2001. augusztus 21. 11:00

Almási Miklós, egykori Lukács György-tanítvány, akadémikus 1989-90-ben a Bostoni Egyetemen kutatott. Akkoriban érezte meg az új idők szelét: új pénzügyi eszközök születtek, sorozatban, és a pénzügyi világ drámaian változott. Úgy gondolta, ha egy szociológus komolyan veszi magát, akkor az új trendre oda kell figyelnie.

Egy helyütt azt írta, a globalizációt nem a biztonságkeresés, hanem a kockázatkerülés vezeti. Mit jelent ez?

Ez hullámzó dolog: jön egy nagy válság, akkor hirtelen óvatos lesz mindenki, aztán elmúlik, egy darabig még mindenki óvatos, aztán megint jön a kockázatvállalás. Mert a kockázatból van a pénz. Bár nagyon nagy lépéseket tett a kockázat felderítésében a gazdaságtudomány: megjelent az értékelt kockázat fogalma és a rizikómenedzsment, egy új kutatási ág, amely a profit és a kockázat közötti összefüggés optimalizálását vizsgálja. A globalizációt mindenki úgy fogja fel, hogy kimennek az utcára, meg molotovkoktélokat dobálnak, és van két tábor, a jók-szegények-elnyomottak meg az elnyomók. Amit nagyon ritkán vesznek figyelembe, hogy a globalizációnak van egy benső, öngáncsoló szerkezete. A multinacionális cégek és a globális gazdaság olyan fejlődési szintre ért el, amely szinte áttekinthetetlen, kezelhetetlen. Nem lehet utánanyúlni az eredőknek, és olyan gyorsan történnek a folyamatok, s terjednek szét egyszerre a világban, hogy mire észbe kapsz, már késő. És vajon sikerül-e eltalálni azt a másodperces-egyperces "ablakot" amikor hatékonyan be lehet avatkozni? A holnapi válság nem olyan lesz, mint a tegnapi; ennek már van neve, csak a tartalma hiányzik: ez a systemic risk, a globális gazdaság rendszerbe épített kockázata. A jelenlétéről tudunk, de a finom szerkezetéről keveset. Ennek a feltárása folyik.

Igaz, hogy a világot irányító erő egyre inkább pénzügyi lesz, mint politikai?

Szerintem igen. Egyelőre úgy tűnik, hogy a gazdaság nyeri a meccset. Nem mondanám, hogy végleg, mert mindig jön egy nagy recesszió, és akkor kell a politika. De olyan tendencia is van, hogy kell az állami szabályozás, az állami beavatkozás, bizonyos területek fejlesztése, ahova a tőke nem megy. Az ember nem gondolta volna, hogy a neokonzervatizmus világában vissza fogunk ehhez térni.

Egyszer azt nyilatkozta: "Olyan világ felé tartunk, amelyben, ha fiatal lennék, voltaképpen nem nagyon szeretnék élni." Ha elkészíti az új globális kapitalizmus és világrend pozitív és negatív hatásainak mérlegét, akkor az önnek negatív eredményt ad?

Ma már más a helyzet. Ha ma lennék fiatal, irigyelném magam a lehetőségek hosszú listája miatt. Amihez persze melózni is kell, de azt mindig is kellett. Igaz, mindig is ki kellett tűnni valamivel. De a tól-ig távolsága nagyobb, rosszban is, jóban is. És bíznék saját versenyszellememben.