Állásinterjún az emberek többsége ugyanazokat az egyedinek és jól kifundáltnak gondolt, valójában semmitmondó válaszokat adja a HR-esek tipikus kérdéseire, melyekkel nagyjából keresztet is vethet a pályázatára. A felvételiztetőket sem meglepni, sem lekenyerezni nem lehet olyan szöveggel, mely mögött nem húzódik meg valódi utánajárás, így félig felkészülte hiába is ülünk oda, szinte biztos, hogy nem fogunk szerencsével járni.
Van valóban szakszerű megoldás, mely, bár tényleg igényel egy kicsi melót, egyálatlán nem kell hozzá vért izzadni. A Business Insider megkérdezett egy sor HR-est és karriertanácsadót, és összeszedett egy hétpontos listát arról, mit szúrunk el a leggyakrabban az állásinterjú jellemző kérdéseire válaszolva, és azt is megírták, mit tehetünk ellene. Jöjjön tehát a leggyakoribb baklövések és megoldásaik hetes listája!
Meséljen magáról!
A tipikus hibák: Családi élet, egészségügyi állapot, karrierbeli botlások fejtegetése.
Miért rossz: Kerüljünk el minden olyasmit, amit később felhasználhatnak ellenünk. Különösen igaz ez a családi és egészségügyi témákra, melyekre a HR-esek rá se kérdezhetnének, így aztán pláne ne tegyünk nekik szívességet. A karrierbeli botladozásainkról pedig azért hallgassunk, mert az ok, hogy ott ülünk a felvételi bizottsággal szemben, egyszerűen az, hogy szerintük alkalmasak vagyunk arra, hogy elvégezzük a munkát - már csak véglegesen meg kellene győzni őket erről. Szóval inkább győzzük meg őket, ahelyett, hogy lebeszélnénk őket magunkról.
Mit mondjunk helyette: Egy szöveget az eddigi munkatapasztalatunkról, hogy az miért lehet fontos a megpályázott pozícióhoz, hogy hova szeretnénk eljutni ezzel a munkával, és ha belefér, mesélhetünk még érintőlegesen személyes dolgokról, például a hobbijainkról.
Mit tud a cégről?
A tipikus hibák: Nyilvánvaló részletek sorolása vagy az egyenes válasz elkerülése.
Miért rossz: Az ilyen patronos válaszok csak azt bizonyítják a HR-eseknek, hogy lusták voltunk tényleg utánanézni a cégnek, melyhez jelentkeztünk, esetleg komolyan sem vesszük. Az ilyen válaszokkal drámaian lecsökken a bejutás lehetősége - pedig negyed órás-húsz perces internetes kutakodással megfelelően fel lehet készülni a válaszadásra.
Mit mondjunk helyette: Írjuk le a cég termékeit, szolgáltatásait, beszéljünk a célpiacáról, az üzleti modelljéről, és egyéb, nyilvánosan elérhető adatokról, melyek jelzik a HR-eseknek: nem voltunk restek utánanézni a reménybeli munkahelyünknek.
Mi a legnagyobb erőssége?
A tipikus hiba: "Jó csapatjátékos vagyok."
Miért rossz: Ez túl tág és sekélyes válasz, semmi konkrétumot, egyedi vonást nem árul el a pályázóról. Mindenkinek csapatjátékosnak kell lennie, aki, mondjuk, nem juhász, így erre a kérdésre ez a válasz elcsépelt, és azt az érzést kelti, hogy a válaszadó csak megpróbálja megsaccolni, mi az, amit a HR-esek hallani akarnak. Ez viszont nem sikerül neki.
Mit mondjunk helyette: Írjuk le, pontosan hogyan működünk együtt a kollégákkal és más részlegekkel, hogy a legjobban oldjuk meg az adott feladatot, és fejtsük ki, hogy szerintünk miért elengedhetetlen, hogy ilyen módon fejlesszük a munkatársainkhoz fűződő szakmai kapcsolatokat. És hozzunk konkrét példát az eddigi húzásainkból.
Mi a legnagyobb gyengesége?
A tipikus hiba: "Túl keményen dolgozom. / Túlzottan perfekcionista vagyok."
Miért rossz: Nagyon kilóg a lóláb, hogy olyasvalamit akarunk eladni gyengeségként, amit egy komoly erősségünknek gondolunk. Ezzel az a baj, hogy aki így válaszol, az nem hajnlandó elismerni a HR-esnek, hogy vannak területek, ahol van még mit fejlődnie. Márpedig tökéletes, "kész csomag" munkaerő nincs. Fontos, hogy reális képünk legyen a képességeinkről, és arról is, miben kell még javulnunk.
Mit mondjunk helyette: Legyünk őszinték. Néhány állás után már mindannyian pontosan tudjuk, miben szorulunk fejlesztésre. Mondjuk el, mi a gyengeségünk, hogy honnan szereztünk erről tudomást - például egy munkahelyi visszajelzés során - és hogy mit fogunk tenni, hogy köszörüljünk a csorbán. Ezzel reális énképet mutatunk, ugyanakkor tervet és hajlandóságot a javulásra.
Hol látja magát öt év múlva?
A tipikus hiba: "Ugyanebben a beosztásban."
Miért rossz: Ezt mindenki azért mondja, hogy elkötelezettséget mutasson, de valójában ez úgy csapódik le, hogy a pályázónak nincsenek ambíciói. A kérdezők ilyenkor arra kíváncsiak, hogy mit akarunk tenni az önfejlesztés és a cég szekerének előretolása érdekében. Itt az idő ambíciót mutatni.
Mit mondjunk helyette: Aki igazán akarja az adott munkát, az nagyjából tisztában van a dolgok természetes fejlődésével, de ha igazán jó választ akarunk adni, akkor egy kicsit itt is kutatnunk kell. Meg kell nézni, hogyan épül fel a cég, és ki kell gondolni, ideális esetben merre lépnénk tovább a cégen belül, ha lehetőség adódna rá. És ezzel egyidőben azt is kommunikálnunk kell, hogy nem csak magunkat, de a céget is előre akarjuk mozdítani. Erről is összerakhatunk előre egy koncepciót. Ha mindez megvan, akkor el tudjuk mondani, miért érdemes minket felvenni és megtartani - öt évig biztosan.
Miért akar itt dolgozni?
A tipikus hiba: "Kell egy munka."
Miért rossz: Azt hihetjük, hogy ezzel frissítően őszinték és viccesek leszünk. De nem leszünk. Ha csak ennyivel rukkolunk elő, akkor teljesen nyugodtan odaadják a pozíciót másnak, valaki olyannak, aki legalább vette a fáradságot, és elgondolkodott egy ennél körmönfontabb válaszon.
Mit mondjunk helyette: Az igazán jó válaszhoz tisztában kell lenni azzal, hogy merre tart a cég, mik a következő céljai. És ezekhez a célokhoz kell megtalálni a személyes kapcsolódási pontokat. Például: "önök piacvezetők a területükön, én pedig a legfrissebb, legelőremutatóbb csapathoz akarok tartozni." Vagy: "a magaménak érzem azokat az értékeket, melyeket a cégük képvisel." Vagy: "nagyon izgalmasnak találom a legújabb fejlesztéseket, és biztos vagyok abban, hogy ha együtt dolgozunk, rengeteget tanulhatunk egymástól."
Miért önt kéne felvennünk?
A tipikus hiba: "Mert nagyon érdekel az állás."
Miért rossz: Hogy érdekel minket a pozíció, az semmiben sem segít, mert az összes többi pályázót is érdekli - ezért jelentkeztek ők is. Ennél egyedibb válasz a kívánatos, olyasmi, ami rávilágít a jelentkező és a cég közös pontjaira.
Mit mondjunk helyette: Tegyük kézzelfoghatóvá az érdeklődésünket, például úgy, hogy meséljünk számszerűsített eredményeinkről, melyeket más cégeknél értünk el. Világítsunk rá, mennyire szenvedélyünk a szakma, meséljünk arról, mi mindent teszünk a munkaidőn kívül annak érdekében, hogy fejlődjünk az adott területen. Az igazi elhivatottságnál kevés jobb ajánlólevél létezik.
mfor.hu
