiben szerepet játszik az extrém időjárás is.
Amikor még nem volt hőkupola
A nosztalgiázásnak nincs sok értelme vagy haszna, de azért érdemes visszatekinteni röviden egy hajdani aranykorra, még ha az a szocialista érára volt is jellemző. A strandok tele voltak, a pokrócoktól, törülközőktől alig lehetett lépni, a gyerekek mezítláb, kis gumiúszókban szaladgáltak. A megafonból diszkózene szólt.
A parton víkendházak nőttek ki a földből, kalákában, baráti segítséggel felépítve. A telekár jelképes volt. A ma már nem létező vállalati és szakszervezeti üdülők – köztük a Magyar Újságírók Országos Szövetségének balatonszéplaki üdülője – tömve voltak.
A falusi kisboltokban reggel ropogós a kiflit árultak, illett mellé a csöpögős zacskós tej. A strandbelépőt – amely a helyi lakosoknak jelképes összeg – és a lángost mindenki meg tudta fizetni. A csinosabb nyaralókba visszajártak a keletnémetek, még nem kellett sprórolni a vízmennyiséggel és a környezetvédelem sem volt szempont. Nem volt légkondi a vonaton, de nem is kellett, mert a hőkupolának nem volt se híre, se hamva. Kapható volt viszont sör a restiben hat forintért.
Igen, ez az az időszak, amiről Cseh Tamás énekelt: „Ő a Balaton, régi nyarakon”. Vitorláshajója tényleg nagyon keveseknek volt, de nem is hiányzott akkor.
Luxuslakóparkok, horribilis árú nyaralók
Nyilvánvaló, hogy ez az időszak már soha nem jön vissza. Azóta luxuslakóparkok nőttek ki a földből, a magánházakért horribilis összegeket kérnek el az ingatlanosok. Egyes ötcsillagos szállodák szinte elrejtve működnek, van, amelyik csak 18 éven felülieket fogad. Időközben felnőtt ugyanis egy korosztály, amelynek tagjai nem szeretik, ha órákig sikítanak és pocsolnak körülöttük a kicsik a wellnessben.
Újabban divatba jöttek a privát strandok. Nem mintha tömve lenne a Balaton-part, hiszen a 40 fokban senki nem akar napozni. Sőt, nem is strand várja néhol a tehetősebb fürdőzőket, hanem a Garden – így, nagy G-betűvel – vagy a Plage.
Fotó: Balaland
Pálmafák, koktélok, monokini
Ezekbe külön extra belépőt kell fizetni. Ezért a vendég árnyékolót kap a feje fölé, valamint törülközőt – és mint a hirdetésben olvasható, a monokini is megengedett. A vendég a pálmafák között, kényelmes nyugágyakon pihenhet, ahol asztalok és székek is várják. A koktélok és persze a brunch ebben a nem két filléres belépőben természetesen nincsenek benne. A tapasztaltabb vendégek tudják, hogy ahol ez a vendéglátós műfaj – a brunch – felbukkan, ott nem számíthatnak alacsony árakra. Igaz, a lángosos-fagyizós szombati lubickolás is több tízezer forintba kerül.
Az északi parton eldugott, kis elegáns panziók vonzzák azokat, akik mindezt meg tudják fizetni – borpincékkel házasítva, ház körül termett zöldségekkel és gyümölcsökkel. A Balaton-felvidék arculata az utóbbi húsz évben teljesen megváltozott, még saját elegáns folyóirata is van.
Ásványvíz, szemtelenül drágán
A Facebookon egymás után tűntek fel az utóbbi napokban a képek az üres tópartról. A szállodasorok melletti butikosok panaszkodnak, miszerint alig van vevő. Ha mégis megáll valaki, nem a 15 ezer forintos fürőruha iránt érdeklődik, hanem ásványvizet venne. Egy palack – amúgy a szupermarketben 89 forintos – buborékos víz itt 800 forintba kerül. A szomjúságnak ára van.
Ma a Balaton ugyanúgy egy bizonyos kiváltságos rétegé lett, mint oly sok minden más. Aki nem tartozik ebbe a körbe, az csak a laptopján nézheti a tó panorámáját.
Igaz, ez főleg csak a vendéglátós cégeket érdekli, amelyek közül egyre több megy tönkre. Az utóbbi évben minden ötödik bezárt – ez országos adat. Ami jelzi, hogy nincs egyensúly a jövedelmek és az árak között, és ez nemcsak és nem elsősorban a tóra jellemző. Valami nagyon megbillent: a kétezer forintos csapvizes limonádék és az 1500 forintos tölcséres fagyik – amelyek beülve a helyre már 2500 forintba kerülnek – milliókat űznek el innen. Ha tisztában vagyunk is vele, hogy a mai társadalmi rendszer a vagyonkülönbségekről szól, akkor is megdöbbentő, hogy a Balatonon nyaralni mára luxus lett.
Fotó: Mfor/Mester Nándor
Sokba kerül cukrászdából nézni a tavat
A minap az egész közösségi médiát bejárta egy számla fotója. A szóban forgó család arra gondolt, hogy az egyik tihanyi cukrászda teraszáról gyönyörködne kicsit a tóban, és valamit fogyasztana is közben. No, nem gazdag, koccintós ebédre kell gondoljunk. Több mint hatvanezer forint lett a végösszeg, nem beszélve most a szervizdíjról és a borravalóról.
Az árak már sosem fognak lejjebb menni, hiszen olyan munkabéreket – és szálláslehetőséget – kérnek el a szezonális munkavállalók, amelyeket érvényesíteni kell az árban, akárcsak az összes többi költséget. A naplemente meg a parti séta talán az egyedüli, ami nem kerül pénzbe – bár újabban a szabad, nyitott partszakasz is egyre kevesebb.
Egy lángos többe kerül, mint egy gyorséttermi menü
A csodálatosbalaton.hu adatai szerint a strandbelépők 800 és 10 000 forint között mozognak. Egy alap hamburger 3000–3500 forintnál kezdődik a büfékben, míg egy négytagú család napi kiadása elérheti az 50 000 forintot is az utazás – azaz a benzin vagy a vonatjegyek – és a parkolás nélkül. És ekkor még nem rendeltek sört, kávét, üdítőt, a főételekről nem is beszélve.
Az olcsóbb strandoknál 800 és 1500 forint közötti a felnőttjegy, de a drágábbak esetében 2500 forinttól akár 10 000 forintig is terjedhet.
Nézzük a lángosárakat: a sima 1300–1400, a sajtos-tejfölös 2300–2400, de a kiemeltebb helyeken akár a 3500 forintot is elérheti. A palacsinta darabonként átlagosan 500 forintba kerül.
A külföldi úti célok komoly konkurenciát jelentenek
Annak, hogy a tömegek manapság nem a Balaton felé tartanak, más okai is vannak. Az aranykorban nem nagyon lehetett leruccanni még a „jugoszláv” tengerpartra sem. Ma pedig a Z és az alfa generáció tagjai fogják magukat, felülnek egy fapados gépre, és simán elutaznak Portugáliába vagy a feljövőben lévő Bulgáriába. Izgalmasabb ez a kaland, és ha találnak olcsó szobát, megéri.
A Balatonnak – és ez újdonság – ma már külföldi versenytársa is akad, köztük Horvátország és újabban Szlovénia, ha vízpartban gondolkodunk.
A tavaszi és az őszi időszak újabban a sláger
Hogy miként tudnak megélni itt a nagyobb szállodák? Nos, a majdnem egész évben nyitva tartó, több száz vendéget befogadó termálhotelek számos családi és nyugdíjas akciót hirdetnek. A hétközbeni, pár napos svédasztalos-wellness kiruccanások ma is igen népszerűek, jóllehet, némelyik part menti hotel télen zárva tart.
Ezekben többnyire állandó személyzet dolgozik, akik a környékről járnak be, adott tehát egy stabil munkaerőgárda. De ahhoz, hogy a Balaton mellett talpon lehessen maradni, nekik is igyekezniük kell: ma már a vendégek elvárják a sokféle programot, külön foglalkozás, műsor dukál a gyerekeknek. Elvárt az élő zene, a borkóstoló, a kvíz, mert ha rossz az idő, akkor is kell némi szórakoztatás. Ez a kör még nyáron sem igen merészkedik be a Balatonba, legfeljebb a partról gyönyörködik benne.
A tó persze minderről nem tehet. Szerencsére – még – van benne víz: a Velencei-tó pedig manapság nem konkurencia, amióta majdhogynem száraz lábbal át lehet rajta kelni.
