Állást keresni csak teljes munkaidőben érdemes

Az állás elvesztése nem csak a biztos fizetés hiányát, hanem pszichikai válsághelyzetet is jelent, különösen vezető beosztás esetén. Sokat segíthet azonban az álláskeresés munkaként való kezelése, derül ki a Népszabadság cikkéből.

Több tényező is befolyásolja, hogyan fogadják az emberek az elbocsátás hírét. Az egyik, talán leginkább döntő elem az egzisztenciális helyzet, de majdnem ugyanennyire meghatározó, hogy az adott szakma mennyire keresett a munkaerőpiacon, vagy mennyire konvertálható az álláskereső tudása.

A legfontosabbak mégis a pszichés, személyiségbeli tényezők. Mindenki másként viszonyul a válsághelyzetekhez, a veszteségélményhez, a bizonyítási lehetőségtől való megfosztottsághoz. A vezetői beosztásban dolgozó emberek még nehezebben, az átlagnál is rosszabbul élik meg az elbocsátást, illetve létszámleépítést.

Ahhoz, hogy az ember reális időn belül találjon állást, nem elég néha átnézni a hirdetéseket. Ugyanúgy fel kell kelni reggel, meg kell tervezni a napot, és intézni az elhelyezkedéssel kapcsolatos ügyeket. Ha erre valaki rászán napi 6-8 órát, fog találni állást.
Ennek a tevékenységnek a célja, hogy az álláskeresőben megerősödjön az érzés: sorsa saját kezében van, tehet annak jobbra fordulása érdekében.

Munkanélküliek tipikus tapasztalata, hogy a vállalatok jelentős része nem reagál a megkeresésre. Ezt tudomásul kell venni, és nem a saját kudarcunknak tekinteni. Körül kell nézni, milyen cégek működnek azon a területen, ami az álláskereső számára fontos, érdekes lehet, és érdemes jelentkezni hozzájuk, akár hirdetés nélkül is, a megüresedő pozíciók ötven százalékát ugyanis sosem hirdetik meg.

Fontos az ismerősökkel való kapcsolat felvétele is. Nem panaszkodni kell és segítséget kérni, hiszen az mindenkit csak nyomaszt és megrémít. Ehelyett érdemes egyszerűen megemlíteni, hogy ’éppen állást keresek, ha tudsz valamit, szólj’. Ez aktivizálja a másik embert, de nem nyomasztja, nem hozza zavarba, derül ki a Népszabadság cikkéből.