2012-ben 12, 2013-ban és 2014-ben pedig 38 milliárdot vonna el a kormány az oktatás területéről. A számok nagysága kapacitás-szűkítést, vagy a finanszírozás radikális megváltoztatását sejteti. Ahogy a reformcsomag területekre bontott elemeiből is látszik, a legkisebb arányú elvonás a felsőoktatást érintené. A kormány által meghatározott összeg a közoktatás finanszírozására szánt kiadások megközelítőleg csupán 7 százalékát jelenti, ami a gyógyszerkasszát érintő 100 milliárdos elvonással szemben - mely a területet érintő állami támogatás egyharmada - alacsonyabb takarékoskodási potenciált jelent. Hiszen miközben az általános, közép- és szakiskolák döntő többségét irányítás alatt tartó önkormányzatok 373 milliárd forint közoktatási hozzájárulásban részesülnek, addig az egyetemek és a főiskolák 189, 3 milliárd állami támogatást kapnak, emellett 224 milliárd forint saját bevétellel is rendelkeznek.
A terv fő célja olyan strukturális átalakítások végrehajtása, mely a magyar gazdaság szempontjából piacképesebb végzettséggel rendelkező fiatalokat adna a munkaerőpiacnak. Arról azonban nincsenek információk, hogy a tervezett elvonás, milyen mértékben oszlana meg az alap- és a felsőoktatás között.
4+5 éves alapiskola
2012. szeptember 1-jétől új közoktatási törvény lép életbe, melyben az oktatási kötelezettség korhatárát 18-ról 15 évre csökkentik. Így felkínálják a fiataloknak és a szülőknek is a döntés jogát: továbbtanul-e a gyermek, vagy beáll a munkavállalók sorába. A mielőbbi szakképesítés megszerzését teszi szükségessé az is, hogy a jelenlegi rendszer hatására tavaly nyáron 900 ezer szakképzetlen ember volt az inaktívak és a munkakeresők között.
Néhányan azonban kételkednek a tervezett lépések helyességében, hiszen kérdéses, hogy egy 15 éves fiatal vajon mennyire érett a munkaerőpiaci helytállásra, a pozitív változások helyett nem elkallódás lesz-e a sorsa, ezzel újabb kiadásokat generálva a költségvetésben - csak épp más jogcímen. Ennek elkerülése érdekében is a német gyakorlat mintájára duális rendszert alakítanának ki, hogy a tanuló a piaci igényeknek megfelelő stabil elméleti és gyakorlati tudást sajátíthasson el egy 4+5 éves iskolaszerkezetben. Ezután kellene a fiataloknak döntést hozni a jövőjükről. Ha a továbbtanulás mellett döntenek, választhatnának a gimnázium, szakközépiskola, a 2+2 éves szakképzés, vagy a duális szakképzés között.
A felsőoktatásban is gondok vannak
A Széll Kálmán Terv szerint a felsőoktatás területén jelentős közpénzekből olyan intézményeket is fenntartanak, melyek nem a gazdaság érdekeit szolgálják. Így olyan diplomához juttatják a hallgatókat, mely nem segíti őket az elhelyezkedésben sem. Ezt igazolják a legutóbbi adatok is, melyek alapján a diplomás munkanélküliek száma 13, 6 százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakhoz képest.
Az elmúlt években ráadásul egyre több diplomás munkavállaló döntött úgy, hogy a megszerzett tudását külföldön kamatoztatja. Így az adófizetők pénzével is támogatott tanulmányok során felmerült állami kiadásokkal szemben a későbbiekben nem állnak bevételek – az ő esetükben nem lehet megtérüléssel számolni, ez pedig adósságnövelő tényezőként jelentkezett.
Az állam rendeli meg a képzéseket
„Az államnak vissza kell térnie az oktatás világába. Nem függhet az oktatás színvonala az önkormányzatok helyzetétől és eseti döntéseitől, az állam ezen a téren egységes rendet tud tenni” – olvasható a tervben.
Ennek érdekében az állam minden évben a gazdaság és munkaerőpiac igényeinek függvényében határozná meg a felsőoktatás keretszámait, döntene az egyes szakok indulásáról, a finanszírozott hallgatók arányáról. Idén az államilag támogatott hallgatók létszámkeretét már 2010-hez képest is csökkentették a jogi és gazdasági képzések rovására: a tavalyi 56 ezer után idén 53 450 támogatott hely van a felsőoktatásban, melynek további csökkentését tervezik.
A költségtérítéses képzést illetően is radikális változtatásokra kell számítani. "A javasolt intézkedések, úgymint az államilag támogatott hallgatói létszám csökkentése az állami intézményekben, a költségtérítéses képzés fokozatos kivezetése csökkentik az állam (a költségvetés) terheit" - olvasható a tervben. Ennek kapcsán az elmúlt napokban komoly sajtópolémia alakult ki, hogyan is kell értelmezni a fenti kitételt, ha egyáltalán értelmezni kell (nem csupán elírásról van szó).
Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke azt mondta, a költségtérítéses képzések fokozatos kivezetése a felsőoktatásból nem az ilyen típusú képzések megszüntetését jelenti, hanem azt, hogy a jövőben a hallgatók valós, 100 százalékos térítést fizessenek. Kósa Lajos az Index hírportálnak nyilatkozva fejtette ki a véleményét pénteken. Mint mondta: szerinte ma az egyetemek az állami infrastruktúrára támaszkodva hirdetnek nem piacképes szakokat. Meg kell vizsgálni, hogyan oszlanak meg egy költségtérítéses képzésnél az állami források és a hallgatók által befizetett magánforrások - mondta a politikus. Hozzátette: ezek a szakok ma az állam által fenntartott infrastruktúrát, adminisztrációt használják, ezért ezt a jövőben a költségtérítés összegének meghatározásakor figyelembe kell venni.
Kósa Lajos magyarázatát elfogadva is komoly változásokat generálhat a lépés, a megnövekedett költségek okán ugyanis vélhetőleg kevesebben fognak ilyen képzésekre jelentkezni, ami az egyetemek költségvetését is érzékenen érintheti. A statisztikai adatok alapján ugyanis fokozatosan nőtt az elmúlt években a költségtérítéses formák aránya, az egyetemek hallgatóinak nagy részét jelentik az ilyen kurzusokon tanulók. Az intézmények működési bevételeihez jelentős részben járulnak hozzá a költségtérítési díjak, miközben az állami intézményrendszerre súlyos terhet rónak. A képzési forma díjazásának esetleges radikális emelése komoly kihívások elé állíthatja az intézményeket. Az így keletkező költségvetési hiány a hallgatói létszám mellett az oktatók és az intézmények jövőjére is negatív hatással lehetne, és kapacitás csökkenéshez, a fejlesztések korlátozásához és elbocsátásokhoz vezethetne. A kisebb egyetemek ráadásul már most, a reformok bevezetése előtt is anyagi problémákkal küzdenek, az ő esetükben a mindennapos feladatok ellátása is komoly akadályt jelenthet.
A keretszámok meghatározása mellett a természettudományos- és a mérnökképzés területét preferálná a kormány, például az olyan ritkán hasznosítható bölcsészszakokkal szemben, mint az újgörög. Ezzel is még inkább szeretné átfedésbe hozni a munkaerőpiaci keresletet a kínálattal. A kormány szerint a fenti lépésekkel a jelenleg megfigyelhető minőségbeli hiányosságok, és az oktatói, hallgatói teljesítmények egyenetlensége is korrigálható lenne.
Székely Sarolta
mfor.hu
