Az ügyvédnő elmondta, volt rá példa, hogy egy telemarketinges munkát kereső nőnek ajánlott állást egy szextelefon-szolgáltató. Egy másik esetben a munkaügyi központ egy 23 éves hölgyet küldött el egy fotózásra, ahol meztelenül kellett volna modellt állnia, és a hivatal visszajelzést várt az „állásinterjú” eredményéről.
Mi több, a szexipar munkaadói ettől a hónaptól hirdetést is feladhatnak a munkaügyi központokban. Ha a hivatal megtagadja tőlük a lehetőséget, akkor perre vihetik a dolgot. Az egyik berlini bordélyház üzemeltetője szerint teljesen ésszerű megoldás, hogy a munkaügyi központ szolgáltatását vegye igénybe, hiszen „ő is ugyanúgy fizet adót, mint akárki más”.
[ajanlo=90][igazitas=left/]A kelet-németországi Görlitzben élő Ulrich Küperkoch pedig már perelni készül, mint elmondta, „a lehető legmagasabb szinten”, mivel a helyi hivatal elutasította hirdetését, amelyben 12 prostituáltat keresett volna. Mint elmondta, alaposan felmérte a helyi igényeket, és ennek alapján döntött a bordélynyitás mellett. A munkaügyi központ viszont azt állította, hogy nem tud ennyi konzumhölgyet felhajtani neki.
A német törvényhozás 2002-ben legalizálta a prostitúciót abban a reményben, hogy a lépés segíti az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és így el lehet vágni a szexuális szolgáltatások piacát a szervezett bűnözéstől. Garweg asszony szerint viszont a munkaügyi központok tömegesen irányíthatják az állástalan nőket a szexiparba, mivel hatalmas nyomás nehezedik rájuk, hogy csökkentsék a munkanélküliséget. Ebben a helyzetben maximum a német hivatalnokok jóindulatán múlik, hogy megteszik-e ezt, vagy sem.
Menedzsment Fórum
A szexiparba kényszerülhetnek a német nők
Megvonhatják a munkanélküli segélyt attól a huszonöt éves pincérnőtől, aki nem akart prostituáltként elhelyezkedni egy berlini bordélyházban. A prostitúció két éve legális Németországban: alkalmazottaik után a bordélyházak tulajdonosai adóznak és társadalombiztosítási díjat is fizetnek, és a munkaügyi központok adatbázisain keresztül is kereshetik az utánpótlást.
