Magyarországon ugyanez a folyamat játszódott le a kilencvenes években, mikor a vállalatok körében általánossá váltak a tréningek. Előbb a "lágy", személyiség-központú, játékos képzések, hétvégék, "elvonulások" uralták a terepet, majd a tréningek egyre "kockásabbak" lettek - előtérbe helyezve a gyakorlati, technikai szempontokat.
A jelenlegi kép kiegyensúlyozott állapotot mutat. A képzési-fejlesztési célokhoz illeszkedően a tréningek módszertana és stílusa hol az egyik-, hol a másik irányba mélyül. Ha a stressz kezeléséről, konfliktus-megoldásról vagy wellness- és rekreációs tréningekről beszélünk, akkor a személyiség mélyebb rétegét vesszük célba.
Sőt, paradox módon, például a prezentációs készségek fejlesztése is megköveteli, hogy ne csak a technikai oldalt erősítsük, hanem támogassuk a résztvevők személyes kiállásának magabiztosság-oldalát is.
Másrészről, ha például tárgyalástechnikát, vezetői ismereteket, gazdasági-pénzügyi elemző készségeket és egyéb funkcionális kompetenciákat - értékesítés, ügyfélszolgálat, HR-menedzsment - szeretnénk fejleszteni, akkor inkább a gyorsabb, gyakorlatiasabb, kevésbé elmélyülő technológiát alkalmazzuk a tréningeken.
A személyes/technikai határ beállítása mindig három tényezőtől függ: a megbízó cég kultúrájától, a fejlesztés céljától és a tréninget kínáló vállalat tapasztalatától, hátterétől, trénereitől.
Juhász Tibor, vezető tanácsadó - WIFI Hungária
A stresszkezelő tréningtől a készségfejlesztő képzésig
Hazánkban egy időben a személyiség-központú, játékos tréningek voltak a jellemzőek, majd a képzések egyre "kockásabbak" lettek, és előtérbe helyezték a gyakorlati szempontokat. Ma azok módszertana és stílusa hol az egyik, hol a másik irányba mélyül.
