Van-e esély az Uniós szinthez való felzárkózásra?
Csaba László, a Közép-Európai Egyetem tanára, közgazdászkutató “Magyarország az EU-ban; konvergáljunk vagy divergáljunk?” című előadásában végül is azt vezette le, hogy van remény a magyar gazdaság számára az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjének az elérésre (tehát konvergáljunk), de az nem valósul meg automatikusan.
"Lehet beszélni a kis- és közévállalkozásokat segítő programokról, fejlesztési tervekről, de a vállalatok csak akkor fejlődnek valójában, ha maga az ország gazdasága fejlődik, aminek viszont feltétele a belső piac fenntartható fejlődése. Miként hat erre az uniós csatlakozás?" - vetette fel Csaba László.
Gyakori vélemény - mondta -, hogy hátrányosan értinti majd a magyar kisvállalatokat a "stabilitási és növekedési egyezmény", hiszen korlátozni fogja az állami segítséget. Ez az összefüggés így nem igaz. Azok a már tagországok ugyanis, amelyeknek nincsenek strukturális gondjai, minden további nélkül képesek voltak a növekedést és az egyensúlyt együtt produkálni, míg azokban az országban - mint például a németeknél -, ahol belső szerkezeti problémák vannak, ezek, és nem az egyezmény miatt lassult le a fejlődés.
Jelenleg Magyarország reálfejlettségi mutatója az EU átlagához képest 51 százalék, ami a négy évvel ezelőttihez képest (46% volt) jobb. Ugyanezen idő alatt Bulgária 29%-ról 28%-ra, Románia 29%-ról 23%-ra, Csehország 64%-ról 59%-ra esett vissza. De vajon milyen módszerekkel tudunk a további felzárkózás érdekében az uniós átlagnál gyorsabb gazdasági növekedést produkálni? Az előadó összegyűjtött öt elméletileg lehetséges választ, majd azonnal bírálta is azokat a gyakorlattal. Az első az úgynevezett endogénnövekedési elmélet, amelyik a kutatás-fejlesztésre vezeti vissza a gazdasági fejlődést. (Magyarország a bruttó hazai tőke egyszázalékát sem fordítja erre!) Egy másik elmélet a fizikai tőkeberuházásokra alapoz. (E tekintetben nem állnánk rosszul.) Megint másik a tőkeallokációra, tehát a meglévő pénz hatékonyabb felhasználására. (A Budapesti Értéktőzsdére évek óta nem vezettek be új papírokat; a privatizáció végéhez ért és a bankszektor aktivizálása se kecsegtet reményekkel.) Szóba jöhetne még az élénkítés eszközeként az állami költekezések fokozása (ez megtörtént, eredménye kétséges), és az EU-források bevonása. Tegyük hozzá: ha ki tudjuk használni azokat!
A kommunikáció nem ér véget a csatlakozással
A kommunikáció szerepéről beszélt előadásában Chikán Attila, a BKÁE rektora; a jogharmonizációs feladatokat és már elvégzett munkát értékelte Sárközy Tamás, a műszaki egyetem tanszékvezetője; és a magyar gazdaság uniós szinthez való felzárkózásának esélyeit elemezte Csaba László, a Közép-Európai Egyetem egyetemi tanára; a Piac és Profit Üzlet Európában című konferenciájának plenáris ülésének második felében.
