Gondolt már arra, hogy a Kis-Duna mentén és a Csepel-szigeten turistáskodjon? Ha nem, bánhatja, mert nagyon sok érdekes látnivaló várja itt a kirándulót, amelyek között a legtöbb elsősorban a magyaroknak lehet izgalmas, történelmi és kulturális szempontból egyaránt. Persze a főszereplő a Duna, és maga a sziget, amint azt a közelmúltban meglátogatott települések nevei jelzik.
Ráckevén jószerivel minden budapesti járt, de a szigetszentmiklósi Csepel Autó Gyártmánymúzeumban kevesebben, pedig nemcsak ipartörténeti szempontból érdekes a hely. Olyan korba vezet, amelyet, még ha átéltük is, nem biztos, hogy akkor tudtuk, milyen gépek, járművek készültek itt. Bár több évszázados a történelme, igazán a II. világháború után énekelték lelkesen az akkori fiatalok és idősebbek, hogy Vörös Csepel, vezesd a harcot.
A teherautó katonazöld volt, Csepel meg vörös
Hogy a név honnan ered? Csepel Árpád vezér lovásza volt, aki itt szállásolta el a honfoglaló sereg lovait. A hivatalosan Csepel Autó Állami Vállalatként nevezett gyáróriás 1949 és 1992 között működött itt, teherautógyártó nagyhatalma volt ez a szocialista tábornak, de világszerte megbecsüléssel emlegették a nevét.
Közben felmászunk a katona-keki zöld, muzeális, hatalmas teherautóra, ahol lelkes idegenvezetőnk mesél az itt valaha működött gyárak történetéről, amely egyben a szocialista ipar históriája is. Gyártottak itt alvázakat Ikarus-buszokhoz, és ki tudja még mi mindent. A Gyártmánymúzeum a fiataloknak és az idősebbeknek is sok tanulsággal szolgál. Jó tudni, hogy előre be kell jelentkezni, ha csoporttal érkezünk.
A savanyú máj meg a fahéjas csiga
Délebbre található Szigetújfalu, valamikor szinte tiszta sváb település, amit aztán a kor – kitelepítések, malenkij robot és a többi – alaposan megtépázott, de mai napig is ápolják a hagyományokat, elsősorban ami a gasztronómiát illeti. Az új hazájukból visszajárókon keresztül egyéb módon is. A falu nevét egy 1702-ben tartott esküvő emléke veti fel először, Szent Lénárd katolikus templomát Mária Terézia uralkodása alatt emelték. A névadó frank lovag az elítéltek segítőjeként vált híressé. A német nemzetiségi önkormányzati ház vezetője lelkesen fogad és szívélyesen kínálja a sváb falatokat, a hagyományos, laktató ételeket, közte a savanyú májat meg a fahéjas csigát (Zimmet Kropf’n).
A tanulmányút fő állomása nem lehet más, mint a Sziget „fővárosa”, Ráckeve. A négytornyú város gazdag látnivalói vonzzák a turistákat, itthonról és külföldről egyaránt. A tornyok egyike az Istenanya elszenderedése szerb ortodox templom. A késő gótikus stílusú, vegyes falazású, hálóboltozattal fedett egyházi épületet az al-dunai Keve városából érkezett rác telepesek emelték maguknak. Belső tere az ősi bizánci hagyományoknak megfelelően három részre tagolódik. A szentély, a hajó és az előcsarnok gazdagon díszített, s utóbbi kettő a férfiak, illetve asszonyok számára elkülönített liturgikus hely. Az első falképeket, freskókat az 1580-as évekre keltezik.
Molnárok laktak errefelé
A templomok meglátogatása után irány a Duna-part. A nagyon hangulatos, „csónakos piac” szerdán és szombaton van nyitva. A hajómalmok közül a korábbi négyből egyet 2007 és 2010 között rekonstruáltak, ész ma is működik. A keveiek legfontosabb ipara és megélhetése a lisztőrlés volt, a malmok nagy része az ötvenes évekig duruzsolt. Ha az ipari műemléket meglátogatjuk, ma is vásárolhatunk lisztet a molnártól.
Ezután pedig jöhet a hajókázás a Balabánnal – pihenésképpen. A kapitány lelkesen mesél a régi vízi világról, a mai látnivalókról. Mit mondhat, adhat a helyi művelődési központ egy budapesti turistának? Sok érdekes információt: Ács Károly (1823-1894) költő, műfordító osztálytársa volt Petőfi Sándornak és sokat mesélt neki egy ráckevei jobbágyfiúból lett huszárkapitányról, Horváth Nepomuki Jánosról. A legenda szerint így született a János vitéz.
Szigetbecse messze esik New Yorktól
Soha nem gondoltam volna, hogy a világ egyik leghíresebb magyar fotóművészének, André Kertésznek kincset érő gyűjteményébe éppen Szigetbecsén botlok. A Kis- Duna-mente egyébként is titkokat rejt – ezúttal a szó szoros értelmében, hiszen kevesen tudnak róla, hogy itt található az ő emlékháza is.
Hogy is írja? “Itt vagyok gyermekkori emlékeim legdrágább helyén, és fájó szívvel gondolok azokra a gyönyörű emlékekre, mik idekötnek. Az életem gyönyörű volt. Emberileg próbáltam gondolkodni, emberileg próbáltam élni. Ennek alapja Szigetbecse. Ha én itthon járok, mindig felkeresem Szigetbecsét. Szigetbecse művészetem bölcsője.”
A tágas egykori tornácos parasztházban az André Kertész által adományozott 120 fotó látható. Az egyetlen olyan válogatás a műveiből, amelyet ő maga állított össze, s megismertet bennünket azzal, hogy mit akart megmutatni magából, kifejezetten a hazai közönségnek. Fotói felbecsülhetetlen családi és kordokumentumok, megismerhetjük mint egy időgépen, az akkori falu életét.
André Kertész halála után New York-i lakásából ide került néhány bútor és személyes tárgy, szuvenír is. Az emlékmúzeum felújított parkjában avatták fel pár éve a művész szobrát, Zsin Judit alkotását. A kis park nyitott, bármikor látogatható, de az emlékház meglátogatása előtt érdemes a neten böngészni a nyitvatartási idők felől, és előtte telefonálni. Szívesen fogadnak csoportokat, diákokat is.