A Comparably legfrissebb felmérése szerint bár a nemek közötti bérszakadék, az úgynevezett “pay gap” mérséklődik a korral a technológiai szektorban, pedig már a belépéskor úgy tűnik, hogy jóval kevesebbet keresnek a nők a férfiakhoz képest.
A fizetéseket összehasonlító honlap felmérése több mint 10 ezer technológiai dolgozó fizetését vizsgálta meg és vetette össze egymással a medián jövedelmeket (szerk.: ha sorba állítjuk az összes ember fizetését növekvő sorrendben és megkeressük a sor közepét, akkor az az érték lesz az, amelyiknél az emberek fele kevesebbet és az emberek fele többet keres) nem és életkor szerint. A kutatás nem vett figyelembe viszont olyan tényezőket, mint például a munkahely elhelyezkedése, a részleg típusa vagy a tapasztalati szint.
A Comparably ügyvezető igazgatója, Jason Nazar szerint ez azzal lehet összefüggésben, hogy ebben az életkorban a nők jelentős része akar visszatérni a munkaerőpiacra a szülést és gyereknevelést követően, ami ismételten alacsonyabb kezdő fizetéseket generál. Mire a nők elérik az 50-es éveiket, a bérszakadék ismét mérséklődik 5 százalékra a nemek között.
Adatok forrása: comparably.com
A munkaerőipiacra való belépéskor kialakuló alacsonyabb kezdő fizetések mellett másik fontos bérszakadékot befolyásoló tényező még a munkaidő hossza. Az a trend látható ugyanis még az olyan haladóbb vagy úgymond “nőbarát” foglalkoztatáspolitikák esetében is, mint például ami a nordikus országoknál van, hogy gyakran ezek a közpolitikák arra ösztönzik a nőket, hogy kevesebb munkaidőben dolgozzanak.
További hátráltató tényező ebben, hogy a nők hajlamosabbak arra, hogy nagyobb részt és felelősséget vállaljanak a háztartási munkákban és a gyereknevelésben, ami automatikusan azzal jár együtt, hogy kevesebb időt tudnak a karrierjükre áldozni. Ez magyarázza azt a tényt is, hogy a nők átlagosan el vannak maradva a karrierjükben a férfiakhoz képest abban a korban, amikor a családalapítás a leggyakoribb.
Ha kivesszük a családot, mint tényezőt az egyenletből, akkor a bérszakadék egészen máshogy nézne ki, mint ahogy most. Warren Farrell leválasztotta a család és gyermekek hatását, amikor a fizetéseit nézte meg azoknak az amerikai embereknek, akik diplomával rendelkeznek, nincs gyermekük, teljes állásban dolgoznak, sohasem házasodtak meg, továbbá a 40-64 közötti életkori intervallumba tartoznak. Megállapította, hogy az ebbe a csoportba tartozó nők esetében az éves bevételük jelentősen magasabb, mint a férfiak esetében mért érték.
Az olyan nagy jóléti államok, mint például a nordikus országok ebből a szempontból érdekesek, ugyanis ezeknek a gazdasági rendszerei a nagyszámú részmunkaidős kézszférában lévő női dolgozókon nyugszik. Maga a rendszer arra ösztönzi mind a nőket, mind a férfiakat, hogy dolgozzanak, s így jogosultak legyenek a különböző juttatásokra és biztosításokra.
A magas marginális adókulcsok (szerk: a marginális adókulcs adott jövedelemnél azt mutatja meg, hogy mennyi plusz adót kell fizetni például 1 forintos jövedelememelkedés mellett) ugyanakkor az utóbbi ellen hatnak, és arra ösztökéik az egy háztartásban élőket, hogy valamelyikük részmunkaidős állást vállaljon el. Emellett a magas adók a személyi szolgáltatások megvásárlásán arra ösztönzik a párokat, hogy legalább egyikük részmunkaidőben dolgozzon, és mellette a fennmaradó időben a házimunkával foglalkozzon. Éppen ezért Nima Sanandaji szerint a nordikus rendszer igazából arra ösztönzi a nőket, hogy részmunkaidőben dolgozzanak jórészt.
A Baltikum is érdekes rendszert biztosít ebből a szempontból, ugyanis konzervatívabb és családcentrikusabb szempontok köszöntenek vissza az ottani társadalmakban a nordikus országokéhoz képest. A közszféra kevesebb segélyt és támogatást biztosít például a támogatott gyermekgondozási intézményeken, ugyanakkor az alacsony adók és a családi kapcsolatok lehetővé teszik azt, hogy a szülők vagy megvásárolják a házimunka elvégzésére a személyi szolgáltatást vagy megkérjék rokonaikat a segítségre. A családtól való segítségkérés ezzel a gyakorlattal szemben jóval kevésbé megszokott a nordikus országok individuálisabb társadalmaiban. Éppen ezért a balti-modell erősebb ösztönzőket teremt a nők teljes állású foglalkoztatásához.
A balti államokban a részmunkaidő ugyanis egyáltalán nem megszokott gyakorlat, minden huszadik férfi, illetve minden tízedik nő dolgozik csak részmunkaidőben. A nordikus államokban ezzel szemben minden tízedik férfi van részmunkaidős foglalkoztatottságban, a nők esetében pedig rendkívül elterjed, Finnországban a foglalkoztatott nők 18, Norvégiában pedig 39 százaléka kap részmunkaidős fizetést.
Kiderült, mennyit keres Ronaldo!
A nők ennek megfelelően a nordikus államokban jóval kevesebb időt áldoznak a karrierjüknek munkaidő szintjén, mint a balti államokban. Egy átlagos férfi alkalmazott Norvégiában 27 százalékkal többet dolgozik, mint egy átlagos női dolgozó. Észtország és Lettország esetében ez leginkább 7 százalékon alakul. Ezeknek a rendszerszintű különbségeknek, pedig mint láthatjuk igen jelentős hatásuk van a nők munkaerőpiaci sikerére és karrierútjára nézve is.
Ha az átlagos adatokat nézzük a nordikus és balti államokra nézve, akkor világossá válik, hogy az időnek, a ledolgozott óráknak és foglalkoztatási formáknak is igen jelentős szerepe van a férfiak és nők közötti bérszakadék kialakulásában. Az északi országokban a nemek közötti munkaidő szakadék kétszer akkora, mint a balti államok esetében, amit nem nehéz belátni, hogy jelentős hatással bír a nők előmenetelére
Tehát ha összevetjük az északi, nemek közötti egyenlőséget támogató országokat a tradicionálisabb balti társadalmakkal, akkor elmondható, hogy előbbiek hatalmasra növekedett állami apparátussal bírnak, míg utóbbiak kisebb kormányzatokkal rendelkeznek. Emellett az északi országok szociáldemokrata modellje a nőket kevesebb ledolgozott munkaidőre ösztönzi.
Hosszabb távon pedig az látható, hogy amennyiben a szociálpolitika és foglalkoztatáspolitika arra ösztönzi a nőket, hogy kevesebb órát dolgozzanak, akkor egyben arra is ösztönzi őket, hogy a férfiak mögött kullogjanak a karrierjüket illetően. Természetesen van olyan eset, hogy a progresszív közpolitikák, mint a fizetett családi szabadság vagy a megszerezhető beteg napok a nemek közötti egyenlőséget hivatottak szolgálni, de a valóság ezzel szemben azt mutatja, hogy ezek nem ösztönzik a női karrier utak felfutását.
mfor.hu
