2001. május 14. 11:00

Vajon milyen kulturális dimenzióktól függ, hogy együtt tud-e működni az Egyesült Államokból származó menedzser és magyar munkatársa?

Házunk táján

A magyar, lengyel, cseh, német és osztrák vállalatok kulturális jellemzőit nemrégiben elemző Derjanecz Ágnes (Vezetéstudomány, 2000/11.) az Universitate Hildesheim PhD-ösztöndíjasa. Tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy "…a (nyugat)német kultúra kétséget kizáróan individualista: az emberi kapcsolatok szintje és a privát szféra a legtöbb esetben háttérbe szorul. A kommunikációs stílus túlnyomóan direkt […] A (nyugat)német vezetők nagy része a demokratikus vezetői stílust részesíti előnyben, amely több önállóságot és felelősséget ruház az egyes dolgozókra."

A németek a szabályokban orientáló eszközt látnak, arra törekszenek, hogy minél több információt szerezzenek be, nem jellemzi őket a konfliktusok kerülése, s az időt kevésbé tekintik képlékenynek. Mindezeket figyelembe kell vennie annak a magyar vezetőnek, aki német partnerekkel kíván tárgyalni és sikeresen együttműködni. Még így is keletkezhetnek nyelvi félreértések, főként ha a közvetítő nyelv egyik félnek sem anyanyelve.

A magyarok, a csehek, a lengyelek és az oroszok képlékenynek tartják az időt; számukra a pontosság és a határidők betartása nem elsődleges tényező. A kommunikációs stílus egyértelműen indirekt, és nagy hangsúlyt fektetnek az udvariassági szabályokra, bár mint Derjanecz Ágnes is írja, nem szabad "egy kalap alá venni" a közép-kelet-európai régió országait sem. S ezt bizton alátámaszthatják azok a hazai vállalatok, ahol együtt dolgoznak lengyelek, csehek és magyarok.
(K. E.)