Kiemelkedő fejlődés a régióban

Átlagon felüli javulást mutat fel Magyarország is, mely továbbra is a rendszerváltó tömb legvonzóbb gazdasága. Az integráció elmélyülése az EU országainak gazdasági klímáját is kedvezőbbé teszi.

A növekvő politikai és makrogazdasági stabilitás mellett Kelet-Európa vonzerejét továbbra is a termelékenységéhez képest világviszonylatban legolcsóbb munkaerő adja. Az EIU szerint jelentős fejlődés várható a pénzügyi és az adórendszerben, a versennyel és a külföldi befektetésekkel kapcsolatos hozzáállásban. Gyenge pontot a még mindig kiterjedt korrupció és az információs infrastruktúra felemás fejlődése jelent.

Magyarország megítélése a tízes skálán az átlagos 0,7 pontos növekedésnél is nagyobb mértékben javult. Ez egyben kategóriaváltás is, az elmúlt öt év közepes osztályzata után jó minősítést kapott az ország. Ezzel nemcsak megőrizte régióbeli vezető szerepét, hanem továbbra is Görögország elé sorolják az EIU szakértői.

A rangsorolt 60 ország közül egyedül Hongkongban számít az üzleti környezet abszolút romlására az EIU, a kínai fennhatósággal összefüggésben. Az ötéves távlatra szóló pozitív prognózist nem árnyékolja be, hogy a brit kutatóintézet szerint az idén továbbra is reális az esélye nemcsak az amerikai, de a japán recessziónak is. A rövid és hosszú távú kilátásai egyaránt kedvezőbbek viszont az Európai Uniónak. Ez a nyugat-európai gazdaságok relatív helyzetének javulásában is tükröződik. A következő öt évben az Egyesült Államok helyett Hollandia lesz a legjobb üzleti klímájú gazdaság, véli az EIU.

Az egyes országok üzleti környezetét tíz kategória 70 mutatójával, 1-től 10-ig osztályozó EIU szerint a globális javulás részben a válságok utóhatásának tekinthető. A gazdasági nehézségek ugyanis katalizátorként gyorsítják a reformokat, melyek megkönnyítik az üzleti szereplők tevékenységét. Emiatt a dereguláció és liberalizáció folytatódása várható a brit kutatók szerint. Ebben csak átmeneti megingást jelenthet az Egyesült Államok esetlegesen feléledő protekcionizmusa.

Szintén kivételnek tekinti az EIU a francia 35 órás munkahét bevezetését az EU általános deregulációja közepette. A kiadvány méltatja az uniós országok makrogazdasági stabilitását, különösen a hosszabb távon javuló költségvetési és inflációs mutatókat.

Nem ennyire optimista a brit kutatóintézet a rövid távú kilátásokat illetően. A fő problémát az amerikai gazdaság "kemény földet érése" jelenti, a kutatók csupán 1,3 százalékos idei bővülésre számítanak. Bár a készletek leépítése gyorsan halad, ez és a beruházások alkalmazkodása a megcsappant kereslethez még hónapokat vehet igénybe. Az EIU az igazi kilábalást nem az év végére, csupán 2002 elejére várja. Nem kecsegtetőbbek a kis valószínűségű forgatókönyvek sem. Az egyikben legalább 12 hónapos recesszióval számol az EIU, a másik pedig abból indul ki, hogy a Fed máris túllőtt a célon. Ez esetben már 2001 végén váratlan fellendülésbe válthat az amerikai gazdaság, amit néhány éven belül óhatatlanul erős visszaesés követ. A kutatók szerint ugyanis a növekvő egyensúlytalanságok miatt elkerülhetetlen valamilyen mértékű lassulás. Hosszabb távon pedig az adócsökkentések következtében a költségvetés is újra deficitessé válhat.

Súlyosabb veszély a fiskális fenntarthatatlanság Japánban. A szigetország gazdasága mindössze 0,1 százalékos növekedésre számíthat a brit intézet szerint. A jegybank nem csökkentheti tovább a szinte nullára redukálódott irányadó kamatlábat. Az EIU várakozása szerint a központi bank anélkül lesz kénytelen pénzzel elárasztani a gazdaságot, hogy jelentős lépések történnének a strukturális reform irányába. Ennek oka a változáspárti kormányfő gyenge politikai bázisa. Emiatt a kutatók hosszabb távon sem számítanak számottevő javulásra.

Az euróövezet sem tudja magát kivonni teljesen a globális lassulás hatása alól. Ennek ellenére helyzete kedvezőbb, már csak azért is, mert nem sújtják a tengerentúlra jellemző egyensúlytalanságok. Az EIU elismeri az Európai Központi Bank kamatpolitikáját védő érveit, de ha pánikszerű kamatcsökkentéseket nem is, megfontolt monetáris lazítást szükségesnek tartana. Ezt főleg a német gazdaság gyengélkedése indokolná.

A rendszerváltó gazdaságok lassulását mérsékelheti a viszonylag jól prosperáló eurózóna közelsége. A relatív visszaesést magyarázza az is, hogy 2000 az átalakulás kezdete óta a legdinamikusabb gazdasági bővülést hozó év volt. Magyarországra vonatkozó 2001. évi növekedési prognózisát 4,5-ről 4,3 százalékra csökkentette az EIU. Az előző öt évhez képest ugyanakkor növekedhet a gazdasági bővülés éves átlagos üteme 2001 és 2005 között, a brit kutatók 4,2 százalékot várnak, ami a legmagasabb érték a térségben.

Lassítja a növekedést, hogy a kutatók előrejelzése szerint nem csökken 24 dollár alá a nyersolaj ára az év átlagában. Ez az OPEC egységes fellépésének következménye, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete hosszabb távon a világtermelésnek egyre nagyobb hányadát tartja majd ellenőrzése alatt.