Hiányzó magyar infrastruktúra

Magyarországon hiányzik az infrastruktúra, ami az internet használatát tömegessé tehetné -- derül ki az Economist Intelligence Unit (EIU) és a Pyramid Research elektronikus kereskedelemre való érettséget értékelő, most közzétett rangsorából. Valamivel hátrébb szorult Skandinávia, a relatív visszaesés Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada és Szingapúr előretörésének köszönhető. A megfelelő szabályozási környezet, így például a távközlési verseny biztosításával a kormányok sokat tehetnek az e-kereskedelem fellendüléséért, véli az EIU.

Magyarországon az e-kereskedelem vezető országaihoz képest kevés a telefonvonal, a személyi számítógép és a hitelkártya -- értékelte az ország 28. helyezését lapunknak Louisa Vinton, az EIU munkatársa. Az internethasználat költségeit az egy főre eső GDP-hez viszonyítva pedig a régióból is kiemelkedik Magyarország.

Az ország erősségei között említette Vinton az általános üzleti környezetet, az oktatás magas színvonalát és a rangsorban előkelő helyen álló ázsiai országokétól nem sokkal elmaradó szabályozási környezetet. Növekszik az ország szerepe mint a szoftverfejlesztés kiszervezésére alkalmas, alacsony költségű célországé.

Magyarország a négy kategóriából a harmadikba, a követők közé került. A rendszerváltó országok közül csak Csehország kapott magasabb pontszámot, de szintén a követők csoportjába tartozik. A tanulmány nem vizsgálja Észtországot és Szlovéniát, mely államok a rendszerváltók között éllovasnak számítanak az internethasználat tekintetében.

Megdőlni látszik a legenda, mely szerint az internet gyors fejlődése annak köszönhető, hogy elkerülte a szabályozó hatóságok figyelmét. Ausztráliát többek között éppen az emelte a lista második helyére, hogy megfelelő jogi kereteket teremtett a tevékenység számára. Az ezzel adós Új-Zéland csupán a 20. a listán.

Az e-kereskedelem fejlettségéhez nem elengedhetetlen feltétel a fogyasztók számát tekintve hatalmas piac. Sőt, olyan nagy, de szegény országok, mint India vagy Kína, hátul kullognak, dacára a képzett indiai szoftverfejlesztők hadának vagy a kínai internethasználók dinamikusan bővülő táborának.

Helyes stratégiával még az alacsonyabb jövedelmű országok is érhetnek el sikereket. Bár a "felsőházban" a leggazdagabb államok találhatók, a lista vége felé pedig egyre szegényebb országok, akadnak kivételek. Tajvannak a csúcstechnikai ágazatra és a széles sávú internet-hozzáférésre koncentráló e-politikája Japánénál kedvezőbb helyezést eredményezett, pedig utóbbiban csaknem két és félszerese az egy főre jutó GDP a tajvani értéknek. Dél-Korea is megelőzte a nála kétszer gazdagabb Olaszországot.

Az e-kereskedelemben vezetők egyértelműen Észak-Amerikában é Nyugat-Európában találhatók. Nagyok az ellentmondások ugyanakkor a többi régióban. Ázsia néhány kis állama első vagy második kategóriás, a vezetők vagy a versenyzők közé került, míg más országok súlyos hátrányban vannak hozzájuk képest. Latin-Amerika és Közép-Európa országai általában a középmezőnyben találhatók, de az EIU értékelése szerint óriásiak a különbségek például a követők csoportjába tartozó Chile és Magyarország, valamint a lemaradók közé sorolt Ecuador és Ukrajna között.

Az EIU és a Pyramid Research közös tanulmánya hat csoportba osztott mutatók segítségével értékelte 60 ország "e-érettségét". Harmincszázalékos súllyal szerepeltek a hozzáférés lehetőségét számszerűsítő mutatók, húsz-húsz százalékos súlyozást kapott az általános üzleti környezet, illetve a fogyasztók és a vállalatok elektronikus vásárlásokra való felkészültségét (hitelkártyák, biztonságos elektronikus fizetés) mérő indikátorok. A jogi környezet, az e-kereskedelmet támogató szolgáltatások fejlettsége és a szociális-kulturális infrastruktúra rendre 15, 10 és 5 százalékos súlyt kapott.