Mit jelentene mindez a valóságban? Az említett nyolc társaság hazánkban a legkülönfélébb módon osztozik a társadalmi felelősségben: egyikük színházat, művészeti- és AIDS-ellenes alapítványt szponzorál.
Másik részük gyűjtéseket szervez iskolák számára, részmunkaidős lehetőségeket biztosít kisgyermekesek és csökkent munkaképességűek részére, egészségmegőrző vizsgálatokra hívja dolgozóit, osztályozza a termelési hulladékot, a turizmust fejlesztő projekteket támogat, részt vesz a fiatalok szakmai képzésében vagy éppen fiatal vállalkozókat karol fel a dinamikus gazdasági élet kialakulása érdekében.
CSR: kényszerrel nem megy
A CSR itthoni terjedését minden bizonnyal ösztönzi az a 2003-ban elfogadott EU-direktíva, amely szerint a 2005-ös pénzügyi évtől kezdődően a közepes és nagyvállalatoknak kötelező - a pénzügyi eredményeikről szóló jelentések mellett - a társadalmi felelősségvállalásban betöltött szerepükről is számot adni, különös tekintettel a környezeti hatások és kockázatok kezelésére. A változást azonban nem felülről kell kikényszeríteni, véli Lake. Komoly eredmény Magyarországon is csak akkor várható, ha a CSR nem mint kívülről rájuk aggatott nyűg tűnik fel a cégek szemében, hanem a vállalati kultúra természetes részévé válik.
Wéber Balázs
Menedzsment Fórum
Britek okítják etikára a magyar cégeket
A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR) több egyszerű gesztusnál vagy ravasz PR-fogásnál, bár kétségtelen, hogy általa a brand értéke is nő, számol be a Menedzsment Fórum.
